Főkép A Karácsony lényegében elképzelhetetlen zene nélkül. Ám a zömében 18. vagy 19. századi karácsonyi énekektől – és persze a kevés kivétellel kedves, de alapvetően bugyuta popdalok dömpingjétől – eltekintve legtöbbünk ha Bach Karácsonyi oratóriumáig és Handel Messiásáig, esetleg – de tényleg csak nagyritkán – a gregorián Karácsonyig jut el. A 17. század ezzel szemben mintha nem is létezett volna, pedig számtalan gyönyörű kompozíció kapcsolódik az év legszebb keresztény ünnepéhez. Az efféle, csupán a zenei ínyencek viszonylag szűk körében nem elfeledett darabok közé tartozik Heinrich Schütz oratorikus Karácsonyi története.
 
A Johann Sebastian Bach előtti német zene legjelentősebb alakjaként számon tartott Schütz köztudottan Velencében, Giovanni Garbielinél tanulta a mesterséget még a század elején, egy későbbi, 1628-as itáliai útja alkalmával azonban Claudio Monteverdivel is találkozhatott és eszmét cserélhetett. Nem különösebben meglepő tehát, hogy a végső formáját csupán évtizedekkel később, 1664-ben elnyert Weichnachts-Historie recitativói és áriái főként a 17. század első felében kezdeti virágkorát élő olasz opera- valamint madrigál-művészet közvetlen hatását mutatják, míg a kórusok freskószerű kíséretének egyes pillanataiban a Gabrieli által átörökített késő reneszánsz hagyomány ugyancsak felfedezhető.
 
Mindjárt a nyitó tételben megszólalnak a kornettek és harsonák csodálatos harmóniákban egyesülő hangjai, melyek egyértelműen a tanítómester, Gabrieli canzonjainak hangulatát idézik, miközben a kórus a lutheránus tradíció áhítattal teli hevületét adja hozzá a már önmagukban fenséges hangzatokhoz és dallamokhoz. A világias csembaló helyett magasztosabb orgonával kísért recitativók különösen kifejezők, hiszen Schütz már első velencei tartózkodása idején, tehát 1609 és 1612 között megismerhette az épp akkoriban végleg szárnyra kapó monódiát, és az ő nevéhez fűződik az első német opera megkomponálása is. Az áriákban pedig a hangszerek szorosan követő, kánonszerű antifóniában felelgetnek a szólistákkal, mintegy megerősítve, sajátos tónusukkal kibővítve a zenei üzenetet.
 
A rövid, de több későbbi nagy mű részleges mintájául szolgáló karácsonyi oratóriumhoz nemcsak témájukkal, de különös vidámságukkal is kapcsolódnak az 1639-ből származó Op. 9 úgynevezett „egyházi koncertjei”, melyek a harmincéves háború borzalmainak árnyékában is megőrizték elevenségüket, és roppant kifejezőerejükkel tükrözik alkotójuk rendíthetetlen hitét. Ám még határozottabban az ünnep egyszerre megható és grandiózus külsőségeit és atmoszféráját varázsolja elénk a vélhetően ugyanebben az időszakban született „Heute ist Christus geboren”.
 
René Jacob kiváló együttese, a Voncerto Vocale páratlan kifinomultsággal és felkészültséggel képes közvetíteni a végtelenül bensőséges, ájtatos örömtől átitatott és a mai napig a remekművek fiatalos élénkségével megszólaló darabokat, így a már számtalanszor meghallgatott karácsonyi popdalocskák és nagyszabású barokk oratóriumok mellett (és talán az előbbiek helyett) igazán érdemes elmélyedni Heinrich Schütz megformáltságukkal és invenciójukkal is magával ragadó, Jézus Krisztus világra jövetelét végtelen hittel ünneplő műveiben.
 
Előadók:
Concerto Vocale
René Jacobs – karmester
 
A lemezen elhangzó művek listája:
1-19. Weihnachts-Historie, SWV 435
 
Anderer Theil Kleiner Geistlicher Concerten Op. 9 (1639)
20. Sei gegrüsset, Maria, SWV 333
21. Rorate coeli desuper, SWV 322
22. Joseph, du Sohn David, SWV 323
23. Hodie Christus natus est, SWV 315
 
24. Heute ist Christus geboren, SWV 439