FőképGaetano Donizetti különös érdeklődést mutatott a brit történelem, különösen a Tudorok kora iránt, és így négy operát is komponált a korszakhoz kapcsolódó librettókra. Ezek közül időrendben a második a milánói Teatro Carcanóban, 1830 karácsonyának másnapján bemutatott Anna Bolena, a szerelem és ambíció konfliktusát feldolgozó zenés tragédia, amely VIII. Henriket önző és kegyetlen, testi vágyait akár mások feláldozásának árán, ármánnyal és félhazugságokkal is kielégíteni akaró uralkodóként ábrázolja.
 
A 19. századi bel canto hagyományaihoz kötődő mű műfajmeghatározása sokat elárul annak jellegéről. A tragedia lirica egyértelműen a francia barokk opera hasonló elnevezésű válfajára utal vissza, így nem meglepő, hogy a bravúros, ám mindig a drámai mondanivalót erősítő áriák mellett fontos szerepet kapnak a zenekari kíséretes recitativók és a kórusok. Nyomokban ugyan felfedezhető még a klasszika hatása is a dallamokban, ám az Anna Bolena mind témájában – ha a Walter Scott regényeit idéző történelmi beállítottságát, ha a szerelem és az önérdek tragikus összecsapását vesszük is –, mind zenei aspektusaiban már a korai, ám eszközeiben már teljesen kiforrott romantikához tartozik.
 
A Wiener Staatsoper előadása megosztotta a kritikusokat. A minimalizmusba hajló díszleteket, a szinte teljesen statikus jeleneteket csupán a konzervatív jelmezek harmonikus szépsége ellensúlyozza. Rajongói szerint az utóbbi évek során valódi szupersztárrá avanzsált Anna Netrebko mindenki mást messze maga mögé utasít páratlan szenvedélyével és makulátlan technikájával, amint teljesítményét összevetjük partnerei üresnek és mechanikusnak ítélt énekével, vagy a színre vitel túlzott puritánságával. Én azonban nem húznék ennyire éles vonalat az előadás csillaga és az előadói gárda többi tagja között.
 
Való igaz persze, hogy a kórus időnként szólhatna sokkal feszesebben is, Percy megformálójának, Francesco Melinek – hangi adottságait és képzettségét tekintve egyébként meggyőző – énekéből ténylegesen hiányzik a tűz, a VIII. Henrik szerepét éneklő Ildebrando D’Arcangelo pedig gyakran, főképp a mély regiszterekben túlzottan sok vibrátót használ, összességében mégis erősnek, a mű súlyához méltónak tartom a szólistákat és az Evelino Pido dirigálta zenekart is.
 
Elina Garanča viszont sokkal több, mint tehetséges partnere Anna Netrebkónak. A lett mezzoszoprán pazar énektechnikája mellett lélegzetelállító mimikájával és színészi játékával úgyszintén tündököl. Valahányszor a színre lép, szinte vibrál jelenlététől a levegő. A második felvonás első jelenetében pedig, amikor Jane Seymour és Anne Boleyn szenvedélyes vádak és önvádak közepette szembesülnek egymással és az igazsággal, a szemünk előtt és a fülünk hallatára bontakozik ki a csoda: amikor két, mindenki mást messze túlragyogó csillag sugározza be fényével az operaszínpadot. Elsőre talán merésznek tűnhet a megállapítás, mégsem tartom túlzásnak kijelenteni, hogy ebben a jelenetben ők ketten felülmúlják még Callas és Simionato, az első 20. századi felújítás legendás párosát is.
 
Netrebko pedig még mindig önmaga. Jóllehet meglehetősen kigömbölyödött, ami sok szerepben még hátrányos lehet, hangja továbbra sem veszítette el lenyűgöző kvalitásait. Amiért pedig oly sokan imádják az orosz származású, ám osztrák állampolgársággal szintén rendelkező szopránt: az a természetes, romantikus hevület és pátosz, ami például a második felvonás megőrülési jelenetében kap különösen nagy szerepet, és tagadhatatlanul a legnagyobbak közé emeli őt – ha nem egyenesen a legkiválóbb ma élő operai szopránt tisztelhetjük benne emiatt.
 
Cseppet sem tudok egyetérteni tehát a fanyalgókkal, és ha másért nem, hát Anna Netrebko és Elina Garanča páratlan kettős teljesítményéért érdemes végignézni ezt a nagyszerűen bekamerázott felvételt. Garantáltan megbabonázva fogjuk élvezni az előadás minden percét.
 
Előadók:
Ildebrando D’Arcangelo – basszus (Enrico VIII)
Anna Netrebko – szoprán (Anna Bolena)
Elina Garanča – mezzoszoprán (Giovanna Seymour)
Dan Paul Dumitrescu – basszus (Lord Rochefort)
Francesco Meli – tenor (Lord Riccardo Percy)
Elisabeth Kulman – alt (Smeton)
Peter Jelosits – tenor (Sir Hervey)
 
Chor und Orchester der Wiener Staatsoper
Evelino Pido - karmester
 
A lemezen elhangzó művek listája:
Anna Bolena – Tragedia lirica in due atti
DVD 1
1-2. Opening, Sinfonia
3-12. Atto primo – Scena 1
13-19. Atto primo – Scena 2
20-28. Atto primo – Scena 3
 
DVD 2
1-6. Atto secondo – Scena 1
7-14. Atto secondo – Scena 2
15-24. Atto secondo – Scena 3