Beszámoló: Egy rég várt ünnepély - 2012. január 7.

Talán maguk a szervezők sem gondolták, hogy milyen hosszan tartó hagyományt teremtenek, amikor 2003. január 3-án, J. R. R. Tolkien születésének 111. évfordulóján megrendezték a Corvin moziban az „Egy rég várt ünnepély”-t. Az előző évben, egy internetes fórumból kinőve megalakult Magyar Tolkien Társaság akkor még nem volt több egy csapat lelkes rajongónál, akik minden alkalmat megragadtak arra, hogy rajongásuk tárgyát kisebb-nagyobb rendezvényeken ünnepeljék. Alkalom pedig volt bőven, köszönhetően nagyrészt az akkoriban bemutatásra kerülő A Gyűrűk Ura-filmeknek.
 
Az azóta eltelt évek során A Gyűrűk Urát övező tömeghisztéria jócskán megcsappant (bár idén minden bizonnyal újraéled), az igazi rajongók azonban otthonra találtak az MTT vonzáskörzetében – akár tagként, akár pártolóként, akár csupán a fórum látogatóiként. Köszönhető ez elsősorban annak, hogy a Magyar Tolkien Társaság – noha természetesen feladatának érzi, hogy minél szélesebb körben népszerűsítse, ismertesse meg Tolkien világát, nem egy alkalommal tudományos mélységekig foglalkozva az adott szövegekkel – a legnagyobb hangsúlyt a könyveket átható szellemiség képviseletére és átadására helyezi. Így otthon érezheti magát körükben az is, aki nem „hardcore” Tolkien-rajongó.
 

Ám, hogy mennyire túlnőtt már az MTT a „rajongói klub” jellegen, azt jól mutatja az általuk megrendezett szemináriumok, vitaestek, oktatási- és ismeretterjesztési céllal tartott előadások sora – a társaság elismert tagja a nemzeteken átívelő közösségi hálózatnak, amely önkéntes alapon ápolja a tolkieni hagyományt. A hétköznapi olvasó számára tán a legjelentősebb – de mindenképpen a leglátványosabb – eredményük, hogy az elmúlt évek magyar Tolkien-kiadásaihoz és A Gyűrűk Ura filmek magyar feliratozásához és szinkronjához lektorként, esetenként fordítóként járultak hozzá.
 
A 2012. január 7-én, az ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskolában megrendezett „Egy rég várt ünnepély” magában hordozta mindezt a sokszínűséget – a rajongók lelkesedését és önfeledtségét vegyítette a profi ismeretterjesztéssel, miközben egy szeletke Középföldét kínált az arra fogékonyaknak
 

Ha erről a rendezvényről akarok szólni, a leghelyesebb, ha felidézem azt a rég várt ünnepélyt, amiről a nevét kapta, Zsákos Bilbó születésnapi ünnepségét: „Zsákos Bilbó ünnepélynek nevezte, de inkább a szórakozások szakadatlan sorozatáról kellett volna beszélni… miután véget ért a nagy fogadtatás, s minden vendég belépett a kapun, következtek a nóták, táncok, zenék, játékok, s persze az eszem-iszom.” Itt is mindenki megtalálhatta a neki való programot, a kicsiket játszóház és kreatív sarok várta, ahol többek közt a filmekből ismert hadseregek katonáit lehetett kifesteni; a teaházban a Tolkien-i világba írt meséket olvastak nekik – s nemcsak nekik, jó néhány felnőtt is ott ragadt a mesét hallgatva, a hangulat által elvarázsolva, miközben csak egy szusszanásnyi időre és egy teára ugrott be.
 

A kihívásokra vágyók eközben a Magyar Stratégiai Társasjáték egyesület játékait is kipróbálhatták; volt táncház, lelkes előtáncossal és vonakodó táncosokkal; középkori hagyományőrzők tartottak fegyveres bemutatót. Megcsodálhattuk a filmbeli fegyverek replikáit – nem hivatalos felmérésünk szerint egyébként ez volt az egyik legnépszerűbb programpont a fiatalság körében, jó néhányan leragadtak a teremben és nem csodálkoznék, ha a facebook-on a következő napokban jó néhány, A Gyűrűk Ura-beli karddal pózoló fiatalember fotója tűnne fel. Idén is volt több állomásos közösségi „szerepjáték”, ahol a filmes aktualitások okán ezúttal A Hobbit története elevenedett meg.
 
Az előadások egy részének fókuszában is A Hobbit állt, a közeledő filmekre nagy várakozással tekint a társaság – ahogy kiderült, mindenki sokat vár tőlük. Persze aggódnak is – kérdés, hogy az inkább mesei történet mennyit komorodik a rendező keze által, mennyire viszik el A Gyűrűk Ura filmes világának irányába. Ahogy az egyik rajongó fogalmazott: a legjobb volna, ha a könyv szellemiségéből minél többet sikerülne vászonra tenni, ha visszaköszönnének a hangulatai, ha elfognának az olvasás közben átélt érzések a film láttán is. Hallhattunk előadást a könyv születéséről – melyben a jól ismert történet mellett, miszerint Tolkien professzor egy iskolai dolgozat üres hátoldalára írta a regény kezdő sorát, olyan érdekességek is elhangzottak, mint például hogy 1938-ban(!) szóba került A Hobbit német kiadása.
 


Egy másik előadás a filmek igen hányatott előtörténetét tárta elénk a jogok körüli purparlétól a rendezőcserén át az új-zélandi szakszervezeti követelések okozta fennakadásig – azt hiszem, a végére mindannyian fellélegeztünk, hogy végre elindult a forgatás. A számomra legkedvesebb előadás „A hobbit szerepe a tolkieni mitológia rendszerében” című volt – és nemcsak azért, mert néhány saját vélekedésem is visszahallhattam, ezúttal szakértői szájból, hanem mert elhangzott egy nagyon fontos, A Hobbit jelentőségét megvilágító mondat: ha nem lenne A Hobbit, valószínűsíthetően nem létezne – vagy ha lenne is, egészen más formában, más hősökkel – az általunk ismert A Gyűrűk Ura.