Pina Ballario (szerk.): Hegyi népek meséi
Írta: Uzseka Norbert | 2012. 02. 22.
Becsapós a cím, hiszen nem általában vett hegyi népek meséit rejti a kötet, hanem egy észak-olasz tájegység, a Dolomitok népének meséit. Ilyen formán a Népek meséi sorozat legjobban behatárolt része ez, melyben a legszűkebb lélekszámú és területű nép legendáit olvashatjuk. De talán épp ettől az egyik legérdekesebb. Olyan ez, mintha mondjuk csak a Kisalföldről vagy a Mecsekből származó mesék gyűjteményét olvasnánk, s nem általában véve magyar népmeséket. Ennek megfelelően az itt szereplő történeteknek számos közös vonása, jellemzője van, noha egyébként nagyon is színesek és változatosak. De valami módon mindegyikben jelen van az a humor és az a kíméletlenség, ami számos más hegyvidéki nép meséire is jellemző. Előbbi nélkül bizonyára nehéz túlélni ilyen mostoha és vad körülmények között, melyek egyben az utóbbi gyökerei is lehetnek.
Mivel ennyire konkrétan körülhatárolt területről származnak a mesék, több nevén nevezett hely legendáját is olvashatjuk, városokét épp úgy, mint egyes hegycsúcsokét, tavakét. S bár nagyon sok szomorúság, tragédia is van ezekben a történetekben, költői szépségük magával ragadó. Eszembe jut, milyen volt, mikor még gyerekfejjel először böngésztem a Mátra térképét, rácsodálkozva a hol mulatságos, hol vérfagyasztóan hangzó különféle nevekre, amiket még a legjelentéktelenebb kis csúcsra vagy dűlőre is aggattak a helyiek. Bármennyire is tudja az ember, hogy a Népek meséi sorozatban olvasható mesék mindegyikének megvannak az igazi, soha fel nem tárható gyökerei, azokhoz a rég volt emberekhez ez a kötet visz a legközelebb. Ezek itt nem általánosságban népmesék, hiszen a többi kötettel ellentétben sokkal pontosabban tudhatjuk, honnan, kiktől származnak. És ez jó.
Persze számos, ezernyi más meséből ismerős népmesei, legendai elem köszön vissza ezekből a történetekből is. Ilyen pl. a király, ki bátyja trónját és feleségét is megörökölte, ám nem akarta, hogy annak leszármazottai lépjenek az ő helyére, ezért kegyetlen tervet eszelt ki. Vagy az egymással versengő két falucska, ostobaságokat művelő elöljáróival. És vannak olyasmik is, amiket csak hegyi népek eszelhetnek ki, mint amilyen a hóhercegnő meséje.
Már többször leírtam, hogy a Népek meséi sorozat legfőbb erénye, hogy bármily rövidkék és sokszor talán nem a legszerencsésebben összeválogatottak is a kötetei, mindenképp kedvet csinálnak az adott nép alaposabb megismeréséhez. Ez az első kötet, ahol viszont azt érzem, hogy több, mint ízelítő, amit nyújt, és mivel sokkal több benne a konkrétum, könnyebben és szívesebben olvastam is utána a Dolomitok vidékének.
Mivel ennyire konkrétan körülhatárolt területről származnak a mesék, több nevén nevezett hely legendáját is olvashatjuk, városokét épp úgy, mint egyes hegycsúcsokét, tavakét. S bár nagyon sok szomorúság, tragédia is van ezekben a történetekben, költői szépségük magával ragadó. Eszembe jut, milyen volt, mikor még gyerekfejjel először böngésztem a Mátra térképét, rácsodálkozva a hol mulatságos, hol vérfagyasztóan hangzó különféle nevekre, amiket még a legjelentéktelenebb kis csúcsra vagy dűlőre is aggattak a helyiek. Bármennyire is tudja az ember, hogy a Népek meséi sorozatban olvasható mesék mindegyikének megvannak az igazi, soha fel nem tárható gyökerei, azokhoz a rég volt emberekhez ez a kötet visz a legközelebb. Ezek itt nem általánosságban népmesék, hiszen a többi kötettel ellentétben sokkal pontosabban tudhatjuk, honnan, kiktől származnak. És ez jó.
Persze számos, ezernyi más meséből ismerős népmesei, legendai elem köszön vissza ezekből a történetekből is. Ilyen pl. a király, ki bátyja trónját és feleségét is megörökölte, ám nem akarta, hogy annak leszármazottai lépjenek az ő helyére, ezért kegyetlen tervet eszelt ki. Vagy az egymással versengő két falucska, ostobaságokat művelő elöljáróival. És vannak olyasmik is, amiket csak hegyi népek eszelhetnek ki, mint amilyen a hóhercegnő meséje.
Már többször leírtam, hogy a Népek meséi sorozat legfőbb erénye, hogy bármily rövidkék és sokszor talán nem a legszerencsésebben összeválogatottak is a kötetei, mindenképp kedvet csinálnak az adott nép alaposabb megismeréséhez. Ez az első kötet, ahol viszont azt érzem, hogy több, mint ízelítő, amit nyújt, és mivel sokkal több benne a konkrétum, könnyebben és szívesebben olvastam is utána a Dolomitok vidékének.