Friss tinta! - mai gyerekversek
Írta: Habony Gábor | 2012. 01. 14.
Nem könnyű műfaj a gyerekvers. Gyakorlatilag tele van vele a piac, és úgy, hogy ma már a villanyszerelő és az ingatlanügynök is hobbiköltő, nagyon nehéz eldönteni, hogy kinek érdemes a kezébe adni a tollat.
Adjuk talán annak, aki már bizonyított verseivel, köteteivel? Vagy annak, aki sohasem verselt igazán, csak énekelt? Vagy annak, aki eleve gyerekversekkel vált ismertté? Odaadhatjuk bárkinek, csak vegyük számításba, hogy az eredmény is vegyesfelvágott lesz.
Például a stílus kibogozhatatlanná válik. Hol szabadversek, hol mondókák, hol rendezettségükben szétizzadt kínrímek sorakoznak az oldalakon. Találunk még mellettük verses mesét, halandzsaverset és egy rakás olyan „valamit”, aminek kb. annyi köze van a gyerekvershez, mint vadmalacnak az atomfizikához. Ez utóbbiak egyébként ünnepelt szerzői már évekkel ezelőtt megérdemeltek volna egy virtuális fülest a tevékenységükért, és ezt a véleményemet a Friss tinta! sem változtatta meg. „Csatt”; tessék, most megkapták. Nem sorolok neveket – egy alkotónak mindig legyen annyi önismerete, hogy tudja, mikor szól róla a kritika, s mikor nem.
Szerencsére ez a kellemetlenség legfeljebb 10%-ban határozza meg a kötetet. Emiatt egy szülői előszűrés ugyan mindenképpen javasolt, mielőtt felolvasunk belőle a kölyköknek – de határozottan érdemes felolvasni belőle ezt-azt. A „maradék” 120-130 vers között biztosan találunk kedvenceket.
Például László Noémi és Szabó T. Anna minden sora egy-egy mosoly. Müller Péter Sziámit bármennyire is nem kedvelem, ide olyan verset írt, ami mellett akár a zenéje is megszólalhatna (végül is dalszerző), mégis eléggé gyerekvers ahhoz, hogy megérdemeljen egy helyet a kötetben. Gryllus Vilmos ugyancsak mellékelhetne egy CD-t a könyvben szereplő versei mellé, de ez egyáltalán nem baj. Munkássága hatalmas hangulatfokozó erővel hat a szerzeményei olvasása közben.
Még egy dologról érdemes megemlékeznem ezen az oldalon: az illusztrációkról. Sajnálom, hogy nem írok róluk bővebben, de képtelen vagyok rá, mivel Takács Mari rajzait egyetlen szó jellemzi igazán: tökéletesek.
Valószínűleg kitűnt a fentiekből, hogy vegyes érzelmeket táplálok a Friss tinta! iránt, összességében mégis azt kell mondjam, hogy érdemes kézbe venni. Azonban hozzá kell tennem a figyelmeztetést, hogy a szülői előolvasás elengedhetetlen, mielőtt gyermek őfelségeink elé járulunk vele.
A kötet szerzői:
Barak László
Bella István
Borbély Szilárd
Czifrik Balázs
Csukás István
Eörsi István
Gryllus Vilmos
Harcos Bálint
Havasi Attila
Jász Attila
Jónás Tamás
Kántor Péter
Kányádi Sándor
Kemény Istvan
Király Levente
Kiss Ottó
Kovács András Ferenc
Kőrössi P. József
Kukorelly Endre
Lackfi János
László Noémi
Mesterházi Mónika
Müller Péter Sziami
Oravecz Imre
Parti Nagy Lajos
Petőcz András
Pokorny Szilard
Ranschburg Jenő
Schein Gábor
Szabó T. Anna
Szilágyi Ákos
Tandori Dezső
Tolnai Ottó
Tóth Kriszta
Varró Dániel
Visky András
Vörös István
Zalán Tibor
Adjuk talán annak, aki már bizonyított verseivel, köteteivel? Vagy annak, aki sohasem verselt igazán, csak énekelt? Vagy annak, aki eleve gyerekversekkel vált ismertté? Odaadhatjuk bárkinek, csak vegyük számításba, hogy az eredmény is vegyesfelvágott lesz.
Például a stílus kibogozhatatlanná válik. Hol szabadversek, hol mondókák, hol rendezettségükben szétizzadt kínrímek sorakoznak az oldalakon. Találunk még mellettük verses mesét, halandzsaverset és egy rakás olyan „valamit”, aminek kb. annyi köze van a gyerekvershez, mint vadmalacnak az atomfizikához. Ez utóbbiak egyébként ünnepelt szerzői már évekkel ezelőtt megérdemeltek volna egy virtuális fülest a tevékenységükért, és ezt a véleményemet a Friss tinta! sem változtatta meg. „Csatt”; tessék, most megkapták. Nem sorolok neveket – egy alkotónak mindig legyen annyi önismerete, hogy tudja, mikor szól róla a kritika, s mikor nem.
Szerencsére ez a kellemetlenség legfeljebb 10%-ban határozza meg a kötetet. Emiatt egy szülői előszűrés ugyan mindenképpen javasolt, mielőtt felolvasunk belőle a kölyköknek – de határozottan érdemes felolvasni belőle ezt-azt. A „maradék” 120-130 vers között biztosan találunk kedvenceket.
Például László Noémi és Szabó T. Anna minden sora egy-egy mosoly. Müller Péter Sziámit bármennyire is nem kedvelem, ide olyan verset írt, ami mellett akár a zenéje is megszólalhatna (végül is dalszerző), mégis eléggé gyerekvers ahhoz, hogy megérdemeljen egy helyet a kötetben. Gryllus Vilmos ugyancsak mellékelhetne egy CD-t a könyvben szereplő versei mellé, de ez egyáltalán nem baj. Munkássága hatalmas hangulatfokozó erővel hat a szerzeményei olvasása közben.
Még egy dologról érdemes megemlékeznem ezen az oldalon: az illusztrációkról. Sajnálom, hogy nem írok róluk bővebben, de képtelen vagyok rá, mivel Takács Mari rajzait egyetlen szó jellemzi igazán: tökéletesek.
Valószínűleg kitűnt a fentiekből, hogy vegyes érzelmeket táplálok a Friss tinta! iránt, összességében mégis azt kell mondjam, hogy érdemes kézbe venni. Azonban hozzá kell tennem a figyelmeztetést, hogy a szülői előolvasás elengedhetetlen, mielőtt gyermek őfelségeink elé járulunk vele.
A kötet szerzői:
Barak László
Bella István
Borbély Szilárd
Czifrik Balázs
Csukás István
Eörsi István
Gryllus Vilmos
Harcos Bálint
Havasi Attila
Jász Attila
Jónás Tamás
Kántor Péter
Kányádi Sándor
Kemény Istvan
Király Levente
Kiss Ottó
Kovács András Ferenc
Kőrössi P. József
Kukorelly Endre
Lackfi János
László Noémi
Mesterházi Mónika
Müller Péter Sziami
Oravecz Imre
Parti Nagy Lajos
Petőcz András
Pokorny Szilard
Ranschburg Jenő
Schein Gábor
Szabó T. Anna
Szilágyi Ákos
Tandori Dezső
Tolnai Ottó
Tóth Kriszta
Varró Dániel
Visky András
Vörös István
Zalán Tibor