FőképA hétköznapi élet… sorozat, ahogyan a kiadó aposztrofálja: izgalmas történelmi intimitások képeskönyve, ahol az egyszerű emberek hétköznapjairól, családi életéről, étkezési szokásairól, lakásviszonyairól, öltözködéséről ugyanúgy szó esik, mint az épp aktuális elitvilág, a gazdag polgári, nemesi, arisztokrata életmódról, vagy akár az udvari élet épp aktuális etikettjéről. A sorozatnak értelemszerűen azokban a kötetekben volt a legnehezebb a dolga, ahol érintettségünk okán viszonylag a legtöbb információ áll az olvasó rendelkezésére, ahol a magyar vonatkozás jelenléte nehezíti a válogatást, a szerkesztést. Nincs ez másképp a Magánélet a Habsburgok korában kötete esetén sem – az 1740-től 1815-ig tartó időszak „magánéletét” illetően túlnyomó többségben a kor hazai viszonyait tárják elénk a szerkesztők.
 
Meglepően sok, eddig ismeretlen illusztrációval, ami a „képes történelem” jellegű könyvek időben is széles választékát tekintve igen dicséretes. A sorozat eddigi köteteinek is alapja volt ez a fajta „képeskönyv-jelleg”, a legtöbbször igen informatív szöveget az oldalakon hangsúlyosan elhelyezett illusztrációk nem pusztán „illusztrálták” – adott esetben, e kötet esetében is olykor többet „mesélnek el” az időszakról, mint a leírások. A szokásos rendben: családi élet és szerepek, ház és lakói, öltözködés és divat, étel és ital témái mentén csoportosított, példáktól, korabeli pletykáktól sem mentes leírások egyébként szintén rengeteg eddig csak a történészek által ismert érdekességet közölnek olvasmányosan az olvasóval – valóban belevonva a tárgyalt korba.
 
Talán a rengeteg forrás okán, avagy az érintettség okán, de kicsit túlzó is a „hazabeszélő” szövegek aránya. Érdekes ez, amíg a sorozat …Mátyás király korában kötetét a királyi udvar és udvari élet bemutatásának túlsúlya jellemezte – szinte alig tért ki a kötet a szélesebb néprétegek életvitelére – addig e kötetnek épp az udvari élet: Bécs pezsgő „sajátvilág” jellege bemutatásának elhagyása a legnagyobb hiányossága. A Habsburg udvari etikett kialakulásának éppúgy időszaka ez, mint például Mozartnak és Beethovennek – s bizony ezekről a kötet szinte semmit sem mesél. Holott az udvari szokások alapvető hatással voltak nemcsak a főúri, de a nagypolgári otthonok szokásaira is, s épp ebben az időszakban válik a koncert-hallgatás úri huncutságból közszórakozássá. A kötet „haza fókuszál”, s például nemigen tér ki arra sem, mennyire sokszínű világ is a monarchiáé – számtalan nemzetiség, nép életmódja élt itt egymás mellett, egymásra folyamatosan hatással, s ennek érzékeltetésével e könyv adós marad.
 
Viszont ami bekerült, annak a kötetben helye van. Születéstől a gyászig, kastélyoktól a tanyavilágig, pestistől az öltözetekben megjelenő politikumig számtalan érdekesség kerül elénk e munkában is – ha arra kevéssé alkalmas is a kötet, hogy egyfajta összképet kirajzoljon, arra tökéletes, hogy felkeltse a kor iránti érdeklődést. Számunkra valóban az egyik legfontosabb időszak ez, nemzetté formálódásunk szempontjából is alapvető – a kor, amely Wesselényit, Kölcsey-t, Széchenyit adta nekünk, és a világnak. Nem árt tudni, hogy ők, a legnagyobbjaink, hol és hogyan voltak a maguk korában „otthon” – nem árt tudni, mert jobban megérthetjük ezáltal máig ható gondolataikat is.