Nic Fields: A fáraók katonái
Írta: Bauman Tamás | 2011. 12. 28.
A Magyarországon újnak számító, Nyugaton azonban már nagy népszerűségnek örvendő Harcosok sorozat második része az egyiptomi Középbirodalom harcosait ábrázolja. A kötet bemutatja a toborzás és a kiképzés folyamatát, részletesen leírja a sereg felépítését, szemügyre veszi felszerelését és taktikáját, ráadásul kitér a korabeli orvosi ismeretekre és a politikai kapcsolatokra is, s nem feledkezik meg a gazdaságra való utalásokról sem.
Meglepődve olvastam, hogy már Egyiptomban szokás volt a sorkatonai szolgálat, így majd’ minden férfiember csatasorba volt állítható, ha a szükség (és a fáraó) úgy kívánta. Természetesen ebben a korban is voltak hivatásos katonák, akik egész életüket a seregben töltötték, ami gyakran jobb életet biztosított számukra, mint amire eredetileg születtek. Azonban még ők sem pusztán katonáskodással foglalkoztak, hiszen az ország a földrajzi adottságai miatt nem terjeszkedett oly nagymértékben, mint például Nagy Sándor vagy a Római Birodalom. Ezért a katonaság gyakran más feladatokat is ellátott, például építőanyagokat szállítottak vagy kereskedelmi expedíciókat kísértek. A kötetből az is kiderül, hogy bár Egyiptom nem terjeszkedett olyan erőszakosan, mint más birodalmak, arra azért gondosan ügyelt, hogy a környékre vezetett hadjáratai kellőképpen érzékeltessék: még mindig a fáraó kezében van a hatalom.
A fegyverek leírásai különösen tetszetősek, hiszen ekkoriban valódi unikumokkal találkozhatunk, amelyek mutatnak ugyan némi rokonságot más népek és korok fegyverzeteivel, mégis egyedülállóak. Ilyen például a hajítófa, mely emlékeztethet bennünket az ausztráliai bumerángra, de nem arra tervezték, hogy visszatérjen elhajítójához – viszont kétségkívül komoly sebeket tudott okozni. Vagy a botíj, mely a nomádok visszacsapó íjaihoz hasonlatos, de más módon kezelték.
A könyv egyik legnagyobb erőssége, hogy remekül bemutatja, mennyire fontos volt a Nílus nemcsak Egyiptom mindennapi életében, hanem a hadviselés során is. A csapatok gyors szállítását és a szinte azonnali reagálást lehetővé tevő folyó minden bizonnyal az egyik legnagyobb katonai előnye volt az országnak – és ezt pontosan tudták a fáraók és hadvezéreik is. Persze a rendkívül precíz és összetett írnoki hálózat is rengeteget hozzátett a stratégia megfelelő kialakításához és kivitelezéséhez.
A kötet írója, Nic Fields – aki biokémikusból vált katonává, majd történésszé – alaposan és precízen építi fel a könyvet és sorra vesz mindent, amit tudnunk kell a korabeli politikai helyzetről, a sereg felépítéséről és a kiképzésről vagy éppen az olyan háttérfeladatokról, mint a katonák orvosi ellátása. A kötetet rengeteg színes fénykép díszíti, melyekhez rövid magyarázatot is találunk. Több egész oldalas rajz is helyet kapott a könyvben, melyek egy konkrét témát ábrázolnak (például egy katona felszerelését vagy egy csatajelenet), és ezekhez a rajzokhoz alaposabb magyarázatot is kapunk. Itt azonban egy kis negatívumot is meg kell említenem. Az illusztrátor, Peter Bull – habár egyértelműen jól rajzol – kicsit „gyerekstílusban” ábrázolja a különböző harcosokat és jeleneteket, és ezzel kissé olyan hatást kelt, mintha a könyv gyerekeknek szólna. Pedig a kötet távolról sem gyerekkönyv, hiszen a szerző olyan szakszavakat használ és olyan összefüggéseket ábrázol, melyekre egy felnőtt embernek is alaposan oda kell figyelnie, s amelyeket egy alsós gyerek pedig biztosan nem fog megérteni.
A másik negatívum a térképek hiánya – egyet sem találunk a könyvben. Kétségtelen, hogy a kötet a harcosokra fókuszál, de a különböző hadjáratok egyszerűbb követhetősége érdekében nem ártott volna legalább egy részletesebb térkép. A magyar kiadásra viszont egy rossz szavunk sem lehet. A két fordító remek munkát végzett, s a kötet végén található bibliográfiában megjelölt magyar nyelvű források is rengeteget hozzátesznek a könyvhöz. A papír minősége kiváló, a színek pontosan megegyeznek az eredeti kiadás színeivel, egy cseppet sem fakóbbak.
A Delta Vision nagyszerű dologra vállalkozott a sorozat magyar nyelvű kiadásával, hiszen egy áttekintő és a további kutakodáshoz a részletes bibliográfia segítségével nagymértékben hozzájáruló kötetet adtak ki, mely minőségi formában kerül a kezünkbe. Egyedül a könyv ára tűnik kicsit borsosnak, de biztosíthatok mindenkit: megéri.
Részlet a regényből
Meglepődve olvastam, hogy már Egyiptomban szokás volt a sorkatonai szolgálat, így majd’ minden férfiember csatasorba volt állítható, ha a szükség (és a fáraó) úgy kívánta. Természetesen ebben a korban is voltak hivatásos katonák, akik egész életüket a seregben töltötték, ami gyakran jobb életet biztosított számukra, mint amire eredetileg születtek. Azonban még ők sem pusztán katonáskodással foglalkoztak, hiszen az ország a földrajzi adottságai miatt nem terjeszkedett oly nagymértékben, mint például Nagy Sándor vagy a Római Birodalom. Ezért a katonaság gyakran más feladatokat is ellátott, például építőanyagokat szállítottak vagy kereskedelmi expedíciókat kísértek. A kötetből az is kiderül, hogy bár Egyiptom nem terjeszkedett olyan erőszakosan, mint más birodalmak, arra azért gondosan ügyelt, hogy a környékre vezetett hadjáratai kellőképpen érzékeltessék: még mindig a fáraó kezében van a hatalom.
A fegyverek leírásai különösen tetszetősek, hiszen ekkoriban valódi unikumokkal találkozhatunk, amelyek mutatnak ugyan némi rokonságot más népek és korok fegyverzeteivel, mégis egyedülállóak. Ilyen például a hajítófa, mely emlékeztethet bennünket az ausztráliai bumerángra, de nem arra tervezték, hogy visszatérjen elhajítójához – viszont kétségkívül komoly sebeket tudott okozni. Vagy a botíj, mely a nomádok visszacsapó íjaihoz hasonlatos, de más módon kezelték.
A könyv egyik legnagyobb erőssége, hogy remekül bemutatja, mennyire fontos volt a Nílus nemcsak Egyiptom mindennapi életében, hanem a hadviselés során is. A csapatok gyors szállítását és a szinte azonnali reagálást lehetővé tevő folyó minden bizonnyal az egyik legnagyobb katonai előnye volt az országnak – és ezt pontosan tudták a fáraók és hadvezéreik is. Persze a rendkívül precíz és összetett írnoki hálózat is rengeteget hozzátett a stratégia megfelelő kialakításához és kivitelezéséhez.
A kötet írója, Nic Fields – aki biokémikusból vált katonává, majd történésszé – alaposan és precízen építi fel a könyvet és sorra vesz mindent, amit tudnunk kell a korabeli politikai helyzetről, a sereg felépítéséről és a kiképzésről vagy éppen az olyan háttérfeladatokról, mint a katonák orvosi ellátása. A kötetet rengeteg színes fénykép díszíti, melyekhez rövid magyarázatot is találunk. Több egész oldalas rajz is helyet kapott a könyvben, melyek egy konkrét témát ábrázolnak (például egy katona felszerelését vagy egy csatajelenet), és ezekhez a rajzokhoz alaposabb magyarázatot is kapunk. Itt azonban egy kis negatívumot is meg kell említenem. Az illusztrátor, Peter Bull – habár egyértelműen jól rajzol – kicsit „gyerekstílusban” ábrázolja a különböző harcosokat és jeleneteket, és ezzel kissé olyan hatást kelt, mintha a könyv gyerekeknek szólna. Pedig a kötet távolról sem gyerekkönyv, hiszen a szerző olyan szakszavakat használ és olyan összefüggéseket ábrázol, melyekre egy felnőtt embernek is alaposan oda kell figyelnie, s amelyeket egy alsós gyerek pedig biztosan nem fog megérteni.
A másik negatívum a térképek hiánya – egyet sem találunk a könyvben. Kétségtelen, hogy a kötet a harcosokra fókuszál, de a különböző hadjáratok egyszerűbb követhetősége érdekében nem ártott volna legalább egy részletesebb térkép. A magyar kiadásra viszont egy rossz szavunk sem lehet. A két fordító remek munkát végzett, s a kötet végén található bibliográfiában megjelölt magyar nyelvű források is rengeteget hozzátesznek a könyvhöz. A papír minősége kiváló, a színek pontosan megegyeznek az eredeti kiadás színeivel, egy cseppet sem fakóbbak.
A Delta Vision nagyszerű dologra vállalkozott a sorozat magyar nyelvű kiadásával, hiszen egy áttekintő és a további kutakodáshoz a részletes bibliográfia segítségével nagymértékben hozzájáruló kötetet adtak ki, mely minőségi formában kerül a kezünkbe. Egyedül a könyv ára tűnik kicsit borsosnak, de biztosíthatok mindenkit: megéri.
Részlet a regényből