Főkép

Ezúttal az bizonyosodott be, hogy egyszerre előny és hátrány, ha egy zenekar ennyi éven át létezik, zenél, koncertezik és nem utolsó sorban lemezeket ad ki. Előny, mert a rajongók világszerte garantáltan várják a soron következő opuszt, és biztosan lehet rájuk számítani ha a lemez- vagy jegyeladások kerülnek szóba. Másrészt viszont hátrány, mert érthető módon több mint húsz év alatt bizony változik – még ha nem is drasztikusan – az együttes stílusa, az általa játszott zene.
 
Szerintem az nem képezi vita tárgyát, hogy a hozzám hasonlóan fanatikus Rage kedvelők nagyon várták már az új lemezt, és az előzetesen elérhető videóklip tökéletes étvágygerjesztő volt.
 
Első hallásra jellegzetes Rage szám, erőteljes, fémes és egyaránt ott van benne Victor technikás gitárjátéka, André Hilgers erőteljes dobolása (ami ugyan nem annyira zavarba ejtően látványos, mint amilyet polipkarú elődje, Mike Terrana produkált), és persze Peavy jellegzetes énekhangja, ami mit sem változott. Ráadásul minden nagyon jól szól, pont ahogy elvárja az ember.

 


Mindezek után meghallgattam az új, sorrendben 21. Rage albumot és elbizonytalanodtam, főként azért, mert elsőre valahogy az egész elment mellettem. Sehol egy olyan nóta, ami azonnal beégeti magát a hallójáratomba, vagy aminek pofonegyszerű refrénjét azonmód együtt dúdolhatom az énekessel. Mi a fene történt kedvenc germán triómmal? – tettem fel megszeppenten magamnak a kérdést.
 
Annyi jött át a produkcióból, hogy a zenészek még mindig kellő jártassággal kezelik a hangszereiket, Hilgers dobjátéka kellőképpen változatos, Victor virtuozitása semmit nem kopott, Peavy pedig korábban sem hangterjedelmének nagyságával nyerte el szimpátiámat. Szóval az alapanyagok minősége nem változott, de valami mégis más. Nekem nem hiányzik annyira a vonós szekció, mert bár tény, hogy a megfelelő szerzeményekhez sokat tesz hozzá a nagyzenekar, de a Soundchaser album bizonyság arra, hogy ilyen kíséret nélkül is képesek remekelésre.
 
Aztán persze meghallgattam vagy tízszer egymás után a nem túl fantáziadús nevet viselő korongot, és lassan, de biztosan összebarátkoztunk. Hosszas töprengés után úgy gondolom, a sláger(ek) hiánya miatt nem szerettem bele első hallásra az anyagba. Ok, nem vártam tőlük még egy „Don’t Fear the Winter”-t, vagy „Full Moon” kaliberű dalt, de azért egy picike himnusz jólesett volna. Ez most egy az egyben kimaradt. Az sem javít a helyzeten, hogy a szövegek ezúttal főként különféle gyilkossággal foglalkoznak, a zene pedig ehhez igazodóan sötétebb és súlyosabb, mint ahogy tőlük megszoktam.
 
Cserébe egyforma színvonalú nótákból álló, igazán kiemelkedő csúcspontoktól mentes albumot kapunk. Ezen lehet szomorkodni, vagy kinevezni valamelyiket, mint legjobbat (pár lehetséges jelölt: „Destiny”, „Concrete Wall” vagy a „Serial Killer”), de a lényegen nem változtat: a 21 nem tekinthető a Rage legjobb dobásának. Csak a JÓK között foglal helyet.
 
Az együttes tagjai:
Peter „Peavy” Wagner – basszusgitár, ének
Victor Smolski – gitár
André Hilgers – dob

A lemezen elhangzó számok listája:
1. House Wins
2. Twenty One
3. Forever Dead
4. Feel My Pain
5. Serial Killer
6. Psycho Terror
7. Destiny
8. Death Romantic
9. Black And White
10. Concrete Wall
11. Eternally
 
Diszkográfia:
Avanger – Prayers Of Steel (1985)
Avanger – Depraved To Black – EP (1985)
Reign Of Fear (1986)
Execution Guaranteed (1987)
Perfect Man (1988)
Secrets In A Weird World (1989)
Reflections Of A Shadow (1990)
Extended Power – EP (1991)
Trapped (1992)
Beyond The Wall – EP (1992)
The Missing Link (1993)
Refuge – EP (1993)
Power Of Metal – Live CD (1994)
10 Years In Rage (1994)
Black In Mind (1995)
Lingua Mortis (1996)
End Of All Days (1996)
Higher Than The Sky – EP Japan (1996)
Live From The Vault – EP Japan (1997)
XIII (1998)
In Vain „Rage In Acoustic” (1998)
In Vain I-III (1998)
Ghosts (1999)
Welcome To The Other Side (2001)
Unity (2002)
Soundchaser (2003)
From Cradle To The Stage (2004) koncert DVD és CD
Speak Of The Dead (2006)
Full Moon in St. Petersburg (2007) DVD
Carved In Stone (2008)
Gib Dich Nie Auf (2009) EP
Strings To A Web (2010)
21 (2012)