Főkép Amikor a zene az öröm hangjain szól hozzánk, akkor kedvünk támad táncolni, a merészebbeknek akár még énekelni is, és amikor annyira lendületesen, energetikusan, a hangszeres művészet lírikus hangjain szól a lelkünkhöz, mint Anoushka Shankar legújabb lemeze, akkor csak újra és újra hallani kívánjuk azokat a hangokat, amelyek az indiai népzene és a flamenco hagyományainak a forrásaira tekintenek vissza, a képzeletgazdagság bőségével kényeztetve minket.
 
„A flamenco gyökerei Indiában vannak. Sokan ezen tüzes tradíciónak a képviselői közül szeretik ezt hangsúlyozni és újra felfedezni ezt a kapcsolatot... Mégis keveset tudunk ennek a történetéről. Általában azt szokás gondolni, hogy a flamenco gyökerei az ’Érinthetetlenek’ Punjabból való exoduszához kötődik úgy Kr. u. 800-900 körül. Ezek az emberek váltak a roma tanok letéteményeseivé, akik miután áthaladtak Ázsián, a Közel-Keleten, végül Európában telepedtek le.” Nitin Sawhney
 
Anoushka Shankar ennek az ősi világnak a mélyére utazik és a korong nyitó dalával – „Inside Me” (Limón/Shankar) – rögtön a szerelemből fakadó, táncra hívó örömöt varázsol körénk: „Táncol bennem, az élet táncol, táncol bennem, nézd a táncoló életet. Felgyújtottál bennem egy lángot, ez az ami táncol, bennem. Az élet táncol és én örülök.” – énekli Sandra Carrasco spanyolul a tabla és a spanyol ütőhangszerek ritmusára, a gitár és a szitár által teljesen természetesen létrejövő zenei univerzumban. Nem, nem egyszerűen valamilyen „World Music”-ról van szó, nem egy érdekes kísérletről, amely jól szól a minőségi hangszerelésnek köszönhetően, hanem egy teljesen természetesen összefonódó, egybetartozó zenei térről, amit hihetetlen jó érzékaránnyal teremtettek meg/újjá/újra egészen kiváló muzsikusok, akik – talán ez Anoushka esetében tényleg meghatározó – „apait, anyait beleadnak.” Olyan zenészeket hallunk, akik elhervadnának ha nem játszhatnának, akik pulzusán keresztül a zene olyan spirituális dimenzióba kerül, ahol egy kozmikus perspektívából halljuk a minden ember számára közös lüktetését az életnek.
   
„Manapság a rajasthani romák ősi kasztanyettákat használnak, hogy ezekkel díszítsék a nomád létről és a spirituális odaadásról szóló dalaikat. Ezek azok a dalok amelyeken keresztül világosan fel lehet ismerni a flamenco gyökereit. A flamenco meghatározó eleme tagadhatatlanul az ének, cante. Valójában kezdetben a flamenco egyszerűen csak énekből állt, amit tapssal kísértek – palmas sordas – vagy kopogással, amely perkusszív kíséretül szolgált. A gitár, az arab ud variációja, csak a 19. század során épült be fokozatosan.” Nitin Sawhney
 
A cante végig az album meghatározó eleme marad: Sandra Carrasco erotikus hangja a spanyol ütőhangszerek és az indiai ghatam szitárral ötvözött kavalkádjában bukkan fel ismét (Kanya), de egy erőteljes férfihang nélkül sem lenne elképzelhető a flamenco. Duquende egy 13-14. századi, perzsáról spanyolra fordított, tanpurával, spanyol ütőhangszerekkel, gitárral és szitárral kísért lírát énekel – „Si No Puedo Verla”: „Ha nem láthatom őt, legalább gondolhatok rá és így boldog lehetek. Egy koldus kunyhója fényéhez a holdfény a legjobb gyertya.” Ezek a szavak az önmagában is melódikus spanyol nyelven egészen drámaian hasadnak fel a zene szövetéből Duquende médiumán át, egyre katartikusabb zenei élmények felé sodorva minket.
 
„Ami még izgalmasabb, hogy a Natya Shatra [az ősi indiai színház, tánc és zenét felölelő irat] visszhangjai még mindig felfedezhetőek a flamenco táncosok bonyolult lábmunkájában és a cajón és a gitár hasonlóan komplex poliritmusaiban. Sehol Spanyolországon és Indián kívül nem ennyire evidens ez az erőteljes ritmikus kapcsolat a táncosok és a zenészek között.” Nitin Sawhney
 
Ez a kapcsolat a „Dancing in Madness” során, a lágyan hívogató szitárhangokat tapssal, spanyol ütőhangszerekkel és mridangammal kísért bharata natyam és flamenco táncosok lábmunkájával ötvözve fokozódik extatikussá.
Javier Limón, a lemez producere, flamenco gitáros, több téma társszerzője, teljesen önzetlenül teret enged kollégájának, Pepe Habichuelának is, hogy a lemez egyetlen gitár-szitár duóján, az egyszerűen ’Boy Meets Girl’-nek nevezett témán élvezhessük Shankarral folytatott hangszeres párbeszédüket.
 
„Nitin Sawhney: Milyen inspiráció hatására akartad elkészíteni ezt a flamenco albumot és összehozni ezt a két tradíciót?
Anoushka Shankar: Igazából csak a zene szeretete miatt. Mindig is szerettem és izgatott a flamenco. Mindig jelen volt egyfajta vonzás valami felé, amit a flamencóban nagyon hasonlónak találok ahhoz, amit becsben tartok a klasszikus indiai zenében: a kifejezésmód egyfajta gátlásmentessége, legyen akár egy szóló énekhangról, szitárról vagy gitárról szó. Természetesen a közös gyökereket és a technikai hasonlóságokat kellett megvizsgálni, és amikor egyszer csak elkezdesz velük játszani, gyönyörteli utakon mélyülhetsz el bennük. Mindazonáltal a vágy egyszerűen a zene iránti csodálatomból fakadt és abból, hogy a zenélésen keresztül akartam tanulni róla.
 
NS: Javier, mi vonzott különösképpen a klasszikus indiai zenében és Anoushka játékstílusában?
Javier Limón: Amikor Anoushka tiszta indiai zenét játszik, számunkra tisztán flamencót játszik. Az összes roma, Paco [de Lucia] és én – mindannyian – amikor valami indiait játszik néha azt mondjuk: ’Hej, nagyon jól játszol flamencót, ez flamenco.’ És ő mindig azt válaszolja: ’Nem, nem és nem, ez indiai volt, tisztán indiai.’... Anoushka megváltoztatta az életemet: másként gondolkodom a zenéről...Hihetetlen, hogy úgy játszik a szitáron mint egy flamenco énekes. A dallamai mint egy roma énekesé. Szerintem a gitárosok sokat fognak tanulni tőle. Ahogyan a dallamokat kifejezi sírásra késztet.”
 

Szenvedélyes szavak egy szenvedélyes művészről, aki minden kétséget kizáróan életének eddigi legkiemelkedőbb munkájával egyszerre több zenei tradíciót értelmez át, olyan zenei minőséget teremtve, amely megragad valami örök emberit, vágyakat, szerelmet, szenvedést, örömöt, fájdalmat, és amely muzsika saját értékénél fogva maga is a zenei emlékezet állandó részévé fog válni.
 
Előadó:
Anoushka Shankar – szitár
 
Közreműködők:
Sandra Carrasco – ének
Javier Limón – gitár
Pirana spanyol – ütőhangszerek
Tanmoy Bose – tabla
Pedro Ricardo Mino – zongora
Juan Ruiz – spanyol ütőhangszerek
Bobote és El Eléctrico – taps
Shubha Mudgal – ének
Ajay Prasanna – furulya
Duquende – ének
Kenji Ota – tanpura
Pirashanna Thevarajah – mridangam, ghatam
Mythili Prakash bharata – natyam táncos
Farruco flamenco – táncos
Pepe Habichuela – gitár
Sanjeev Shankar – shehnai
Sanjeev Chimmalgi – ének
Aditya Prakash – ének
Concha Buika – ének
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Inside Me
2. Bulería Con Ricardo
3. Krishna
4. Si No Puedo Verla
5. Dancing In Madnessár
6. Boy Meets Girl
7. Kanya
8. Traveller
9. ISHQ
10. Casi Uno
11. Bhairavi
12. Lola’s Lullaby