Beszámoló: Kowalsky & Csányi Szabi BLACK-OUT Akusztikus Szilveszter - Fészek Klub, 2011. december 31.

Bevallom őszintén, nem szeretem az akusztikus koncerteket, aminek rendkívül egyszerű oka van: sokszor esetlennek tartom, ha egy műfajt, aminek megvannak a konkrét jellemzői, megpróbálnak átültetni egy teljesen más talajra. Természetesen ezeknek a koncerteknek általában az a célja, hogy bemutassa, a rockzene is szilárd zenei alapokon áll, csupán egy különleges hangzást kevertek az egészhez. De ez néha egyszerűen nem jön össze az előadónak és a koncerten megjelenő gyanútlan hallgatónak egy lényegében kiherélt valamit kell végigszenvednie. Olyan ez, mintha egy tipikus magyar szóviccet, amely a szavak alaki egyformaságára épül, megpróbálnánk előadni egy malájnak: van esélyünk elmagyarázni az értelmét, de mégsem lesz már olyan vicces.

Ezen félelmemet azonban ez alkalommal félretettem, mert mégiscsak a Black-Out vezéréről és különösen karizmatikus énekeséről volt szó. Így szilveszter estéjén a Dob és a Kertész utca sarkán elhelyezkedő klub felé vettük az irányt, aminek kicsi (és itt nagyon kicsire kell gondolni) alagsori termében található a bár, s ahol még egy kedves, ámde a hely méreteihez hasonlóan kis színpad is helyet kapott. Miután túltettük magunkat az első meglepetésen, jobban is körülnéztünk, és rájöttünk, hogy amilyen apró a helyiség, olan hangulatos: a pulton orgonabillentyű-szerű díszítés kapott helyet, felette pedig az álsípok, amelyek két oldalára még egy-egy kis kerubfigura is került. Az egyik fal mellett egy zongora található, a színpad mögé két szaxofonost ábrázoló posztert ragasztottak fel, a falakon pedig különböző kortárs festmények lógtak és persze a szilveszteri díszítés sem maradhatott el. Egyszerűen szólva: hangulatos kis hely.

Mi még 8 előtt megérkeztünk, amikor Szabin és a családján kívül nem nagyon voltak a klubban, de lassacskán elkezdett szállingózni a nép. 9 órára már majdnem dugig telt a hely, mi pedig még éppen idejében vetettük be magunkat az első sorba (itt egész pontosan négyen fértünk el egymás mellett, úgyhogy szerencsénk volt). Kowa már pár perce a helyén ült, majd Szabi érkeztével el is kezdték a koncertet.

Egy ilyen kis koncertnek megvan az az előnye, hogy családias a légkör, az embert nem lökdösik, és az előadók is sokkal közvetlenebbek a műsor során. Ezt pedig Szabiék is tudják, ezért az év folyamán több ilyen kis műsort is adtak. A többiről nem tudok nyilatkozni, az évzárót viszont – ha nagyon muszáj – egyetlen szóval is le tudom írni: fantasztikus. Egyrészt a hallgatónak mindig nagy élmény, ha a zenész nem tűnik távolinak, megközelíthetetlennek, a Fészek Klubban pedig nem másfél méter magas színpad van, hanem szinte a közönséggel egy szintben ülnek a zenészek. Másrészt hiába nem szólt a koncert alatt a basszus és a dob, két olyan zenész játszott, akiknek olyan szinten a vérében van az általuk évek alatt megírt repertoár, hogy ha az utcán leállítanád őket, hogy játsszák el a kedvenc Black-Out-dalodat, gond nélkül menne nekik.

Mindebből sejthető, hogy a műsor alatt, amire még készültek is, milyen hihetetlen módon adták át azt az élményt, amely tulajdonképpen nem volt más, mint a Black-Out esszenciája. Mind az ének, mind a gitár képes volt visszaadni azt az élményt és érzést, amit a hallgatóság a Black-Outtal azonosít, és Kowáék így nem egy lényegétől megfosztott torzszülöttet hoztak létre, hanem egyszerűen kinyitották a kagylót és magát az igazgyöngyöt tárták elénk. Szabi a gitár mellett vokállal is segítette Kowát, aki az állítólagos rekedtsége ellenére is olyan kifejezően és tisztán énekelte a dalokat, hogy ennél többet kívánni sem lehetett volna. A fiúk a zenekar egész pályafutásának slágereiből szemezgettek, így az összes szakaszból hallhattunk dalokat. Többek között felcsendültek az „Ami vagy”, a „Fekete-kék”, a” Spirál”, a „Gyönyörű zombi” vagy épp a „Szabadlábon” nagyszerű akkordjai is.

Kowa persze a szokásos stílusában vezette fel a dalokat, s viccesen reagált egy-egy bekiabálásra, Szabi pedig néha hirtelen abbahagyta az éneklést, hogy a közönség vegye át helyette a szöveget. Ráadásul mindeközben még egy dal erejéig kívánságot is teljesítettek.

Ez az este számukra is különleges alkalom lehetett, végig látszott, hogy jól érzik magukat zenélés közben, ami még egyedibbé tette azt a hihetetlen atmoszférát, ami megteremtettek. Sőt, Szabi ezúttal a családját is elhozta a koncertre, így a kislánya végigélhette élete első koncertjét, ami láthatóan még boldogabbá tette az apát.

Szilveszterellenességem dacára a 2011-es év különösen jól fejeződött be számomra, ami nagyban Kowalskynak és Csányi Szabinak volt betudható, amit ezúton is köszönök – sok más rajongójukkal együtt – nekik!

Fotó: Bok Edina