FőképBach egyházi kantátáit a még a 21. század emberét is megszólítani képes vallásos áhítat talán legszebb kifejezéseként szokás számon tartani, értő, historikus előadásuk pedig mára szerencsére bevett gyakorlattá vált, köszönhetően többek között Nikolaus Harnoncourt, Ton Koopman, Philippe Herreweghe és John Eliot Gardiner munkásságának és teljességre törekvő felvételeinek. Andreas Scholl szintén a Philippe Herreweghe zenekarával együtt készített felvételeknek köszönhetően vált nemzetközileg ismert Bach-előadóvá.
 
Scholl értelmezésében meghallgathatni e csodálatos műveket a transzcendencia, az anyagiságon való felülemelkedés ígéretét hordozza magában. Nyilvánvalóan hozzátesz ehhez a kontratenor regiszter testetlen, nem evilági jellege is, a lényeg mégis az előadás átgondoltságában rejlik, hiszen Scholl bevallottan rengeteget készül már az első próbák előtt: végigtanulmányozza a szöveget, és a hangsúlyok, a deklamáció, a frázisok legőszintébb megvalósítását keresve beleássa magát a bachi muzsika mélységeibe. A Bázeli Kamarazenekar pedig elsőrangú partnernek bizonyul e vállalkozáshoz, mivel mind a modern, mind a régizene előadásában a legkiválóbb mesterek és dirigensek mellett csiszolódtak, érlelődtek.
 
Az „Ich habe genug” kezdetű kantátát eredetileg basszusra és zenekarra komponálta Bach, előrelátó – valójában takarékossági megfontolásokból született – megoldásainak köszönhetően mégis könnyen transzponálható, így nem hat idegenszerűnek kontratenorra átdolgozva sem. Az obligát oboára összpontosítva tökéletesen megfigyelhető a műben a sokszor concerto-szerű szerkesztés, ahol ugyan az ének a kifejezés legfőbb eszköze, a hangszeres szólamok mégis akár önállóan is életre kelhetnének, és a recitativók kivételével jószerével teljes élményt nyújtva hangozhatnának fel koncerteken.
 
Még határozottabb a rokonság a versenymű és a kantáta között a „Gott soll allein mein Herze haben” első és ötödik tételében, melyekben ténylegesen a BWV 1053-as, E-dúr billentyűs verseny parafrázisát hallhatjuk. A Sinfonia a concerto első tételének kibővített változata, ezúttal orgonával megszólaltatva, amivel a szólam nagyrészt le is veti magáról a világiasság gúnyáját, és a vallásos szeretet érzékletes megszólaltatójává válik. A Siciliano megnevezésű ária a versenymű lassú tételének jelentősebb mértékű átdolgozása, mégis érződik rajta Vivaldi velencei idiómájának hatása. A kantátát jellegzetes lutheránus korál zárja le mintegy a vallásos hevület csodálatos illusztrációjaként.
 
A „Nach dir, Herr, verlanget mich” Sinfoniája sokkal inkább Albinoni egymásba sokszor fájdalmas súrlódásokkal átúszó akkordjait idézi, ereszkedő kromatikája pedig a gyász és a fájdalom 17. századi barokk zenei előképeivel rokon. Az ezt követő két ária és a közbeékelt recitativo együttesen akár egy önálló kantátát is kiadhatna, a felvételhez azonban Andreas Scholl a számára legkedvesebb tételeket választotta ki. Különösen hatásos a „Schlage doch, gewünschte Stunde” csengőütéseinek hipnotikus ismétlődése, és jóllehet a mű feltételezhetően Georg Melchior Hoffmann alkotása, tökéletesen kiegészíti az autentikus bachi tételeket.
 
Johann Sebastian Bach bármely műve a zeneirodalom legkiemelkedőbb alkotásai közé tartozik, azért nem is annyira maga a darab, mint az előadás a meghatározó, amikor gyűjteményünket akarjuk gyarapítani egy újabb lemezzel. Andreas Scholl és a Bázeli Kamarazenekar felvétele kétségtelenül a legigényesebbek közé tartozik; ennél szebben s hitelesebben megszólaltatni e műveket valószínűleg nem is lehet.
 
Előadók:
Andreas Scholl – kontratenor
Kammerorchester Basel
Julia Schröder – koncertmester
 
A lemezen elhangzó művek listája:
1-5. Cantata BWV 82 „Ich habe genug”
6-12. Cantata BWV 169 „Gott soll allein mein Herze haben”
13. Cantata BWV 150 „Nach dir, Herr, verlanget mich” – Sinfonia
14. Cantata BWV 200 „Bekennen will ich seinen Namen” – Aria: Bekennen will ich seinen Namen
15. Cantata BWV 161 „Komm, du süße Todesstunde” – Recitativo: Der Schluss ist schon gemacht”
16. Cantata BWV 53 „Schlage doch, gewünschte Stunde” – Aria: Schlage doch, gewünschte Stunde