Főkép

Kicsit olyan érzésem volt, amikor beültem a Snétberger Ferenc neve által fémjelzett New Generation című zenei produkcióra, hogy egy zenei konzervatórium vizsgakoncertjén vagyok. Persze ebben nincs semmi meglepő, hiszen a gitárművész a saját tanítványai körében lépett fel.

Talán sokan nem is tudnak róla, hogy Snétberger a berlini mintát követve – több éves előkészítő munka után – 2011-ben megalapította a Snétberger Zenei Tehetség Központot (amelynek létrehozásával Magyarországon és külföldön egyaránt elismert, példaértékű iskolát kívánt teremteni, ahol a fiatal, hátrányos helyzetű roma zenei tehetségek a világszínvonalú képzés és mentori támogatás segítségével megalapozhatják zenei karrierjüket. Ezen az estén Snétberger a legígéretesebb tanítványai élén lépett színpadra. A műsor folyamán szinte állandóan változott a „színpadkép”, hiszen Snétberger sok tanítványának igyekezett lehetőséget biztosítani. Ebből fakadóan szinte minden számot más és más felállású formáció tolmácsolásában hallhattunk.

Annak ellenére, hogy a gitáros néha egyedül – mintegy „one man show” jelleggel – pengette a húrokat, érezhető volt, hogy nem önmagát akarja előtérbe tolni. Számomra inkább azt demonstrálta a szereplése, hogy megfelelő támogatással és odafigyeléssel nem kallódnak el a tehetséges muzsikus fiatalok, és képesek lesznek/lehetnek olyan világszintű produkcióra, mint amilyenre ő maga.

A repertoár sokszínűségére nem lehetett panaszunk. Az este programja Snétberger saját szerzeményeiből és más komponisták műveinek az átdolgozásából állt össze. Snétbergerék nagyon jól megtalálták az egyensúlyt a szélesebb körhöz szóló populárisabb művek és a vájt fülűeknek szánt improvizatív darabok között.

A fiatal muzsikusok igen nagy lelkesedéssel játszottak, minden bizonnyal nagy inspiráció volt ekkora közönség (és a szép számmal jelen lévő családtagok) előtt játszani. Nem tudni, de akár még az is megeshet, hogy a jövő valamelyik nagy sztárját láthattuk most a színpadon. A közönség láthatóan vevő volt az igényes produkcióra, amelynek a végén nem igazán akarta leengedni a zenészeket a színpadról. Úgy vélem, hogy a közönség döntő többségénél – magamat is beleértve – a muzsikusok átmentek a képzeletbeli vizsgán.

Közreműködtek:
Snétberger Ferenc – akusztikus és elektromos gitár
Albert Orgon – ének, ütők
Kovács Gábor – billentyűs
Toni Snétberger – dob
Bodóczki Ernő – basszusgitár