Főkép

A történet karácsonykor, szentestén veszi kezdetét; Arthur Kipps már nyugdíjas ember, szép, vidéki házában békésen ünnepel szerető családja körében. A hangulatot bugyuta kísértettörténetek rontják el, olyan emlékeket kavarva fel Kippsben, amelyeket erőnek erejével lelke legmélyére űzött ép esze megőrzése érdekében. Ám a múltban történtek nem hagyják nyugodni, ezért a férfi úgy dönt, papírra veti fájdalmát. Ezután következik a tulajdonképpeni történet, amely miatt kezünkbe vesszük a könyvet.
 
Arthur itt még 23 éves, ambiciózus fiatalember, kezdődő ügyvédi karrierrel és menyasszonnyal felszerelkezve. A főnöke rábízza egyik elhunyt ügyfele hagyatékának intézését, ezért Kipps Anglia eldugott sarkába utazik, hogy átnézze a néhai Alice Drablow iratait. Az Angolnás-lápon álló, elhagyatott házat félelmetes hírnév övezi, bárkinek említi meg a kisvárosban, mindenki elsápad és senki nem hajlandó elmondani, miért rémülnek meg. Arthur kezdetben sötét babonának tartja a helybeliek félelmét, de hamarosan olyan jelenségeknek lesz szemtanúja, amelyek próbára teszik világnézetét, és mindazt, amiben eddig hitt. És kicsoda az ódivatú fekete ruhás nő, akinek sovány testét és sápadt, beesett arcát mintha valami szörnyű betegség sorvasztaná?
 
Szeretem a ghost storykat, ezért nem volt kérdéses, hogy elolvasom Susan Hill regényét, amelyből színpadi és tévés adaptáció is készült és nemsokára vetíteni kezdik az angol mozikban a Daniel Radcliffe főszereplésével forgatott filmet.
 
Maga a történet szerintem eléggé egyszerű, legnagyobb erénye az általa keltett hangulat, Hill jól alkalmazza a régi kísértettörténetekre jellemző, gótikus eszközöket. Ehhez a legideálisabb olvasási körülmény az éjszakai, elalvás előtti molyolás, amikor titokzatos neszek járják át a házat, és ijedtünkben összekoccan a fogunk. A több mérföldnyi kihalt környezet, az ezüstösen csillogó lápvidék, a hirtelen leszálló, fátyolszerű köd és a titokzatos hangok, sikolyok ideális kísértettanyává teszik a komor Drablow-házat, nem lenne merszem ott éjszakázni, még többedmagammal sem. Az események jelentékeny nyomot hagynak Kipps lelkén, önhittsége, felsőbbrendűségi érzése a múlté, ellenben hinni kezd a Gonoszban és a lélek hatalmában, amikor megtapasztalja, hogy néhányan élet és halál határmezsgyéjén rekedtek. A befejezés kellemesen meglepett, hatásos, borzongató lezárása a történetnek.
 
Összességében elégedett vagyok a regénnyel, sikerült minden várakozásomnak megfelelnie (az egy mondatban poéngyilkos fülszövegtől eltekintve, de ehhez Susan Hillnek semmi köze). Nem szeretnék az írónő többi könyvét is kiadni?