FőképBár a progresszív zenei stílusban íródott művek általában némi előnnyel indulnak nálam, mégis nagyon válogatós vagyok e téren, ami nem is csoda lévén mára eléggé kitágultak e kategória határai. Ezen belül már nehézségekbe ütközik a további címkézés, amit nem könnyít meg, hogy újabbnál újabb zenekarok jelennek meg, akik folyton újraértelmezik a műfajt, beleteszik saját hozzávalóikat. Számomra az Opeth volt az első, aki megmutatta, hogy death/black metalos fejjel is lehet olyan zenét alkotni, ami a progresszív jelzőt is fel tudja venni és körülbelül innentől nem is igazán követtem az újdonságokat, maradtam inkább a bevált kedvenceknél, akik önmagukban is bőven kielégítették minden progresszív zene iránti igényemet.

Persze nem állt meg az élet, amíg én bezárkóztam a megszokott muzsikákkal és a stílus határai - ahogy azt kell - tovább tágultak. A címben szereplő lemezzel aztán tettem egy próbát és elsőre nagyon meglepő, milyen messzire jutott ez a műfaj, vagy épp az a másik, amelyikből ez a banda a nagyok közé becsatlakozott. Aztán még másodikra, harmadikra és még sokadikra is nagyon furcsa ez az egész. Teljesen ismeretlenül közeledtem az együttes felé, amit a netes fórumokon az egekig magasztaltak és a műfaj nagyjaihoz, a Rosettához és a The Oceanhoz hasonlítottak, ami megint nem sokat mondott, lévén azokat is csak felületesen ismerem, így végül csak az érzéseimre hagyatkozva tudok bármit is mondani erről a zenéről.

A lemezt nagyon nem volt könnyű megemészteni; meglehetősen tömény és bár nagyon sokszor meghallgattam már, úgy érzem, most sem tudom igazán megfogni a lényeget velük kapcsolatban, ahogyan felidézni sem tudok semmit magamban az egészből, hiába válnak külön bennem az egyes dalok. Ez a megfoghatatlanság egyszerre jó és rossz a zenekar szempontjából. Egyrészt nagyon izgalmas, hogy ilyen bonyolult és összetett dolgot sikerült megalkotniuk, másrészt pedig azért zavaró, mert nagyon nehéz követni, magunkévá tenni az anyagot (ha ez egyáltalán sikerülhet valaha).

Ami biztos, hogy a zenészek nagyon profin kezelik a hangszereiket, a tipikus progresszíves témahalmozás itt is érvényes, olyannyira, hogy még a dallamokat is a háttérbe szorították. Nem csupán maga a lemez, de az egyes dalok is nagyon sokrétűek, minden annyira túl van bonyolítva, hogy az ember csak kapkodja a fejét. A metalos zúzdák hirtelen átváltanak atmoszférikus lebegéssé, jazzes, post rockos elemek tarkítják az egészet és még az egyes témák is nagyon szürreális hangulattal bírnak. Úgy tűnik, a srácok leginkább zenészeknek készítik lemezeiket, mert egy átlag hallgató számára nagyon nehéz a befogadás. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy ének csak elvétve hallható a korongon. Amikor van, akkor főként amolyan metalcore-osan üvöltözős a stílus, de vannak szelídebb pillanatok is, amilyen például a címadó dal egésze, ami a lemez körülbelül egyetlen hagyományos értelemben vett dala. Ez a tétel jóval visszafogottabb virgázás és keménység szempontjából is, egy kellemes és hangulatos darab.

Nagyon vegyes érzéseim vannak még most is és igazából azt sem tudom, hogy szeretem, vagy utálom az egészet. Mindenképpen nyitottságot és sok hallgatást, belemélyedést igényel a hallgatótól, de nem vagyok biztos benne, hogy megéri-e, csak abban, hogy szimpla zenehallgatóként képtelen vagyok olyan szuperlatívuszokban beszélni róla, mint teszik azt olyan sok helyen, bár nem kizárt, hogy én vagyok túlságosan korlátolt ehhez. Ugyanakkor el sem ítélhetem a zenekart, hiszen tény, hogy valami új és modern dologgal próbálkoznak és az sem elhanyagolható, hogy zseniálisan kezelik a hangszereiket. Azt mondanám, mindenki saját felelősségére és kellő óvatossággal, türelemmel közelítsen feléjük.
 
Az együttes tagjai:
Matt Lupo - gitár, ének
Kevin Conway - gitár, ének
Chris Alfano - gitár, ének
Ray Suhy - gitár
Brett Bamberger - basszusgitár, ének
Seth Rheam - dobok

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Naif
2. Linear Failure
3. My Favorite Society Guy
4. False Build
5. Precious Memories
6. The Apologist
7. Running Tab of Sweetness
8. Horseback Riding In A Bicycle
9. A Functional Tumor
10. Nurser of Smaller Hurts
11. Whiskey Sipper
12. Underachiever
 
Diszkográfia:
East of the Wall (EP) (2006)
Farmer’s Almanac (2008)
Ressentiment (2010)
The Apologist (2011)