FőképSzámtalan helyen olvashatni arról, hogy míg Magyarországon a műzene elsősorban az ide telepedett német, osztrák és cseh zeneszerzők és hangszeresek működésének köszönhetően fejlődött egészen a 19. század második feléig, addig a könnyedebb, rengeteg improvizációval színesített szórakoztatást: a talpalávalót a magyar nemesek és polgárok számára a cigánybandák, a német ajkúak vigasságain inkább a zsidó zenekarok, míg a falusi lakodalmakban a parasztmuzsikusok szolgáltatták. Ez persze általánosítás, nagy vonalakban mégiscsak igaz. Ennek ellenére felettébb ritkán hallani olyan összeállításokat, melyeken mindhárom tradíció kellő súllyal képviselteti magát.
 
Rost Andrea albumát így akár hiánypótló kiadványként is felfoghatjuk, habár a három hagyomány némileg átgyúrva, világzenésítve jelenik meg a lemezen, de ez sokkal inkább nemesíti, mint popularizálja a szerzeményeket. Ahogy e pannon dalokban egymásba folyik a középkorig visszanyúló paraszti felfogás, a 19. századtól – például Liszt által is – lényegében nemzeti zenénknek tekintett cigánymuzsika és az azzal szinte egylényegű cimbalmon való játék, a klezmer vérpezsdítő vagy épp szomorú hangulatai, a jazz és a klasszikusan képzett, operai hang, alapvetően a végletekig kitágítja a horizontokat, és valami sajátosan magyart eredményez, amire mindannyian büszkék lehetünk.
 
Ahogy a koboz, a nádfurulya és a hang sejtelmesen, a homályba vesző, mitikus múltat és a jelent egymásba mossa az „Érik, érik a cseresznye” bevezetőjében, az nem csupán a kissé archaizáló, világzenei irányultságról árulkodik, hanem már az első pillanatban ráébreszt a közreműködő muzsikusok kiválóságára és rendkívüli atmoszférateremtő érzékére. Egykor a Dead Can Dance, idehaza pedig a Kolinda alkotott némileg ezekre a dalokra emlékeztető kompozíciókat, ám Rost Andreának és zenészeinek valamiért sikerül egészen új színeket vinniük a műfajba, és nem kizárólag azért, mert a lassú, merengő nótára – a századok óta jellegzetesen magyar zenei gondolkodásmódot tükrözve – friss tánczene következik.
 
A különböző tradíciók vegyítése talán a rögtön ez után következő, gyönyörű jiddis dalban, az „Oyfn Pripetshik”-ben a legszembetűnőbb: a klezmerzenekar bőgővel, cimbalommal és furulyával kiegészítve kíséri a schuberti magasságokban szárnyaló éneket, amely ráadásul kifejezetten drámai erővel árnyalja a szöveget. A „Dojna” ezek után parányit mintha inkább cigányosan, mint klezmeresen szólalna meg az előbb hamisítatlanul klezmeres, majd dudával és cimbalommal ízesített, gyors hangszeres „betétek” ellenpontjaként, mintegy előkészítve a „Botoló” különös jazz-kortárs-népzenei kombinációját és az „Ustyi sheje” meghökkentő módon fast swingbe hajló cigánynótáját.
 
Már ennyiből is jól látszik, hogy nem mindennapi zenét hallhatunk az albumon. Voltaképp bármely szerzeményt egyformán kiemelhetném, bár személy szerint mindenekelőtt a „Szerelmes dalok” közül a korábban már mások által is elsőrangúan feldolgozott „Szeretőm, a táncba”, valamint a klezmer standardnak is tekinthető „Dona, dona” és „Tumbalajka” fogott meg nagyon.
 
A CD kísérőfüzetéhez írt méltatásában Szokolay Sándor (többek között a Vérnász és a Sámson nagyhírű komponistája) „gyökérmélyűsége” miatt dicséri a felvételt, és való igaz, hogy a Rost Andrea koncepcióját megvalósító, alkalmi társulat kizárólag a kodályi és bartóki értelemben vett legtisztább forrásokból táplálkozik, én mégis zenéjük egyetemességét emelném ki. Azt a kivételes nyelvet, amely lehetővé teszi, hogy ezek a tagadhatatlanul Magyarországhoz köthető áramlatok a világon bárhol, bárki számára érthetőek legyenek, és a muzsika hatalmas, éltető folyamába ömölhessenek.
 
Előadók:
Rost Andrea – szoprán
 
Bolya Mátyás – koboz
Gazda Bence – hegedű
Glaser Péter – nagybőgő
Jávori Ferenc – zongora
Kohán István – klarinét, basszusklarinét
Lukács Miklós – cimbalom
Nagy Anna – harmonika
Szokolay Dongó Balázs – fúvós hangszerek
Végh Balázs – ütőhangszerek
 
A lemezen elhangzó művek listája:
1. Érik, érik a cseresznye
2. Tisztelet Kodály Zoltánnak
3. Oyfn Pripetshik
4. Dojna
5. Botoló
6. Ustyi sheje
7. Három árva
8. Oláhos variáció
9. Mária-ének
10. Kárpáti dal – Vándordal
11. Szerelmesdalok I.
12. Szerelmesdalok II.
13. Szerelmesdalok III.
14. Dona, dona
15. Tumbalajka
16. S’Yiddishe Meydele
17. Di mekhutonim