Főkép II. György angol király az aacheni békét monumentális szabadtéri ünnepségekkel, tűzijátékkal és zenével kívánta felejthetetlenné tenni. Georg Friedrich Handel (angolosan: George Frideric Handel) 1749 tavaszán kapott hivatalos felkérést egy erre az alkalomra készülő ünnepélyes mű megírására. A király óhaját, hogy „Handel annyi trombitát és hadi muzsikát alkalmazzon, amennyit csak lehetséges” a zeneszerzőnek figyelembe kellett vennie. A tulajdonképpeni ünnepség 1749. április 27-én a Green Parkban zajlott le a meghívott vendégek, diplomaták és előkelőségek előtt. Erre az alkalomra Servandoni hírneves építész egy hatalmas templomra emlékeztető faépületet emelt. 101 rézágyú díszlövése után felhangzott Handel (1685-1759) Music for the royal Fireworks – Tűzijáték-szvitje, s ezzel jelet adtak a tűzijáték megkezdésére.
 
A Tűzijáték-szvit hangszeres összeállításáról fennmaradtak Handel sajátkezű bejegyzései a partitúrában. Ebből tudjuk, hogy a három trombitaszólam mindegyikét 3-3 hangszeres szólaltatta meg, és ez hasonlóképpen volt a 3 kürtszólamnál is. Az első oboa szólamát 12, a másodikét 8, a harmadikét 4 játékos fújta. Az első fagott szólamot 8, a másodikat 4 játszotta. Három pár üstdob – amelyeket Handel a tüzérségtől kapott kölcsön – egészítette ki a zenekart. A korabeli leírás „100 muzsikusról” beszél, de vélhetően vonósok is kiegészítették a hangszeres apparátust. Ennek azonban ellentmond az uralkodó óhaja, hogy vonósok nélküli „hadi muzsika” szóljon az ünnepi alkalomkor. Így valószínűleg a fa-és rézfúvósokból valamint az üstdobokból álló együttes játszott.
 
Az Universal 1984-es és 1991-es szinte már történelminek mondható Handel szviteket tartalmazó hangfelvételei újra kiadásra kerültek a DECCA Virtuoso sorozatában, melyen az English Baroque Soloists együttesét a világhírű John Eliot Gardiner vezényli. Külön örömet jelentett a felvételekkel újra találkozni, mivel ezeket még újonnan a rádió is sugározta, és meghatározó zenei élményt nyújtottak e sorok írójának is.
 
Gardiner olyan összképpel, zenei elképzelésekkel vezényli az English Baroque együttesét a Music for the royal Fireworks előadásánál, mely egyszerűen csodálatba ejtő. Pregnáns zenei kidolgozások jellemzik a zene minden részletét, s Handel zenéjének grandiózus interpretálása az angol késő barokk zenéjét hozza vissza a hallgatóknak. A nyitó Ouverture pontozott zenéjében – ahol az üstdobok mellett a trombiták, kürtök, oboák uralkodnak – Handel királyi ceremoniális látványossága a meghatározó. A szviteknél több alkalommal is a csillogást helyezi a középpontba, a dallammal, mint fő elemmel. Harmónia, ellenpont és a basszusmenet is csak ezt szolgálja ilyenkor. Handel vénája, könnyedebb és egyszerűbb zenei eszköztára a szvitekben gazdagon feltárul.

A Tűzijáték-szvitben koncentrált dinamikákat hallunk, pontos ritmikákat és kifejező artikulációt. A Bourrée lépkedő vonósdallama dinamikai változatosságával tetszetős íveket vesz. A La réjouissance hangszeres kórusai a concerto grosso formáját idézik, Gardiner értő kézzel választja szét a kiemelendő szólamokat, hangszercsoportokat. Lenyűgöző. A zene is az előadással egyetemben.
 
A Water Music (1717), azaz Vízi-zene szvitek (HWV 348, HWV 350, HWV 349) első előadására az I. György angol király és kíséretének nagyszámú hajóval 1717-ben Whitehalltól Chelsea-ig megtett kirándulásán került sor. Az 1717. július 17-i eseményről így írt Frederick Bonnet, az angol udvarhoz tartozók egyike: „A király bárkája mellett volt a muzsikusoké; ezek ötvenen voltak és mindenféle hangszeren játszottak, így trombitán, vadászkürtön, oboán, fagotton, német fuvolán, francia fuvolán, hegedűn és bőgőn – énekes azonban nem volt. Ezt a koncertet egyenesen erre az alkalomra írta a hallei születésű, hírneves Handel, aki a király első udvari komponistája. Őfelsége annyira el volt ragadtatva, hogy elrendelte: ismételjék meg a koncertet, mégpedig kétszer vacsora előtt, egyszer pedig utána, bár minden egyes előadás egy óra hosszat tartott.”
 
A Vízi-zene mindhárom szvitjének (F-dúr, G-dúr, D-dúr) együttes előadása kérdéses az említett eseményen. Az csaknem bizonyos, hogy Handel több ehhez hasonló alkalomra is írt zenét.
 
George Frideric Handel Water Music című művét is művészi magaslatokba helyezi a John Eliot Gardiner vezette English Baroque Soloists a DECCA Virtuoso lemezén. Mindegyik tétel külön-külön zenei gyöngyszem, az első szvitben felhangzó Ouverture pontosan díszített dallamaitól a záró (da capo) finoman hangszerelt zenéjéig. A barokk zene is telve van érzésekkel, mondanivalóval. Játékossággal, invenciózus ötletességgel teli a Rigaudon tétel a harmadik szvitben. Gardiner tempóit a dallam határozza meg, s ez így van jól. Gyaníthatóan a barokk zenére is kifinomult érzékei, a korabeli hangszerek kezelhetősége, játéktechnikája és sok más is befolyásolhatta ebben. Gyakran találkozni végletesen lassú vagy gyors előadásokkal más előadóknál, de Gardinernél nincs mit kritizálni. Barokk a javából.
 
Előadók:
English Baroque Soloists
Sir John Eliot Gardiner – karmester
 
A lemezen elhangzó művek listája:
1-5. Music for the Royal Fireworks, HWV 351
Water Music
6-15. Suite No. 1, HWV 348
16-19. Suite No. 3, HWV 350
20-24. Suite No. 2, HWV 349