Martha Marcy May Marlene (film)

A cím már önmagában is rejtélyes. Vajon hány szereplőre utal a négy női név, s azok vajon milyen kapcsolatban állnak egymással? Még a film megnézése után sem lehetünk teljesen biztosak a jelentésében, ám mire odáig eljutunk, talán már nem is lesz fontos. Sean Durkin első nagyjátékfilmjével a Sundance Filmfesztiválon tűnt fel, s miután rögtön díjazták is a rendezői munkáért, a világ számos pontján mutatták be és zsebelt be neves díjakat. Az érdeklődők egy furcsa lélektani drámát tekinthetnek meg, mely depressziós légkörével és érdekes kérdésfeltevéseivel könnyen belophatja magát a nézők szívébe, azonban zavaros hangulatvilága és ködös mondanivalója miatt közel sem hiszem, hogy mindenkinek tetszeni fog.
 
Marthának segítségre van szüksége, ezért felhívja telefonon nővérét, aki elviszi a férjével közös nyári nyaralójukba. Nem mond el semmit, szűkszavúan válaszol az aggódó család kérdéseire, viszont lélekben újraéli az elmúlt két évet. Egy különös társaságnak volt tagja, akik egyfajta önmegvalósító kommunát alkottak, szabadon és egyszerű gondolatok között, békességben és szeretetben éltek, ám a lány számára mégsem sikerült tökéletesen a boldogság elérése. Megszökött tőlük, de a visszailleszkedés a normális emberek közé sem megy problémamentesen. Rendellenes dolgokat művel, gátlásait és a társadalom számára elfogadott normákat feledve él, míg végül hatalmába keríti a paranoia, s nem tudja megkülönböztetni az álmot a valóságtól.
 
Talán egyszer mindenkinél eljön a pillanat, amikor ráébred, hogy mégsem él olyan boldog életet, amelyet eltervezett. Nincs meg a vágyott siker vagy a kapcsolataiban nincs elég szeretet, vagy esetleg valami más hiányzik ahhoz, hogy elérje a tökéletes állapotot. Martha egészen fiatalkorában lemondott az anyagias és sikerközpontú világról, hogy helyette egy olyat válasszon, amely megfelelőbbnek tűnt. S amikor rádöbben, hogy az így elgondolt élet sem hibátlan – sőt talán az előzőnél is rosszabb –, újra elmenekül, ám ezúttal már nem tud újra visszatalálni. Nincs mellette egy megértő és elfogadó társ, aki támogatni tudná, így a korábbiak visszahúzzák, nem tud tőlük szabadulni.
 
Ez az identitást kereső folyamat játszódik le a szemünk előtt, felváltva látjuk a múlt összezavart elemeit és a kétségbeesett jelent, melyet áthatnak az álmok, s mi sem tudjuk szétválasztani a valódit azoktól az eseményektől, amelyek csak Martha fejében játszódnak le. A megrázó élményeket nem képes feledni, s ez belülről marcangolja, miközben a családja próbálná visszaterelni a helyes útra. A nézőnek nincs könnyű dolga, hiába szeretne azonosulni az őrültség határán álló lánnyal, ez nem sikerül, túlságosan rideg és idegen marad a légkör. A párbeszédeken nem érezni, hogy azok valóban emberiek lennének, pedig a rendező mindvégig próbál megmaradni a valóság talaján, s realistán bemutatni a darabokból álló cselekményt.
 
A nyomott és sötét légkör inkább lesz az unalom forrása, mintsem a feszültségé, s azáltal, hogy a képsorok közül kiveszik az élet, a külső megfigyelőt is kényelmetlen helyzetbe hozza. Kiváló technikai megoldásokkal dolgozik – legyen szó a zárkózottságot és elidegenedést bemutató fényképezésről, vagy a jelent a múlttal összemosó vágásról –, de ezzel csak azt idézi elő, hogy a boldogtalanság legmélyebb rétegeibe zuhanunk, amelyet semmi sem enyhít. A felvetett kérdéseire választ nem ad, kétségek és zavaros lehetőségek között hagy minket vergődni, s egyszerűen nem látjuk a célját a vetített jeleneteknek. Elizabeth Olsen híres testvéreit megszégyenítő játékával remekül előadja a bizonytalan és kiutat kereső fiatal alakját, de az utolsó pillanatokkal sem oldja fel a 100 percig épített problémák halmazát.
 
A pszichothillerre hajazó történet végül nem lesz több mint egy érdekesnek beállított, de végül inkább csak unalmas dráma, amely az önmagát kereső lány tragédiáját nem tudja úgy bemutatni, hogy az egészében is működjön. Hiába voltak jó ötletei a rendezőnek, azokat a technikai rész nagyszerűsége ellenére sem sikerült izgalmasan és élvezetesen tálalni. A lélek rejtelmeibe nyerhetnek betekintést az érdeklődők, ám azt nem garantálhatom, hogy tudják értelmezni és elfogadni, amit ott találnak.