Főkép

Harcsa Veronikával a májusban megjelent Lámpafény című albumról és jövőbeli terveiről beszélgettünk.

ekultura.hu: Irdatlan gazdagságban gyűlt a remeknél remekebb vers a magyar irodalomban – lenne miből válogatni. Tervezel még hasonlót, mint a Lámpafény?
Harcsa Veronika: Valóban óriási élmény volt a verseket válogatni, nagyon hálás vagyok, hogy a foglalkozásomhoz ilyen pillanatok tartoznak. Az biztos, hogy a lemez előkészületei, a művek megzenésítése megváltoztatta a versekhez való viszonyomat. Szívesen átélném ezt máskor is, elképzelhető, hogy lesz folytatása a Lámpafénynek, ám a konkrét terveim egyelőre máshová vezetnek.
 
ekultura.hu: Hallgatva a Lámpafényt meghökkentett, voltaképp mennyire ismeretlen verseket válogattál a jól ismert költőktől. Hiszen nem a „nagy” költeményeik, a sokszor zenésített darabok hallhatók a koncerteken és a CD-n, hanem alig ismert költemények. Mesélnél a válogatás folyamatáról?
Harcsa Veronika: Életműveken rágtam át magam, nem csak válogatott versesköteteken, ezért lehet, hogy nem a tipikus költeményeket dolgoztuk föl. A válogatás nagyon személyes, csak olyan versek kerültek a lemezre, melyeket teljesen a magaménak tudtam érezni. Fontos volt persze a megzenésíthetőség is, volt olyan Babits mű például, amit el kellett vetnem a hossza miatt.
 
ekultura.hu: Hogy áll össze egy ilyen darab, mit a „Szomj”, vagy az „Ölni, állni, ülni halni”? Vagy amelyikről szívesen mesélnél – ki milyen ötletet hoz, hogy zajlanak a próbák? Megosztanál velünk néhány műhelytitkot?
Harcsa Veronika: A verseket én zenésítettem meg, vagyis kész kottákkal mentem a próbára, ahol először a verset olvastam föl, utána pedig elkezdtünk dolgozni a hangszerelésen. Bár mindenki szerepéről van előzetes elképzelésem, természetesen ezeket a zenésztársaim személyre szabják, és hozzáteszik saját ötleteiket, így áll össze a többé-kevésbé végleges forma. A felvételekkor, a stúdióban is sok minden tud még alakulni, és meg kell említenem a hangmérnökünk, Schram Dávid munkáját, aki a végleges hangképet kialakítja.
 
ekultura.hu: Ha már versek – a kortársak közt is akadhat figyelemre méltó költő. Van esély rá, hogy élő költőink verseiből is zenésítsen a Quartet?
Harcsa Veronika: Kortársakat is olvastam a válogatáskor, akadtak is inspiráló művek, ám végül úgy döntöttem, elsőre a huszadik századnál maradok. A kortárs versek ereje sokszor szókimondóságukban rejlik, melyet sok esetben túl intenzívnek éreztem ahhoz, hogy a jelenlegi énemmel elénekeljem őket. De nagyon vonzanak, így előbb-utóbb remélem lesz alkalmam ilyesmibe is belevágni.
 
ekultura.hu: Van személyes kedvenced a lemezről?
Harcsa Veronika: József Attila Műterem című verse. A lemez ars poeticája is lehetne: „Én nem vagyok, és nincsen más, csak ők, / A szomorúak és a nevetők / Én arcomat, hogy összemosolyogják..."
 
ekultura.hu: Nagyon kíváncsi vagyok, hogy alakult ki a koncert menete. Nagyon szeretem ezeket a jól válogatott prózai betéteket, mert folyamatosan „beszélgetnek” az énekelt versekkel. Hogyan jutott eszetekbe ez a megoldás?
Harcsa Veronika: A lemez anyagának bemutatásán túl magukat a költőket is szerettem volna közelebb hozni a hallgatókhoz, ezért kértem föl Lackfi Jánost, hogy válogasson a költőktől való, vagy róluk szóló korabeli szövegeket. A prózát Kulka János adta elő a Bárkában, illetve a májusi Müpa-beli lemezbemutatón.
 
ekultura.hu: Van esély rá, hogy valamilyen formában CD-re kerüljön a teljes koncert, a prózai betétekkel együtt?
Harcsa Veronika: Egyelőre nincs ilyen terv, de előadások még lesznek!
 
ekultura.hu: Több lemezen át hallhatunk téged, mint szövegírót – de a Quartettel csak angolul. Hogy alakult ki, hogy angolul gyakrabban írsz? Van esély rá, hogy a Quartetnek is írj magyar szövegeket?
Harcsa Veronika: 99%-ban angol nyelvű dalokat hallgatok, és a jazz tanszakon is angolul kellett énekelni, hisz ez a jazz (és a pop, a rock) anyanyelve. Ezen túl az angol nyelv prozódiája jobban illik az általam kedvelt zenékhez, így jobban esik angolul írni, ám lehet, hogy egyszer magyarul is összehozok valamit. Költőóriásaink verseinek éneklésével mindenesetre feladtam magamnak a leckét…
 
ekultura.hu: Bin-Jip és Harcsa Veronika Quartet – gondoltál már rá, hogy ezt a két meglehetősen különböző zenei világot egyszer – akár egy koncert erejéig – egyszerre vigyétek színpadra?
Harcsa Veronika: Még nem, úgyhogy örülök a kérdésnek, talán valóban ki lehetne hozni valami izgalmasat egy közös estből. Egyelőre azonban a Bin-Jippel a második albumunkon dolgozunk. A februári trafós koncertünkön már jónéhány új dal is hallható lesz.
 
ekultura.hu: Rendszeresen felléptek Gyémánt Bálinttal, kettesben – többek közt a Lámpafény dalaival is. Hogy jött az ötlet? Gondoltatok rá, hogy esetleg néhány ezek közül a dalok közül is hordozóra kerüljön?
Harcsa Veronika: A duónk hobbiként, örömzenélésként indult, de az elmúlt időben úgy érezzük, hogy kinőtte magát. Ráéreztél, ez lesz a jövő évi nagy feladatom, Bálinttal lemezfelvételre készülünk, hogy produkcióvá tegyük az eddig csak alkalmi felállást. Részleteket idejében csepegtetünk majd.
 
ekultura.hu: Ha meg kellene nevezned két előadót – egy honit, egy külhonit –, akik leginkább inspirálnak, ki jutna először az eszedbe? Lehetnek többen is…
Harcsa Veronika: Itthonról a szobazenész-énekes Morningdeer Krisztát, a szaxofonos Ávéd Janót, vagy a gitáros Fenyvesi Marcit mondanám elsőként. Mind kivételesen kreatív egyéniségek. Külföldről Peter Gabriel, Thom Yorke, PJ Harvey voltak az utóbbi időkben újra és újra felbukkanó inpirációim.
 
ekultura.hu: Köszönöm az interjút! 
Harcsa Veronika: Én is köszönöm.