Beszámoló: Concerto Armonico – Magyar Rádió Márványterme, 2012. április 5.

Régóta meggyőződésem, hogy a régizene, különösen a korabeli vagy korhű hangszereken előadott darabok kifejezetten bensőséges tereket igényelnek, és nem feltétlenül hatalmas koncerttermekbe valók. A Magyar Rádió Márványterme épp ezért ideális helyszín efféle hangversenyekhez, ráadásul az akusztikája is egészen csodálatos, így minden adott volt ahhoz, hogy a Spányi Miklós művészeti vezetésével működő Concerto Armonico, a magyar kamarazenei élet egyik legnagyobb büszkesége feledhetetlen koncertet adjon Carl Philipp Emanuel Bach és édesapjának concertóiból.
 
A hangverseny első felét az 1772-ben kiadott, hat concertót tartalmazó gyűjtemény utolsó két darabja tette ki, melyekben Emanuel Bach senki máséval össze nem téveszthető stílusának szinte minden elemét felfedezhettük. A gyors–lassú–gyors sorrendben (vagyis a velencei iskolát követve) egymásra következő tételek lényegében átmenet nélkül, attacca kapcsolódnak egymásba; a kürttel kiegészített hangszerelésű saroktételekben a drámaiság, míg a rezek helyett két barokk fuvolát szerepeltető középső tételben a merengés dominál; a többnyire homogén, a dallamra összpontosító zenei szövetben a rövid, sokszor fragmentált ritornelleken kívül a szólóhangszer mellett az egyéb szólamok nem egyszer néhány jól megválasztott hanggal színezik csak a virtuóz csembalófutamokat. Ami az irodalomban a szentimentalizmus, ugyanaz Carl Philipp Emanuel Bach empfindsamer Stilje a muzsikában.
 
Nyugodtan kijelenthetjük, hogy Spányi Miklósnál többet senki nem tett azért, hogy a zenerajongók minél szélesebb köre megismerhesse a második Bach fiú művészetét, a billentyűs szólószonáták ez idáig huszonhárom és a billentyűs concertók eleddig tizenhét albumra rúgó összkiadásának elkészítése pedig önmagában a lehető legintimebb kapcsolatot feltételezi közte és a 18. századi szerző között. Ez a mélyreható ismeret és átfogó tudás a koncerten is megmutatkozott, ugyanakkor a technikai felkészültség és virtuozitás sem hiányzott az előadásból.
 
Egészen más típusú és minőségű muzsikát képviselt Johann Sebastian Bach 1748-ból származó a-moll hegedűversenye, amely maga a Vivaldi-féle itáliai barokk concerto tökélyre vitele, természetesen észak-német elemek beépítésével. A zenei szövet ezért jóval sűrűbb és a szólamok kidolgozása is összehasonlíthatatlanul szigorúbb szabályokat követ. A valódi, tehát végig folyamatos basszussal kísért szólók hihetetlen invencióval aknázzák ki a korabeli hegedű kínálta lehetőségeket. A concertóban egészen kimagasló teljesítményt nyújtó Ábrahám Márta különösen a szólók aszimmetrikus frázisait fogta meg rendkívüli érzékkel, de a bravúrosabb részeket is hibátlanul és művészien oldotta meg. Nem csupán hallgatni, nézni is élvezet volt átélt, kifogástalan játékát.
 
A harmadik Carl Philipp Emanuel Bach csembalóverseny bizonyos fokig édesapja concertójához hasonlított, hiszen a tételek jól felismerhető zárlatokkal végződtek és elkülönültek egymástól, emellett pedig fuvolák sem szerepeltek a partitúrában (igaz, a vonószenekar a kor igényeinek megfelelően kürtökkel egészült ki). Ezt mintegy ellensúlyozandó (az idősebb Bach művéből teljességgel hiányzó) kadenciák kifejezetten fantáziaszerűnek hatottak, és még inkább a figyelem középpontjába állították a szólista elmélyültséggel vegyes virtuozitását. Ebben a műben talán még a hirtelen, meglepő harmóniai és dinamikai váltások is ritkábbak, mint a Wq 43-as jegyzékszámú darabokban, ennek ellenére szerzője stílusának esszenciáját érezhettük ki belőle Spányi Miklós és a Concerto Armonico élőben ritkán megtapasztalható szépségű előadásában.
 
Rendkívüli este volt, lenyűgöző, háromnegyed részben meglehetősen ritkán hallható művekkel. Önmagában a két kiváló szólista és a nagyszerű zenekar miatt érdemes volt végighallgatni a koncertet, ám a három preklasszikus concerto és Bach fenséges remekműve korhű előadásban eleve feledhetetlen élményt ígért, különösen a remek akusztikájú és valódi közelséget biztosító Márványteremben. Amíg ilyen művészek ennyire nívós hangversenyeit hallgathatjuk ezen a helyszínen, Magyarországon nem lehet veszélyben a zene.
 
Előadók:
Concerto Armonico
Spányi Miklós – csembaló, művészeti vezető
Ábrahám Márta – barokk hegedű, hangversenymester
 
A hangversenyen elhangzott művek:
Carl Philipp Emanuel Bach: G-dúr csembalóverseny Wq 43/5
Carl Philipp Emanuel Bach: C-dúr csembalóverseny Wq 43/6
Johann Sebastian Bach: a-moll hegedűverseny BWV1041
Carl Philipp Emanuel Bach: D-dúr sembalóverseny Wq 45