FőképElőször nem tudtam hová tenni őt – vagyis a zenéjét. A zongorával kísért dalok elveszett ősforrása éppúgy lehetett a jazz, ahogy Isaac Albéniz népies ihletésű muzsikája. A sötét, füstös hang éppúgy jöhetett volna Dél-Amerika őserdeiből, ahogy a Karib-szigetekről, a rezek gyakori megjelenése és a jazzes, sokszor Kubát eszünkbe juttató ritmusok ráadásul még rá is játszanak erre, de mint kiderült, Concha Buika tősgyökeres spanyol, még ha szülei Egyenlítői-Guineából származnak is, ő pedig a spanyol cigányok flamenco-énekén nevelkedett is egészen kicsiny korától fogva. A végeredmény mindenesetre olyan kultúrákon átívelő, mégis hamisítatlanul spanyol stílus, amihez foghatót és hasonlíthatót meglehetősen ritkán hallani. Nem csoda, hogy felfigyelt rá, és filmjeiben az ő dalait használta Pierre Salvadori (Drágaságom) és Pedro Almodóvar (A bőr, amelyben élek) is.
 
Az új albumra egyszerűen nincsenek szavak. Legegyszerűbb meghallgatni a flamencóban gyökerező „Nostalgias”-t, és rögtön mindent megértünk, azt azonban már nem tudnám eldönteni, vajon Buika érzelmektől gazdag előadásmódja, a virtuóz – leginkább Paco De Luciáéra emlékeztető – gitárjáték, esetleg maga a szám tette-e rám a legnagyobb hatást. Szintén a gitár dominál a kubai ritmusokkal kacérkodó „Jodida pero contenta”-ban, az egykor Chick Coreától és Al Di Meolától megszokott fúziós elemekkel és izgalmas poliritmiával feldobott, ugyanakkor költői mélységű „Arboles de agua”-ban (a lemez talán legjobban sikerült szerzeményében), valamint a lomhán hömpölygő „La falsa moneda”-ban, míg a lírai, néhol szinte lehelve énekelt és simogatva elgitározott „Sueno con ella” a megújult copla gyönyörű példája.
 
A táncosabb kedvűek talán a varázslatosan ellenállhatatlan féllassú ritmusú „No habra nade en el mundo”-ban lelhetik különös örömüket, míg a „New Afro Spanish Generation” kissé amerikaias (soulos és jazzes) beütésű spanyol-afrikai lüktetése viszonylagos visszafogottságában is ritmikus mozgásra késztet, majdhogynem kényszerít. A valcer hármas ütemével hasonlóképp táncra hív a már-már klasszikus technikával megszólaltatott zongorára és énekhangra csupaszított „El ultimo trago”.
 
A „Talk To Me” popos-soulos kísérete hallatán először teljesen megrémültem, de Buikának még egy ennyire elbutított, minden bizonnyal az amerikai slágerlistákat megcélzó dalba is sikerült eredetiséget vinnie, és így a szám az elviselhetőség innenső oldalán marad. És ezt a parányi kisiklást bőven ellensúlyozzák az olyan gyönyörűségek, mint a hasonlóképp modern hangzású, mégis őserejű „Como era”, a himnikus dimenziókba emelkedő, élőben rögzített „Volver”, vagy az album legmegindítóbb dala, a hatnyolcadban, ezzel együtt keringőszerűen áradó „Volveras”, ami nem mellékesen a páratlan érzékkel megvalósított fokozás mesterremeke is.
 
Amikor a világzene, esetleg a new age legnagyobbjairól beszélünk, Concha Buika neve mindenképp e listára kívánkozik. Pontosan az a fajta előadó ő, aki rengeteget dobhatna például egy Sziget Fesztivál világzenei nagyszínpadának műsorán. Lenyűgöző, mivel csupa tiszta forrásból táplálkozik, egyéni és egyedi, a spanyol hév, az afrikai szenvedély és még tucatnyi más hatás meghatározhatatlan összetételű elegye, és ilyenként valóban a világ bármely sarkában érthető és befogadható – mindössze egy kevéske zeneszeretet szükséges hozzá. Aki viszont lelkesedik a jó muzsikáért, annak feledhetetlen perceket nyújthat ez a nagyszerű lemez.
 
Előadók:
Concha Buika – ének, vokál
 
África Gallego – vokál
Alain Pérez – basszusgitár
Alex Maldonado – elektromos gitár
Antón Jiménez – spanyolgitár
Barriga Blanca – vokál, taps
Carlos Sarduy – trombita
Clucho Valdés – zongora
Daniel Martínez Izquierdo – basszusgitár
Dany Noel – basszusgitár, nagybőgő
El General – vokál, taps
Horacio „El Negro” Hernández – dob
Iván „Melón” Lewis – zongora
Jacob Sureda – billentyűk
Javier Limón – spanyolgitár, flamenco gitár, ütőhangszerek
Jerry González – trombita
José Reinoso – zongora
José Vera – basszusgitár
Juan Carlos Aracil – taps
Juan Carlos Rojas – dob
Lazaro Rivero Alarcón – nagybőgő
Mandela – harsona
Miguel Campello – doboz
Miguel Campello – taps
Paquete – gitár
Pati Ballinas – dob
Pirana Robles – ütőhangszerek
Ramón Porrina – ütőhangszerek, vokál, taps
Toni Mangas – taps
Víctor Iniesta – spanyolgitár, taps
Vladimir Núnez – ütőhangszerek
Yaroldy Abreu – ütőhangszerek
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Por el amor de amar
2. Se me hizo facil
3. Mi mina Lola
4. Noltalgias
5. No habra nadie en el mundo
6. Talk to Me
7. New Afro Spanish Generation
8. Sueno con ella
9. Jodida pero contenta
10. La falsa moneda
11. Como era
12. Arboles de agua
13. Volver
14. El último trago (con Chucho Valdés)
15. Somos (con Chucho Valdés)
16. Volveras
 
Diszkográfia:
Buika (2005)
Mestizüo (2006) – w/ Jacob Sureda
Mi Nina Lola (2006)
Nina de Fuego (2008)
El Último Trago (2009) – w/ Chucho Valdés
En Mi Piel (2011)