Interjú: Alba Hyseni – 2012. február

Egy barátom nyomta a kezembe a lemezt azzal, hogy szerinte tetszeni fog nekem. Alba_Hyseni Inner_Mission. Már a cím, a borító és a tipográfia rettenetesen gyanúsnak tűnt. A zene aztán még inkább mellbe vágott. Elektronikus alapok, sötét tónusú, néha rémisztően komor atmoszféra, jazzes kidolgozás és egy hang, amely elsőre – és sokadszorra is – Amanda Learre, Grace Jonesra és Tanita Tikaramra emlékeztetett. Eszembe jutott, vajon akad-e Magyarországon bárki is (persze nyilván akad, sőt!), aki emlékszik még ezekre a nevekre és a zenéjükre. Arra a meghökkentően mély, kontraaltként emlegetett regiszterre, ami már-már férfiasnak tűnik, mégis nőkre jellemzően érzékeny és emocionális tud maradni. Ez a hang Albjona Hyseni, a lemez pedig az ő első szólóalbuma, amely úgy magyar, hogy közben minden elemében nemzetközi is, sőt, talán még a messzi bolygókról idetévedt humanoid létformák sem hökkennének meg sajátságos színein és hangulatán, és féltve őrzött földi emlék gyanánt ezt vinnék magukkal haza távoli otthonukba.
 
ekultura.hu: Hogyan kerültél Magyarországra?
Alba Hyseni: Magyarország volt az egyetlen olyan ország a délszláv háború idején, amely nem vezetett be vízumot és határos ország volt. De a magyar barátainktól is sokat hallottam az országról, és mindig is érdekelt a magyar nyelv, szerencsére elég gyorsan meg is tanultam. Tehát egyedül jöttem ’97 novemberében. Az első kilenc hónapot a bicskei menekülttáborban töltöttem sok másik ex-jugoszláv menekülttel. Nem volt könnyű. Embertelen körülmények között éltünk, rengeteg elkeseredett emberrel találkoztam. Viszont szerencsésnek tartom magam, hiszen abban a periódusban találkoztam Kőszeg Ferenccel, a Helsinki bizottság elnökével, és neki még a menekülttáborban elkezdtem dolgozni. Az ő segítségével közelebbről meg tudtam ismerni az országot. Ebben a kilenc hónapban dolgoztam neki és a Belügyminisztériumnak is, több követségen tolmácsoltam és fordítottam, emellett lehetőséget kaptam az Oktatási Minisztériumtól, hogy Budapesten tanuljak. Itt félévente kellett vizsgáznom a magyar nyelv mellett magyar irodalomból és történelemből.
 
ekultura.hu: Mennyire volt nehéz befogadnod egy számodra idegen kultúrát, és mennyire volt nehéz elfogadtatnod itt magad?
Alba Hyseni: Különböző variációkban tapasztaltam meg a többnyelvűséget. Voltak érdekes álmaim: magyarul álmodtam. Aztán egyre több lett a magyar nyelvű álom. Hogy most milyen nyelven álmodom? Ahogyan épp leosztják benne a szerepeket. Sokszor, amikor új emberekkel (magyarokkal) találkozom, máig azt kérdezik: „Hogyhogy ilyen jól beszélsz magyarul?” Húsz éves voltam, amikor először jártam Magyarországon, és onnan kezdődött a magyarországi szocializációm. Tanultam országismeretet, nyelvet, történelmet, olvastam szépirodalmat. Teljesen nyilvánvaló, hogy nem tökéletes az én magyarságom, nem is lehet az, és nem is lenne kívánatos. Az ilyen kinyilvánulások felerősítik az interperszonális, interkulturális szolidaritást, erőt adnak az örökbefogadott örökbefogadónak. Zenélés során boldogan rabolom az emberek idejét, ha megengedik, de cseppet sem nyugodt lélekkel teszem, mert egy kiváltságos hatalmi pozíció ez: hatással vagyok az emberekre azzal, hogy szinte a semmiből építettem a magyarságomat, ugyanakkor sok mindent elnéznek nekem, mert nem vagyok magyar. Ezért feltehetek buta kérdéseket, és nem kell mindent tudnom. Énekesként néha rájátszom a kívülálló pozíciómból fakadó tájékozatlanságra és nem-értésre, tudatosan naiv és tudatlan magatartást felvéve, és ráveszem az embereket, hogy jobban fejtsék ki a dolgok jelentőségét, összefüggéseit, ahogyan ezt ők látják. Butaság lenne azt hinni, hogy most ezzel a részben megtanult, részben óhatatlanul belém hatolt tudással, a tapasztalat által létrejött kettős látással mind a két oldalt látnám. Egy ilyen pozíció ugyanúgy korlátoz, és részben azért, mert nem irányítható, és csak részben a saját választásom eredménye: sok minden örökbe fogadtatik. Ez egy megtanult örökség, és az ember mindig olyat is tanul, amit nem állt szándékában. Kérdés, mennyire vállalom azt a mindent, amit a befogadás aktusa és folyamata hoz magával, és mennyire tudatos a vállalásom. Értés, félreértés, nem-értés. Ezért azt mondom: érdemes a relatív mássággal a hangunkban nekifutni a becses tradícióknak, kultúráknak, és úgy bánni velük, ahogyan az ember a sajátjával bánik: tisztelettel, elkötelezettséggel, néha kíméletlen kritikával, de szeretettel. Egyszóval: befogadással.
 
ekultura.hu: Irodalommal is foglalkozol. Az olvasás, írás, költészet miért annyira fontos neked, és mennyiben segít a zenealkotásban?
Alba Hyseni: Úgy hiszem, hogy az értelem és az érzelem gyermeke maga az irodalom, és csakis az ész és a szív egyesülésének gyümölcse lehet. Öröklétre képes különlegesség. Az egész világra kiterjesztett nyomor és szépség megfogalmazója. Nem önmagát édesíti, vigasztalja, ápolgatja, hanem magát az embert. Engem. Téged. Mindenkit. Jótevő madárként kiterjeszti hatalmas szárnyát, és az összes szó erejével támaszt föl népeket, szít forradalmakat, épít szerelmeket. Nincs ahhoz fogható érzés, mint amikor Wilde-ot olvasok csöndben. Ugyanez a szövegírásra is vonatkozik. Nemcsak testben lettem fejlettebb, nyílni kezdett bennem az igaz magányosság titka is. Az én „irodalmamnak” el mertem mondani, amit másnak nem lehet: ilyenkor verselek-szövegelek. Először csak: „hátha, így észrevesznek”, azért. Majd, mert kiszaladt a számból a gondolat és tollat keresve örökítette meg magát, úgy, hogy engem sokszor nem is kérdezett. Jólesett könnyek között Weöres Sándor-kötetet lapozgatni, és egy-egy magamhoz láncolt zsenialitás-morzsa által elvenni valamit belőle. Hiszen a költők szétosztják magukat, minden embernek jut egy-két falat, melyet ízlelgetve fel-felocsúdik az egyszerűség a komor nyelvezetben, és a gondolat halvány szikrát vet. Meggyúl, majd elalszik. Kioltja a racionális elme. Szerintem Isten valamelyik napon megteremtette az irodalmat és a zenét is. Úgy gondolta, ha már lélekkel tölti meg a testet, ad hozzá öntőformát is, hogy valamicskét megérthessen egymásból a többi teremtett lény. Nekem erőt adott vele, amellyel a világ ellen védekezem. Betakarózva magamra húzom könyvekből és szavakból szőtt paplanom és lehajtom a fejem egy kőre. Egyszerre nagyon szegény és gazdag vagyok. Társat kaptam az irodalomtól. Keresem önmagamat a világban, de csak itt találhatom meg. Sehol máshol.
 
ekultura.hu: Kik közül toboroztad, vagy toborzod a szólóprojektedben közreműködő zenészeket?
Alba Hyseni: Az Inner Mission album tökéletesítésén olyan zenészek működtek közre, mint Grencsó István, Dagadu Sena, Hock Ernő, Rozmán Zoltán, Dóra Attila és Bérczesi Róbert.
Az album létrehozásában egyik nagyon fontos és profi segítőm Csigó Tamás zeneszerző, producer, a Beat Dis zenekar védjegye.
 
ekultura.hu:Több mint fél tucat nyelven beszélsz. Miért fontos számodra a többnyelvűség?
Alba Hyseni: Elsősorban az emberiség minél alaposabb és előítéletmentesebb megismerése miatt. Ez az egyik nagy titka a különleges hangomnak is: maga a többnyelvűség. Azonban ha lenne több szabadidőm, amit arra fordíthatnék, hogy más idegen nyelveket is tanuljak, elhiheted, hogy egy kétéves időszak alatt még legalább négy nyelven tudnék beszelni felső fokon és folyékonyan. Gyermekkorom óta nagyon fogékony vagyok a nyelvekre, a zenéről nem is beszelve, és ha a magyar nyelvismeretemet már kilenchónapos időszak alatt sikerült rendszeresen elismert vizsgákkal bizonyítanom, akkor más európai nyelvek esetében például mennyi idő kellene ahhoz, hogy franciákkal vagy olaszokkal még álmomban is tudjak kommunikálni, ha szükséges? (Nevet.)
 
ekultura.hu: A Inner Mission albumon miért angolul szólalnak meg a szövegek?
Alba Hyseni: A népek, nemzetek egymás közötti kapcsolatában komoly nehézséget jelent a nyelvi különbözőség, hiszen amúgy is nehezen értjük egymást. Nos, ezen a határfolyón a legbiztonságosabb komp a zene, és milyen nyelven szülessenek az én szövegeim, ha nem rögtön angolul, úgymond világnyelven, melyet minden létező országban beszélnek az emberek. A szövegírás, mint ahogy a zenehallgatás, napjaim szerves részévé vált már nagyon régóta. Belső világom, a szövegeim és a zene erős, intim kapcsolatban állnak egymással. A láthatót köti össze a láthatatlannal. Pszichém állapota meghatározza, milyen zenét hallgassak, milyen szöveget írjak, illetve egy zene, ahogy egy jól megfogalmazott szöveg, meg tud változtatni, elementáris erővel ki tud szakítani pillanatnyi jó vagy rossz hangulatomból. Talán pont a háborús években ért rengeteg trauma hatása, hogy a zene ennyire mélyen képes befolyásolni, el tud zárni a való világtól, és egy másik dimenzióba emel – vagy taszít. Ugyanis nem mindig kellemes, eufórikus állapotot eredményez a zene, de nálam többnyire igen.
 
Örvényszerűen szippant pokoli mélységekbe egy előadó kínzó magánya és tisztaság utáni sóvárgása. Ami furcsa és meglepő az az, hogy ez a kényelmetlen érzés jó. Ezek a darabos, aszimmetrikus képletek, disszonanciák felébresztenek, és fizikálisan mozgásba hoznak. Olyan intenzíven idézik meg a sötétséget, hogy attól magamhoz térek. Általában filmnézés közben és egy színdarab alatt is nagyon erős hangsúlyt kap nálam a zene.
 
ekultura.hu: Miféle belső küldetésről szól a lemez?
Alba Hyseni: Nem volt elég a célt látni, tudnom kellett, hogyan juthatok el oda, ahova szerettem volna, mit kell tennem, és a többi. A lemez előtti időszak megmutatta magát az irányt: Istenhez akkor jut közelebb az ember, ha elsősorban önmagát ismeri meg – én legalábbis így érzem. A jó cselekedetekre számtalan lehetőség adódik, ahogy a tudáshoz is számtalan módon juthatunk el. Véleményem szerint minden ember fontos küldetést teljesít a földi élete során, itt van tehát az én küldetésem is. Elsősorban saját életem tapasztalataiból állítottam össze az Inner Missiont, melyet minden létező embernek ajándékoztam, hogy hallgathassák és lelkileg is megérinthesse őket, hogy felnyissa a szemünket, hogy igazán lássanak, érezzenek. Amikor belefogtunk a lemez készítésébe, a szívembe egy nagyon érzékeny műszert rakott minden hangszeres, aki segített a lemez megvalósításában; ez a mi közös lelkiismeretünk is valamilyen szinten.
 
ekultura.hu: Akárhogy is hallgatom, számomra egyértelműen rétegzenének tűnik az, amit csinálsz. Megéri ragaszkodni a saját elképzeléseidhez, vagy esetleg megfordult már a fejedben, hogy a Lady Gagákhoz hasonlóan aprópénzre váltod a tehetségedet, és a nagyközönség számára is fogyasztható slágerekkel állsz elő?
Alba Hyseni: Én vagyok Magyarországon Lady Gaga, Tina Turner, Grace Jones, Amanda Lear, Tanita Tikaram keveréke, nemde? Legalábbis a magyar média ilyen nevekhez szokott hasonlítani, de voltam már magyar Amy Winehouse és magyar Marilyn Manson is. A lényeg az, hogy be kell látnunk, hogy még sok évtized telhet el, mire megszületik (ha egyáltalán megszületik) még egy, az enyémhez hasonló orgánum. Ebben a térségben biztos, hogy nem, hiszen nem is nagyon hallottunk errefelé ehhez hasonlót sem. Egy ilyen egyéniség és ilyen hang mellett szükségtelen bármiféle összehasonlítás. Soha nem fordult meg a fejemben, hogy aprópénzre váltsam a tehetségemet, mert nem láttam értelmét egyetlen zenei irányzatot érintően sem. Akárhogy is nézem a dolgot, engem alapvetően és valóban tisztelnek mindenhol, és azért, aki vagyok, és amit a hangommal és az egyéniségemmel képviselek. A nagyközönség találhat a lemezen számára is fogyasztható slágereket, hiszen gondoljunk egy pillanatra a lemezen hallható záró nótára, a „Trick”-re vagy az „Ain’t No Perfect Life” és a „The Skin Game” című nótákra. Ezek mind slágerek, csak egészséges, nyitott fül kell ezeknek a daloknak a besorolásához, valamit megértéséhez. Ezek kivétel nélkül 100% -os slágerek.
 
És ez nem rétegzene, csupán újdonság – az ország határain belül és kívül egyaránt. Ez a zene valójában az egész világnak szól. Azért tűnhet rétegzenének, mert ebben az esetben egy szokatlan hangról és egy nem megszokott nőiességről beszélünk, hiszen, amint azt el szokták rólam mondani: énekhangja unikum, hét nyelven beszél, verseket, esszéket, kritikákat és dalszövegeket ír, már húszéves korában politikai emigránsként érkezett Magyarországra, egyedül neveli a gyermekét, és a zene mellet még klinikai kutatókent is dolgozik, tehat nem egy hétköznapi, átlagos előadóról beszélünk, hanem valami teljesen másról, ami sajátos és nagyon egyedi minőseggel bír.
 
ekultura.hu: Van kedvenc dalod az albumról?
Alba Hyseni: Minden dalom kedvenc valamiért. Hosszú órákon át tudnék erről beszélni, azaz minden nótát külön-külön elemezni annyit jelentene, hogy egy teljes, zömében pszichológiai tanulmány kerekedne ki belőle.
 
ekultura.hu: Milyenek voltak az eddigi kritikai reakciók?
Alba Hyseni: 100%-ban és csakis pozitívak voltak a reakciók. Tudod, nagyon nagy elismerés nekem albán származású művészként, vagyis alkotóként a legismertebb magyar zenei körökből olyasfajta elismerő bírálatokat olvasni, melyek nemcsak pozitívak, hanem egyben nagyon biztatóak és bátorítóak is.
 
A magyar média tavaly szeptember, azaz a lemez megjelenése óta igazán nagy hangsúlyt fektet az Inner Mission lemezre, és a mai napig ezt teszi, amire csakis büszke lehetek, hiszen mindez nyilvánvalóan okkal történik. Napilapok, internetes portálok, irodalmi portálok, színházi portálok, magazinok, rádióállomások, tévécsatornák, és ami a legfontosabb, a filmszakma is felfigyelt rám, nem beszélve arról, ami talán hihetetlennek hangzik, de Európán túlról is folyamatosan kapok elismerő nyilatkozatokat.
 
ekultura.hu: Ha lehetne három kívánságod az albummal kapcsolatban, mit kívánnál?
Alba Hyseni: 1. Hogy mint legjobb album nyerje meg a 2012-es Magyar FONOGRAM Díjat. 2. Hogy még több számot játsszanak a rádiók, és szülessen meg három klip. 3. HOGY NEMZETKÖZI TURNÉRA INDULJON!