Főkép

Akármennyire is elterjedt napjainkban az új technikai megoldásokkal effektparádévá változtatott, de a karakterábrázolást, a jó történetszövést és ehhez hasonlókat nélkülöző filmek készítése, szerencsére maradtak még olyan filmesek, akik nem hajlandók behódolni ennek az újfajta módinak, hanem megmaradnak a film régóta sikeres eszközeinél, amik akár egy kis tévén is élvezhetővé tesznek egy alkotást. Ilyen filmesek a Coen fivérek, Jeff Bridges, vagy épp Matt Damon is. Nekik együtt sikerült új életet lehelniük a western műfajába. De nem a megszokott, idealizált hősöket és fekete-fehér jellemeket felvonultató westernt készítettek, hanem lecsupaszították a műfajt: a szereplők nemcsak amiatt „emberiek”, hogy koszosak, vagy épp nem néznek ki túl jól egy nagy megpróbáltatás után, hanem már a jellemvonásaikban is.

Itt van például a Jeff Bridges által alakított Rooster Cogburn, a régi hírneve romjain élő, összeesett békebíró: már az is érdekes vonás, hogy félszemű, de ezen túl piás, kulturálatlan és pénzsóvár is, ráadásul még a cigarettáját sem tudja rendesen megsodorni. Vele esik meg az, hogy elkezd üvegeket feldobálni, hogy bizonyítsa a rátermettségét, de nagy részüket egyszerűen nem találja el. Vagy itt van a Matt Damon által alakított La Boeuf, a Texas ranger, aki már hónapok óta, több államon keresztül üldözi sikertelenül a nem túl eszes bűnözőt, Tom Chaney-t – tehát a ranger sem éppen az az idealizált vadnyugati rendfenntartó. És itt van Mattie is, az egész történet főszereplője: apját megölte a napszámosa, és a makacs és ravasz tizennégy éves lánynak egyedül kell elintéznie, hogy az apja gyilkosa, Tom Chaney, megkapja méltó büntetését. Manapság adunk valamit egy tizennégy éves lány szavára? Ugyan, dehogy! A vadnyugaton pedig még annyira sem figyeltek rá, így rendkívül nehéz dolga van. De kitartása és esze, ha lassan is, de meghozza a gyümölcsét és a lány végre elindulhat apja gyilkosának nyomába.

A Coen testvérek már a lány szerepeltetésével is jelzik, hogy nem egy szokványos zsánerfilmet készítettek. Emellett szinte minden pillanatban szembesítenek minket a vadnyugat civilizálatlan, sokszor embertelen oldalával. Vegyük például az akasztást: az egyik halálraítélt sírva mondja el történetét és teljesen összetörik a bitófa alatt állva, az indiánnak pedig nem is engedik, hogy bármit is szóljon. Mindezt az embertelenséget pedig még a képi megjelenítéssel is hangsúlyozzák: látjuk, ahogy a testek zuhannak, a kötél megfeszül és egy reccsenést hallatva eltörnek a nyakcsigolyák. Vagy látjuk, amikor az egyik bűnöző levágja a másik ujjait és a szívébe döfi a kését az árulásért. Csupa brutális, realista kép, ami a csupasz, sokszor kegyetlen valóságot ábrázolja és nem próbálja a történéseket valami magasztos ködbe burkolni.

A színészek pedig alaposan kitesznek magukért. Jeff Bridgestől már megszokhattuk, hogy bármilyen szerepet vállal el, azt hihetetlen alapossággal és átéléssel formálja meg, legyen az egy lecsúszott rádiós, egy egyszerű semmittevő, vagy jelen esetben épp egy rozzant békebíró. Az összes apróság, ami a játékát jellemzi – a lassú, mély hangú beszéde, a járása, a fenyegetőzései –, hihetetlen élővé teszik Roostert. Matt Damon szintén nagyot alakít a Texas ranger szerepében, bár ezt Bridgesnél lényegesen „csendesebben” teszi. A Mattie-t megformáló Hailee Steinfeld pedig láthatóan felnőtt a két színészóriáshoz és nagyszerűen adja vissza ezt a westernkörnyezetben nem éppen megszokott, mégis kemény karaktert.

A rendezőpárosról pedig sokat már nem is mondanék, hiszen szinte végig a munkájukat méltattam: briliáns! Ügyesen nyúlnak a western műfajához, olyan irányból, ahonnan mások még nem próbálkoztak, és bár a filmre jellemzőek a western főbb vonásai, rengeteg helyen megmutat olyan elemeket is, amik a legkevésbé sem megszokottak a műfajban.

Egyszóval A félszemű egy különösen jó, sokszor sokkoló, realista, mégis ízig-vérig westernfilm lett, amire éppúgy jellemzők a színészóriásoktól elvárt bravúros alakítások, mint a Coen fivérek egyedi látásmódja. Kötelező darab a western-, a Bridges-, a Damon-, vagy épp a Coen-rajongóknak is. Nemhiába jelölték hét kategóriában is Oscar-díjra!

Kapcsolódó írásaink:Charles Portis: A félszemű
True Grit - Original Soundtrack (CD)