Főkép Ha abban a szerencsében volt részünk, hogy olvastuk már Vlagyimir Propp izgalmas, a strukturalista iskola egyeik alapművének tekinthető kötetét, A mese morfológiáját, azonnal tudjuk, mire számíthatunk egy rögtön a címében udvari bolondot említő könyvecskétől. Bizonyosan lennie kell a történetben királynak, bajba került országnak, esetleg küldetésnek, szépséges királylánynak, segítő és ártó lényeknek és varázslatoknak, próbáknak, boszorkányoknak, tündéreknek.
 
Nagyjából tényleg ezt találjuk az írói pályáján néhány évvel ezelőtt urban fantasy történetekkel induló Fodor Balázs különös történetében, azzal a megkötéssel, hogy a jól ismert elemek valamiképp – méghozzá annak ellenére is, hogy látszólag egyetlen pillanatra sem lépünk ki a fantázia világából – maiabbak, a hagyományos meséknél meghökkentőbb egésszé állnak össze.
 
Mintha álomban járnánk, vagy valamiféle tudatmódosító hatása alatt lennénk, olyannyira fantasztikusnak és kiszámíthatatlannak tűnnek a fordulatok, a szereplők, az egész nyelvezet – csupán a végkifejlet hat kifejezetten szándékoltnak, hiszen Az udvari bolond a tanmesék tradícióit tovább éltetve nem túl nehezen megfejthető mondanivalóval rendelkezik.
 
Az ihletet egyértelműen Waszlavik László – igen, az előbb az egykori A. E. Bizottság tagjaként nevet szerzett, majd saját jogon is híressé-hírhedtté vált muzsikusról van szó – a tényleges mese utáni függelékben, önállóan is közölt népies versei adták, és ez megmagyarázhatja a nem megszokott, sokszor teljesen elborult hangütést. Emellett bizonyos helyeken maga a történet szövege is kis híján átcsap verselésbe, de megmarad a mondaton belüli rímeknél, nem módszeresen alkalmazott, ám nem is véletlenszerű szóvég-összecsengéseknél. Hogy kinek mennyire tetszik ez, vagy hogy mennyire érinti meg, döntse el ki-ki maga.
 
Az akár a szerző – egyik? – énjével is azonosítható főhős, Furfangos Bazska viszont nyomokban kétségtelenül emlékeztet Neil Gaiman és Viktor Pelevin fantáziavilágban tévelygő figuráira, mégis sajátosan magyar, így az igencsak rövid, ellenben izgalmasan illusztrált mesét leginkább azoknak ajánlhatom, akik a gyermek- és felnőttkor között megismert, furcsa hősökkel és titokzatos-érthetetlen helyzetekkel teli történeteket kedvelik.