Főkép

Ha röviden szeretném jellemezni a Pécsi Balett Otello-előadását, akkor azt mondanám, hogy a skandináv design és a déli temperamentum találkozása ez a produkció. Ebből talán csak az első összetevő szorul magyarázatra, hiszen a második a cselekmény helyszíne (Ciprus) miatt evidens. Ami a skandináv designt illeti: az előadás jelentős részét minimalista díszlet és színpadkép jellemzi. A díszlettervező, Molnár Zsuzsa kisebb vagy éppen az egész színpadot betöltő leplekbe és vásznakba burkolta az otellói világot. A másik fontos díszletelem a leginkább kórházi műtőságyhoz hasonló alkalmatosság, amelyből hozzávetőlegesen egy tucat volt a színpadon. Ezekből néhány mozdulattal kikötői mólót, falat vagy éppen emelvényt formáltak a táncosok.

Nagy érdeklődéssel vártam az előadást, mert kíváncsi voltam rá, hogy egy ilyen történetet, mint az Otello, hogyan lehet balettben feldolgozni és előadni. Úgy vélem, hogy aki nem ismeri az alaptörténetet, az könnyen elveszik ebben a produkcióban. Vagyis nem árt az előadás előtt legalább az „operamesék szintjén” képbe hoznia magát annak, aki nem ismeri a „sztorit”.

A produkciónak egyaránt vannak kifejezetten erős és a nézőben különösebben mély nyomot nem hagyó jelenetei. Az előbbiek közé tartozik az opera kezdőjelenete, a viharjelenet. Ez remek szimbiózisa a modern technikán alapuló koreográfiának és Verdi kortalan zenéjének. Ezzel szemben az előadás nyitóképe nem volt átütő. A jelenetben Otello, Desdemona, Jago, Emilia és Cassio volt a színpadon egy statikus, szoborszerű formációt bemutatva. Ebből a képből számomra nem jött át igazán a szereplők közötti drámai viszony…

Rám az előadás azon jelenetei voltak a legnagyobb hatással, amelyekben a díszletként szolgáló függönyök is aktív szerephez jutottak, mert a táncosok bevonták őket a produkcióba. A táncosok mozgása és a drapéria hullámzása együtt különleges látványt nyújtott. Rendkívül érdekes volt még a hazai gyakorlatban eddig igen ritka megoldás, amely során a háttérben az egyik díszletlepel mozivászonná változott és fekete-fehér képkockák peregtek rajta.

Összességben elmondhatom, hogy Vincze Balázs igényes és izgalmas koreográfiát készített a közkedvelt Verdi-operához. A Pécsi Balett táncosai jól teljesítettek és összeforrott társulat benyomását keltették.

Zene: Verdi, Riederauer Richárd
Díszlet, jelmez: Molnár Zsuzsa
Dramaturg: Uhrik Dóra, Böhm György
A koreográfus asszisztense: Czebe Tünde
Koreográfus-rendező: Vincze Balázs

Közreműködnek:
Otello: Molnár Zsolt/Koncz Péter,
Desdemona: Czebe Tünde,
Jago: Szabó Márton/Dóri István,
Emilia: Nagy Írisz,
Cassio: Pataki Szabolcs/Tuboly Szilárd,
valamint Kiss Eszter, Kócsy Mónika, Ujvári Katalin, Harka Máté, Kerekes Soma Lőrinc, Matola Dávid és a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola növendékei: Kollár Daniella és Dávid Anna