Interjú: Nagy Dávid – 2011. november (második rész)

A második felvonásban többnyire a Pokolgép zenekar reakciójáról, a FEZEN fesztivál kulisszatitkairól, illetve a Kényes Foltokról és Pádár Alexandráról esik szó.
 
ekultura.hu: Ha már kifelé repülős, a Pokolgép tagjai, amely bandának hosszú évekig voltál oszlopos tagja, mit szóltak hozzá, hogy elmész?
Nagy Dávid: Ezt tőlük kéne megkérdezni. Azt gondolom, hogy abszolút békés és kulturált keretek és körülmények között tudtunk elválni… Annyi történt, hogy egyik reggel arra keltem fel, hogy ma már nem akarom továbbcsinálni, persze nyilván egy ideje érlelődött bennem a gondolat. Legelőször a Gáborhoz mentem át egy üveg bor társaságában, mert úgy éreztem, hogy ez a minimum a kettőnk közti emberi kapcsolatot tekintve, és elmondtam neki, hogy ez a helyzet. Nem örült és persze sajnálta a dolgot. Másnap jött a zenekari megbeszélés, amikor leültünk egy asztal köré, és elmondtam, hogy hogyan érzek, és hogy elmegyek. A többiek is sajnálták. A szituációt bonyolította, hogy ugyanabban a pillanatban a Csibe (Czébely Csaba, Pokolgép egykori dobos) is ugyanezt mondta, hogy ezt Ő sem szeretné a továbbiakban csinálni. Emiatt kicsit megakadt náluk a szekér, de felajánlottuk nekik, hogy ameddig itthon van mindkettőnk, bármikor, amiben csak tudunk, segítünk, és ez így is történt. Azt gondolom, hogy ott békében tudtunk elválni.
 
ekultura.hu: Elképzelhető, hogy emiatt mint bűnbakra tekintettek Rád, hogy a Csibe is kilépett?
Nagy Dávid: A Csibe nem azért lépett ki, mert én is kiléptem, ez két külön story. Benne is érlelődött egy ideje a gondolat, és talán nyilvánvaló, hogy ha két embernek egy időben lesz valamiből elege, és egyszerre jönnek el, az jelenthet valamit. De az engem is meglepett, hogy a bejelentésem után a Csibe is egyből rákontrázott a dologra. Természetesen az Ő bejelentésének sem örültek, hiszen egyidejűleg két embert kellett pótolniuk, azonban az egy pillanatig sem merült fel, hogy szakmailag vagy emberileg pótolhatatlanok lennénk. Ezért nem voltam elkeseredve, mert tudtam, hogy ez a zenekar nem fog leállni…
 
ekultura.hu: Volt már alkalmad látni a bandát ezzel az aktuális felállással? Ha igen, akkor mi volt a véleményed a produktumukról?
Nagy Dávid: Látni még nem láttam, de hallani már hallottam, ugyanis a FEZEN fesztiválon én a Nagyszínpadon csináltam valakinek a beállását, és a szomszéd sátorból átszűrődött a Pokolgép koncertjének hangja, és meg is állapítottam, hogy tök jól játszanak. Az új tagokkal is bemutatkoztunk egymásnak, elbeszélgettünk, nem volt probléma.
 
ekultura.hu: Amerikai körutad után, amikor a FEZEN-en összetalálkoztatok a ’gép régi tagjaival, volt valamilyen esetleges negatív élmény?
Nagy Dávid: Nem, semmi. Teljesen jó volt minden, mosolygós.
 
ekultura.hu: Úgy tekintettek Rád, mintha kihagyták volna a hat hónapot, és ugyanaz folytatódott volna, mint amikor még a zenekar tagja voltál, vagy azért volt egy kis távolságtartás?
Nagy Dávid: Nyilván nem, de mivel Ők is tovább tudtak menni, és én is tovább tudtam lépni az életemben, ezért abszolút nincs semmi baj, én nem gondolom, hogy Ők haragudnának rám. Főleg azért nem, mert még ráadásul jól is jöttek ki a tagcseréből, hiszen két hasznos tagját találták meg a bandának. Ha nem találtak volna ilyen jó zenészeket, akkor lehet, hogy bűnbakok lennénk mind a ketten a Csibével, de nem kell így lennie. Ezért az történt, hogy találkozott egy vidám társaság egy vidám emberrel a fesztiválon. A koncertjükből, pedig épp a „Sajtot oszt a róka” című dalt hallottam, amiben az új gitáros, a Zalán pont az én gitárszólómat játszotta el hangról hangra, remekül, tehát leült és foglalkozott vele, ezért azt gondolom, hogy rendben van ez a dolog, nincs vele semmi baj.
 
ekultura.hu: Mint említetted a FEZEN fesztiválon Te voltál a Nagyszínpad színpadmestere. Hogy jött ez a lehetőség?
Nagy Dávid: A FEZEN fesztivál fő szervezője, Kovács Tóni régóta jó barátom, akivel természetesen a szakmán belül ismerkedtünk meg, hiszen a Pokolgéppel rengetegszer játszottunk a fesztiválon, illetve a FEZEN klubban, és kialakult köztünk egy személyes szimpátia. Majd kiderült rólam, hogy tudok írni és olvasni, és ezt akár egyszerre is képes vagyok csinálni. Kiderült, hogy mivel a zenész oldalról jövök, így a fellépő zenekarok életét sokkal jobban meg tudom könnyíteni, mint egy olyan ember, aki nem zenélt még sosem. Tehát azért rakom vagy rakatom oda a hűtőt, mert tudom, hogy a zenész, amikor lejön a színpadról, akkor az a jobb kezére kell, hogy essen, mert én már jöttem le arról a színpadról, és tudom, hogy hol a kényelmes. Többek között az ilyen dolgok miatt, nagyon pozitív kritikákat kapott a fesztivál a fellépőktől, menedzsmenttől, hogy lényegesen gördülékenyebb volt a szervezés, mint sok másik helyen. Tudom például, hogy három busznak hogyan kellene úgy beállni, hogy azok ne zavarják egymást. Míg adott esetben, máshol egy színpadmesternek annyi a dolga, hogy időben elindítsa az egyik zenekart, és szóljon, hogy mikor jöhet a következő. Én ennél azért többet csinálok, mert a külföldi zenekarok ellátásától kezdve a szállodafoglalásig mindent én csinálok. Cserébe úgy van megoldva minden, ahogy én is örülnék, ha lenne, ha ott játszanék a zenekarommal.
 
ekultura.hu: Színpadmesterként, az idei FEZEN-en olyan külföldi fellépőkkel találkozhattál személyesen, mint a Dream Theater, a Dragonforce tagjai vagy éppen Richie Kotzen. Ha akarsz mondani, mondasz nevet, ha nem, nem, voltak sztárallűrök? Vagy külföldieknél, vagy magyaroknál?
Nagy Dávid: Semmi.
 
ekultura.hu: Tehát nem volt olyan, hogy „én vagyok from Amerika”, és akkor…
Nagy Dávid: Nem. Magyaroknál volt némi probléma. Cukik meg jó fejek, de a zenészek néha kicsit elszállnak. Míg a külföldi zenekaroknál azt gondolja mindenki, hogy a tagok a hisztisek és követelőzök, ez közhely… Ugyanis a menedzsment az, mert ők várják el, hogy a 13 fokos hűtőbe legyen berakva a szeszes ital, és odajön a kis szerkezetével, és elkezdi méregetni, hogy ez meg az így meg úgy nem jó. A zenész megjön, ő örül, hogy játszhat, hú de jó színpad, hú de jó technika, hol a gitárom, hogy játszhassak. Ennyi. Tehát a zenészek abszolút nem panaszkodnak. Például a Dragonforce-os srácok cukipofik voltak. Éjfélkor befejezték a műsort, és kb. még fél négykor hajkurásztuk őket, hogy leszakítsuk őket a bárpultról meg a magyar lányokról, aztán menjenek már haza, mert reggel 8-kor megy a repülőjük. Annyira jól érezték magukat a fesztiválon, hogy az összes piát, amit vettünk nekik, és bekészítettünk az öltözőjükbe, azokat otthagyták megrohadni, váltottak valahogy forintot, és itták a csapolt söröket a bárpultnál, szóval tök jó fejek voltak... A Dream Theaternek a stábja, amíg munka volt, nagyon profi és nagyon szervezett volt, de nem parancsoltak, hanem mindent kértek. Majd a végén megjelent a turnémenedzserünk a konténeremben, és a kezembe adott 20 DT-turnépólót, hogy „ez a tiétek, köszönjük szépen a mai napi segítséget, nagyon jól éreztük magunkat, most megyünk”. Tehát külföldiektől nem, csak a magyaroktól volt hiszti, miért ilyen időpontban játszunk?, miért nem mi vagyunk a főzenekar?.. és végül is mit mondjak egy magyar zenekarnak, aki egy napon játszik a Richie Kotzennel és az Ignite-tal, vagy a Dream Theater napján, esetleg a Rhapsodyén lép fel, hogy miért nem ők játszanak fő időpontban. Hát azért drága barátom, mert nem járnak rátok annyian. Vagy amikor megkérdezik, hogy miért játszunk világosban? Azért, mert nyár van, és később megy le nap... Hozzáteszem, hogy Richie Kotzen is világosban kezdte a koncertjét, és el tudom képzelni, hogy mindez mennyire zavarta őt. Semennyire. Eljött a csávó egy puhatokkal, és ennyi…
 
ekultura.hu: Most, hogy nem a Pokolgép tölti ki az időd nagy részét, miben keresed a boldogulást?
Nagy Dávid: A boldogulást, azt keresem… Nyilván ez, hogy ott hagytam azt, amivel 10 évig foglalkoztam, és azóta sem tettem le a voksomat semmi mellett, az annak köszönhető, hogy most éppen egyfajta útkeresés van. Elméláztam rajta, hogy ha ezek után újra metált kellene játszanom, az gondot okozna-e. Vagy ha nem játszanék metált, akkor az hiányozna-e. Persze tudom, hogy be vagyok skatulyázva, be vagyok kategorizálva.
 

ekultura.hu: Tehát Tőled mindenképp metált várnak az emberek?
Nagy Dávid: Tőlem azt várnak az emberek, igen. Ezért is lepődött meg sok ember a Kényes Foltokon, ami tényleg semmi más, mint egy vicc. És nem úgy vicc, hogy rossz, hanem úgy, hogy humoros szövegek, humoros hozzáállás, egy laza környezet. Viszont azt a zenekart az mérgezi meg, hogy én állok elöl. Tehát abból soha nem lesz sikító rockzenekar, mert nincs neki énekese. Ugyanis én ezeket a dalszövegeket próbáltam mással elénekeltetni, de azok hiteltelenek voltak, mert az én magánéletemről szólnak, az én gondolataimról, az én alkoholhoz, Istenhez, a nőkhöz, a zenéhez, Agárdhoz fűződő viszonyomról szólnak, és emiatt ezt senki más nem tudja úgy előadni.
Kristálytisztán biztosan el tudja énekelni, de úgy, ahogy én gondolom, úgy nem. Ezért a Kényes Foltokat ez mérgezi meg, és emiatt nem is az a fő csapásirány, az egy hobbi, ami egy időben kicsit kinőtte magát. Akkoriban felmerült, hogy talán komolyabban fogjuk csinálni, de mivel a tagok (Csányi Szabolcs, Bánfalvi Sándor, Kálló Péter, Roboz Réka) annyi minden másban érdekeltek, hogy ez a dolog elsikkadt. Persze butaság is lenne emiatt például az Ákos zenekarát ott hagyni.
Amíg kint voltam Amerikában, kicsit meg is kérdőjeleződött, hogy lesz-e folytatás, de mivel gyakran beszéltünk a tagokkal, szorgalmazták, hogy folytassuk, úgyhogy amikor hazajöttem, egyből volt is vagy négy koncertünk, amiket még kintről kötöttem le. Úgyhogy ez egy hobbi. Csináljuk, de nem repedünk bele.
 
ekultura.hu: Nekem ugyan van szerencsém ismerni a bandát, de bemutatnád azoknak az olvasóknak a Kényes Foltokat, akik esetleg még nem hallottak volna a zenekarról?
Nagy Dávid: Egy öttagú hobbizenekar, amely úgy született meg, hogy volt néhány dal- vagy szövegötletem, ami nyilvánvalóan nem fért volna bele a Pokolgép koncepciójába, és vagyok annyira nyitott vagy magabiztos ember, hogy felvállaljam, hogy ez is én vagyok. Tehát, hogy én nem csak az a vérivó, láncevő, szögköpködő metálos srác vagyok, hanem van egy elég humoros oldalam is, és én azt gondolom, hogy nagyon vicces figura vagyok.
Nagyon vicces dalszövegeket tudok írni, amik elég komoly sikereket arattak a baráti körömben. El is jutottam egy olyan szintre, hogy már kezdték kérni, hogy legyen ebből valami komolyabb. Így alakult a zenekar, hogy elkezdtem írni dalokat kizárólag magamnak, illetve annak a baráti társaságnak, ami 2006-ban az életemet jellemezte. Kérdezték, hogy mi lenne, ha ezt komolyabban is csinálnám, ezért kellett egy zenekart szervezni e köré. Valóban, nem várt módon, elég szép sikereket ért el. Először tényleg csak az apósaink, anyósaink, volt szeretőink jöttek el, aztán elkezdtek azok is járni a koncertekre, akikkel még nem feküdtünk le. (nevet)
 
ekultura.hu: És hogyan jellemeznéd a banda zenei stílusát?
Nagy Dávid: Először is, a legfontosabb dolog, hogy nem metál. A kezdeti koncepció az volt, hogy a produkció kizárólag akusztikus gitárokra és élő dobra épült, vokális, soft rock. Nagyon könnyed, tehát nem riffek vannak és nem torzított gitárok, hanem akkordok, és nejlonhúros gitárok. A számok tényleg gitárokkal, a kanapén ülve születtek, majd a Sanya ütött alájuk egy kettőnégyet, persze azért vannak benne elrejtve nagyon finom zenei megoldások, hiszen a Szabi egy nagyon ügyes zeneszerző, és megpróbálta mindig a maximumot kihozni, abból amit éppen kitalált. Tehát softos, mert nem torz gitárra épül, de rock, mert van benne gitár és dob, de nem erőszakos…
Majd megkergültünk, és elővettük a torz gitárokat, és hogy ezzel jót tettünk-e vagy rosszat, azt mindenki döntse el saját maga... Nekem is van erről egy véleményem, és a zenekar többi tagjának is van másik négy véleménye. Most is épp ezt csináljuk. Eleinte akusztikus volt, akkor kérdezték, hogy milyen lenne, ha keménykednénk, most pedig néhányan visszasírják az akusztikusat.
Tudod a világ ilyen, éppen ezért azzal nem is szabad foglalkozni, hogy mit várnak el az emberek, most ez jön ki belőlünk.
 
ekultura.hu: Mint már említetted, Te írod a dalszövegeket a KF-ban. Az olyan pokolgépes szövegeid után, mint a „Fáradt könnycsepp az arcodon, Te csak hallgatsz mit is mondhatnál” (Szökevény) vagy a „Sáskajárás, tarlóégés, álomkórból új ébredés” (Új biblia) után nem volt nehéz átváltani olyanokra, mint az „Elmúlt éjjel kefélt(-)e, a haját vagy csak fésülte, vajon lenyelte, lenyelte a rágóját, vagy kiköpte?”?
Nagy Dávid: Nem, sőt sokkal könnyebben jönnek ki belőlem a marhaságok, mondom valószínűleg egy elég tébolyult elme vagyok. (nevet) Sokkal könnyebben írok vicces dolgokat, és azért ezeknek van mondanivalójuk is. Egyébként próbálom is az életemet is egy ilyen vicces formában élni, nem szeretek semmit sem túl komolyan venni.
Persze a magvasabb gondolatú dalszövegeim sem állnak túl távol tőlem…. A Pokolgép-szövegeket is igyekeztem így megírni, csak ott más volt a környezet hozzá: volt egy normális énekes, meg torz gitár és lábdobok. Azokban is volt humor, voltak szójátékok, tehát azt gondolom, nem volt nehéz átállni, sőt, jó volt leereszteni a gőzt, mert a Pokolgépben megesett, hogy szóltak a többiek, hogy: „figyelj ez nem való ide, mi ez a humoros marhaság?”.
 
ekultura.hu: Ezek szerint volt ott cenzúra?
Nagy Dávid: Nem volt cenzúra, de nyilvánvalóan a zenekar képvisel egyfajta arculatot, tehát éppen ezért a „Kefélt(-)e” dalszövege nem fért volna bele. Dőltünk volna a röhögéstől a próbákon, tudom, hogy a Rudán Joe örömmel elénekelte volna, mert ő is egy humoros fazon, de a zenekar arculatába nem fért volna bele.
Az ott egy koncepció. De így is azért sok mindent bele tudtunk préselni.
 
ekultura.hu: Amikor pedig éppen nem Kényes Foltok, akkor mivel töltöd a zenei mindennapjaidat?
Nagy Dávid: Van egy nagyon tehetséges énekesnő, Pádár Alexandra, akivel mostanában foglalkozom olyan szinten, hogy egy kissé egyengetem a karrierjét, nyilván a lehetőségeimhez mérten.
 
ekultura.hu: Róla mit kell és érdemes tudni?
Nagy Dávid: Azt, hogy azon kevés emberek egyike, akinél tényleg megvan minden olyan adottság, hogy egy nagyon-nagyon komoly előadó lehessen. Tehát egyszerre van meg: Az énekhang, A kisugárzás és A külső, vagyis képzelj el – persze a facebook korában ezt nem nehéz megtenni – egy modellkülsejű lányt, aki úgy énekel, mint azok az amerikai előadók, akiket mostanság a legtöbbször lehet hallani a rádiókban, vagyis a Pink, Amy Winehouse, Adele, ilyenek.
Egy csiszolatlan gyémánt, akit most még nagyon kell terelgetni meg pofozgatni, és most én teszem meg ezt.
 
ekultura.hu: Hogy találtál rá?
Nagy Dávid: Régebben egy tehetségekkel foglalkozó intézmény megtalált engem, hogy tanítsak ott, és ő ott volt nebuló. Ott tanítottam zenét meg zeneelméletet, és láttam az egyik vizsgaelőadásán… Aztán el is keveredett a dolog, egy évig nem is beszéltünk, illetve nem hallottam róla semmit, majd a Youtube-on megláttam egy felvételét, és azonnal elővakarásztam a telefonszámát. Tavaly a Kényes Foltokkal játszottunk egy Beatles-esten, ahova meg is hívtam játszani a Szandrát játszani a KF elé. Leültünk egy szál gitárral, én gitároztam, ő énekelt, és olyan atmoszférája volt a dolognak, hogy egyből elcsodálkoztam a dolgon.
Viszont akkor már nem akartam itthon semmivel sem foglalkozni.
 
ekultura.hu: Egyengeted az útján és dalokat is írsz neki, kialakítod a zenei hangzását, ezeken kívül esetleg még szövegeket is írsz?
Nagy Dávid: Dalokat írok neki, viszont szeretnék végre egy olyan előadóval dolgozni, aki megírja magának a dalszövegeket. De még nem tart ebben a fázisban a dolog.
Vannak dal- és szövegötletek, de még csiszolgatjuk, így még nem is tudom megmondani, hogy mi az, ami jól áll neki, ugyanis zavarbaejtően mindent jól énekel. Van már elképzelésem, de még nem tudom, hogy mi az, ami a legközelebb áll hozzá.
 
ekultura.hu: Stílusilag? Például, hogy egy szerelmes ballada vagy egy dögös rockzene?
Nagy Dávid: Magáról, az ő zenei világáról van egy elképzelésem, hogy az milyen zene, milyen hangszerelésű. Tehát nem a Kate Perry-féle, Dj Bobo-alapokon, kijavított ének, mert az nekem nem tetszik.
Az, amit az Adele csinál, az nekem tetszik, de nyilván nincs sok értelme lemásolni. Azt, amit Christina Aguilera csinál nekem nem, viszont Szandrának tetszik
Vagyis nagyjából tudom a korlátait – nagyon kevés van –, tudom a lehetőségeit – rengeteg van –, gyakorlatilag bármi belefér. Meg kell találni, mi az a közeg, ami jól áll neki.
Játszunk különféle karakterű zenéket, és az arcán fogom látni, a hangján pedig érezni, hogy melyik a leghitelesebb… No, azt kell majd csinálni.
 
ekultura.hu: Vagyis van egy komoly elhatározásod, egy célod vele?
Nagy Dávid: Van egy ki nem mondott akarás, igen. Próbáljuk hobbiszinten kezelni, de onnantól kezdve, hogy valaki valamit rendszeresen próbál, és fellépéseket köt le, amikért még gázsit is kér, az onnantól már nem egy hobbi.
 
ekultura.hu: Már itt tart a dolog?
Nagy Dávid: Igen, novemberben voltak rendkívül sikeres fellépéseink, úgyhogy azt gondolom, hogy sokaknak szemet szúr ez a lány.
 
ekultura.hu: A fellépésetek olyan formában történik, amit az imént vázoltál?
Nagy Dávid: Így igaz, egy szál gitár, ő énekel, én nagy ritkán, hogy elrontsam egy kicsit a produkciót, belevokálozok, ahol szükséges. Van egyfajta varázsa, amikor énekel ez a lány, és az nagyon ritka itthon, hogy valaki ilyenre képes. Ha tudna gitározni, akkor leülne, és egyedül csinálná, az emberek pedig járnának rá, mert valamit kifejez a hangjával. Ezt pedig én nem akarom elengedni, ezért gitározom én.
Valamint nagyon szeretek gitározni, és jó énekesekkel együtt dolgozni. Lásd Rudan Joe, lásd Tóth Attila, ők mind kiváló énekesek. Téglás Zoli is nagyon jó énekes, tehát mindig olyan énekesekkel dolgoztam, akik nagyon jók voltak, most újra egy ilyennel dolgozom együtt, ennyi… A Kényes Foltokban pedig ez egy óriási hiány, hogy ott, én mint külső fül is, a saját hangomat kell, hogy halljam. Nagyon szörnyű…
Szandrával a munkát nagyon élvezem, nagyon sok munkával jár, a menedzseléshez nem értek annyira, nem tudom, hogy mit kell, de a tíz év alatt láttam, hogy mit nem kell… És akkor azokat a dolgokat igyekszem kihagyni, valamint kicsit az ösztönömre hallgatva, picit a kapcsolataimat kihasználva döntéseket hozni, és előbbre vinni ennek a lánynak a karrierjét.
 
ekultura.hu: Ezek szerint akkor a Kényes Foltok megmarad abban az állapotában, amiben most van, és inkább a Szandrára fogsz a későbbiekben összpontosítani?
Nagy Dávid: Ezt nem tudom megmondani, mert a KF egy öttagú zenekar, aminek köszönhetően öten hozunk döntéseket. Ezáltal rajtuk is múlik, hogy lesz-e, nem lesz-e...
Én azt gondolom, hogy valamilyen formában lesz addig – ha nem is mindig, mert most nem az Illés zenekarról vagy az LGT-ról beszélünk –, amíg ez az öt tag, így, ebben a formában, szót tud egymással érteni. Azt pedig nem tudom, hogy van-e értelme komolyabban csinálni.
 
ekultura.hu: Miért, próbálkoztál esetleg már rádióknál vagy egyéb médiumokkal?
Nagy Dávid: Próbálkozom rádiókkal, kiadókkal, de egyre kevesebb vehemenciával, mert nem kenyérre kell ez a pénz. Ugyanis ha hatvanan vannak, akkor annak a hatvan embernek örülök, ha százhatvanan, akkor azt meg nem is hiszem el. Tehát ugyanúgy boldogság számomra, ha négy ember örül a „Fejér megye” című dalnak, mert magamnak írtam, mert Agárdon nőttem fel, és nagyon szeretek ott bíbelődni a kertben…
Futottunk köröket, hogy játszunk majd x vagy y előtt mint előzenekar, és akkor majd mennyien látnak, és milyen jó lesz, de ezek mégis valahogy elmaradtak, és nem történtek meg, tudod, az életben semmi sincsen véletlenül.
Vagy tartogat még valamit az élet ennek a zenekarnak, vagy pedig szépen megmarad ennek a ritkán koncertező klubzenekarnak, amire egyre kevesebben, de el fognak járni.
Csináljuk magunknak, amíg ki nem nőjük ezeket a dalokat, mert engem például már most zavar a két évvel ezelőtti dal szövege, mert most már nem ez van a fejemben, most már máshogyan élek mint két éve. De amíg ezeket vállalni tudjuk mindannyian, addig nyilván működni fog a dolog.
 
ekultura.hu: Említetted ezt a „közös döntés” dolgot, van benned egyfajta csalódottság vagy elkeseredettség, hogy Te többet akartál elérni a zenekarral?
Nagy Dávid: Van… Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs… De nem, nem akartam többet, csak titkon bíztam benne.
Pont úgy, mint amikor megveszed a lottószelvényt. Tudod jól, hogy nagyon-nagyon nagy valószínűséggel nem lesz belőle semmi, de mégis megveszed a szelvényt, és várod egy picit a szombat estét, vagy másnap reggel picit izgatottan nézed meg, hogy miket húztak ki. Ugyanez van a zenekarral, megyek, csinálom, nem gebedek bele, hogy menjen, nem veszek össze a zenekar tagjaival, hogyha valamit esetleg nem jól csinálnak.
De azért örülök, ha sokan vannak, de azért megreklámozom a koncertet, hogy eljöjjenek, de azért elküldöm a kiadónak a demót, mi van ha…
Persze nem, mert nem történik meg az, amire titkon gondolok, de azért elküldöm a demót a kiadónak meg a rádiónak. Vagyis kábé pont olyan, mint a lottószelvény, vagy bejön, vagy nem. Ha megveszed a szelvényt, akkor sem hagyod abba a munkát, mert tudod, hogy megnyered, és nem kell már az életben dolgoznod.
Nem adom fel, csinálom, picit bíztam benne, de nagyon csalódott nem vagyok. Persze jobb lett volna már ebből élni, de talán jobb is ez így.
Nem harcolok különösen az élettel, minden valamiért van…Ennek a zenekarnak valamiért így kellett lennie. Biztosan fel lehetne állni, és bizonyos tagcserék árán, lehetne valamit előrelépni, és nem azért, mert rosszban lennénk, hanem mert tényleg annyira elfoglaltak. Lehet, hogy eljön az életemben az a pillanat, amikor azt mondom, hogy „nekem a Kényes Foltok az életem”, és akkor válaszút elé fogok állítani embereket a zenekarból, és esetleg megcsinálom inkább helyettük olyanokkal, akik ráérnek… De egyelőre nem tart itt, nem ilyen éles ez a dolog, vagyis továbbra is csak hobbi.
Tehát csinálom mindkettő dolgot, hol ebbe fektetek több energiát, hol abba, de egy napon sosem csinálom mindkettőt. Vagy az egyikkel próbálok és koncentrálok az ügyeire, stb., vagy a másikkal törődöm.
 
ekultura.hu: Nincs benned egy kicsit olyan érzés, hogy esetleg több energiát fektetnél most a Szandra pályájának építésébe, mert talán a Kényes Foltok megrekedt egy szinten, ahonnan nehezen tudna elmozdulni, és szinte a csodát várjátok, míg a Szandrában megvan a lehetőség?
Nagy Dávid: A Szandrával történő munka számomra a megújulás, én szeretek mindig új dolgokat csinálni, kipróbálni, megpróbálni. Tény, hogy a Szandra hangjában több lehetőséget hallok mint a Nagy Dávidéban.
Ugyanakkor a Kényes Foltoknak már van egy arculata, egy produkciója, ami még a Szandránál hiányzik, ezért az előrébb tart.
Nemrég hívtak fel, hogy menjek gitározni egy komplett, működő zenekarba, mely mögött óriási lemezcég és támogatás áll, és szálljak be gitározni… Lementem a koncertjükre, konkrétan hárman néztük végig, két barátom és én, amivel még nem is lenne baj, mert rétegzenét játszanak. Majd mondtam nekik, hogy köszi, de most nem, mert van egy másik dolog, amiben hiszek, illetve ott a Kényes Foltok, amire azért százhatvanan eljönnek, ezt hagyjam ott, és kezdjek bele egy zenekarba, amire hárman járnak? Ez már csak számszakilag sem stimmel…
Tehát, ha nagyon belegondolok, akkor a KF alapjában véve nem egy rosszul működő zenekar, ugyanis amióta létezik, csak a baráti körömben feloszlott vagy három zenekar, mert nem mentek, ez pedig megy… Az, amit ráköltünk, azt kitermeli. Emberek eljönnek, és anélkül, hogy lenne bármilyen hanghordozónk, kívülről tudják a szövegeket, és éneklik a számokat. Hogy hogyan lehet ez? Jók a számok, és szeretik őket. Vagy csak szeretik őket.
 
ekultura.hu: Ha már szóba került, hogy nincs lemez… Egy ideje a levegőben lóg, hogy megjelenik…
Nagy Dávid: Az ott is marad, és el is mondom, hogy miért. Valóban, két éve csináljuk, és ebben mindenki sáros a zenekarból, hogy még mindig nincs kész. Kaptunk is valamennyi pénzt barátoktól, szponzoráció gyanánt, úgyhogy a keverés fázisáig talán el is fog jutni, tehát be lesz fejezve, de fizikai CD-n szerintem nem jelenik meg, mert hazudik az, aki azt mondja, hogy ő majd megveszi.
Ha azt veszem, hogy a szűk baráti köröm áll 5-10-20-30 emberből, no azért nem fogom legyártatni a minimálisan előírt ötszáz darabot, hogy azt a harmincat eladjam, és négyszázhetven CD-t pedig kerülgessek a lakásban, mint nagyon sok barátom zenekara kerülgeti otthon a konténerekben a CD-ket és a DVD-ket.
Minek? Nekem erre nincs felesleges pénzem… Ugyanis azt is tudom jól, hogy azok, akik odajönnek, hogy „miért nincs lemez?”, azoknak, ha azt mondom, hogy „jó, van lemez. Háromezer forintért adom”, mert ez a munkám volt vele, meg az a költségem, arra azt mondaná, hogy „jaa, akkor nem kell”. Majd megiszik öt pálinkát a pultnál, ami háromezer forint…
Most akkor végül is kinek gyártsak lemezt? - Magamnak? - Minek?... Nem létszükséglet, hogy ez a zenekar, fizikai hanghordozón megjelenjen.
Tehát el fog készülni valamilyen formátumban, de az, hogy pénzért legyártassunk lemezeket, és azokat pénzért áruljuk, az bármennyire is romantikusan hangzik, és bármennyire is örülök annak, amikor más zenész barátaimtól, pl. a Hollywood Rose zenekartól kapok egy fizikai CD-t, és büszkén felteszem a polcra, én öngyilkosságnak tartom általában, és erre most nincs pénzem. Valamint a zenekar többi tagja sem akar ebbe több pénzt ölni.
 
ekultura.hu: És ha mögétek állna egy szponzor?
Nagy Dávid: Gyártsa le, de nincs. Mondom, kaptunk egyszer egy borítékot, ami a keverésre elég is lenne, mert volt egy társaság, akik hisznek a zenekarban, és két éve megkérdezték, hogy „miért nincs lemez?”, mire mi azt válaszoltuk, hogy „mert nincs rá pénzünk”. Erre ők átadtak egy borítékot, és a pofánkról lesül a bőr, hogy még mindig nincs lemez, holott a pénzt meg odaadta, úgyhogy vagy visszaadjuk a pénzt, vagy elköltjük a keverésre.
 
ekultura.hu: Szandrával a lemez készül, vagy még nagyon korai erről beszélni?
Nagy Dávid: Szandrával egyelőre még útkeresés van, és ha megvan az, hogy neki mi a zenei világa, onnantól elindul a munka.
 
ekultura.hu: Ha elértek ebbe a fázisba, akkor elkezdtek kilincselgetni a kiadóknál?
Nagy Dávid: Igen, mert nincs ismeretségem kiadóknál, amikre különösebben építeni lehetne. Azonban nem feltétlenül itthonra tervezem azt a projektet…
 
ekultura.hu: Ezek szerint angol nyelvű szövegek születnek majd?
Nagy Dávid: Szerintem igen, mert Magyarországra mégis minek tervezni? Főleg egy női énekesnek… És ezzel én most nem akarok senkit sem megbántani, csak megpróbálok egy kicsit nagyobb mértékű produkciót csinálni a Szandrából. Ha összejön, összejön, ha nem, nem.
Persze annak is örülnék, ha csak akkora karriert elérne, hogy mondjuk évente két-három nagyobb szabású koncertet tudjon adni, de benne sokkal nagyobb lehetőség van.
De például a Kényes Foltok zenekarnak nem fog sosem angol nyelvű CD-je születni, még csak promóciós célból sem. Habár talán még az összeköttetésem meg is lenne ahhoz, hogy különféle európai helyszíneken játsszon ez a banda. Tehát le tudnám szervezni, hogy ezzel vagy azzal menjen el közös körútra, de ez nem az a zenekar, viszont a Szandra az a kaliber.
 
ekultura.hu: A Kényes Foltoknál félsz, hogy külföldön ez a produktum nem állná meg a helyét?
Nagy Dávid: Egészséges önkritikával rendelkezem, azt gondolom, és még én is behúzom a nyakam attól, amit én ott néha óbégatás szinten csinálok, ráadásul ugyanaz a gyermekbetegsége, mint sok más hazai produkciónak, hogy nehéz úgy lefordítani pl. angolra, hogy ugyanazt visszaadja a dalszöveg, amit magyarul képes adni.
Voltak próbálkozások rá, hogy a „Sanzonizé”-t lefordítjuk angolra. Londonban élnek barátaim, akik ezt elvállalták, de még nekik sem jött össze, mert nem volt ugyanaz. Egyébként a Kényes Foltok legeslegelső koncertje Londonban volt.
 
ekultura.hu: Az aktuális felállással?
Nagy Dávid: Nem, egyedül voltam. Egyedül egy „open-mic-night”-on, ahol a „Sanzonizé”, a „Dóra” és az „Éjden” című számokat énekeltem el. A közönség franciákból, lengyelekből, kínaiakból és angolokból tevődött össze. Rajtam kívül még egy ember beszélt magyarul, de elénekeltem magyarul a dalokat, és utána a francia, a lengyel és a kínai lány veregette a hátamat, hogy „ez kurva jó, nagyon szép a zene, és átjön a személyiségem a dalokon, csak fogalmuk sincs, hogy miről is énekeltem”, de nem is érdekelte őket, mert ez jó volt.
Tehát lett volna rá lehetőség, de ugyanaz a baj Angliával mint Los Angelesszel: ott kell lakni, hogy ez a dolog menjen, és akkoriban nekem nem tartott ott az életem.
Most előfordulhat az, hogy megmakacsolom magam, és nem Los Angelesbe megyek vissza – micsoda csalódás lesz ez a Los Angeles-i embereknek (nevet) –, hanem Londonba, mert ott is igen kellemes baráti háttérrel rendelkezem, simán tudnék ott is ugyanúgy ingyen lakni, nagyon sokáig, és belekezdenék ott egy karrierbe.
 
ekultura.hu: De ha ezt nem bírjuk kivárni, és nem is szeretnénk külföldre utazni, hogy láthassuk élőben zenélni a Kényes Foltok élén, akkor hol futhatunk bele egy fellépésetekbe?
Nagy Dávid: A zenekar Myspace- és Facebook-oldalán mindig aktuális információkat lehet megtudni a koncertekről, a következő pedig a budapesti Gödör Klubban lesz, 2011. december 5-én, hétfő este, ahol vendégül látjuk a Sing Sing zenekar egykori énekesét, Abaházi Csabát.
 
ekultura.hu: És Szandrát hol láthatjuk legközelebb élőben?
Nagy Dávid: Neki is van Facebookja, ahol lehet információkat szerezni a fellépésekről. Amúgy december 2-án Zalaegerszegen, az utána következő napon, szombaton pedig Szlovéniában játszunk.
 
ekultura.hu: Te hol tervezed a jövődet? El van már döntve, hogy visszamész-e Amerikába?
Nagy Dávid: Amerikába nagyon szívesen visszamegyek bármikor, ha olyanok a lehetőségek, de illegálisan kimenni nem akarok. Ha meg tudom oldani, hogy annyi pénzt keresek itthon, hogy oda csak szórakozni járok fél évre, bármikor megteszem. Csomó munkámat kintről is el tudtam intézni az internet segítségével, például a FEZEN fesztivált kintről szerveztem. Tehát szívesen megyek, de nem akarok érte mindent felrúgni, vagy olyan áldozatot hozni, ami megköti a kezemet, gondolok itt az illegális ott-tartózkodásra…
 
ekultura.hu: Ha legközelebb kimennél, akkor az már illegális lenne?
Nagy Dávid: Nem, mert nekem olyan vízumom van, hogy bármikor 10 évig, száznyolcvan napig kint tudok maradni, és azt csinálhatok, amit akarok, csak munkát nem vállalhatok.
Azonban mindez pénzbe kerül, amit ugye ott kint nem tudok keresni, tehát itthonról kell vinnem, és azért ez egy igen drága hobbi. Eleve a repülőjegy sem néhány tízezer forint… Annak ellenére, hogy itt van a családom és itt vannak a barátaim, ha az élet úgy hozza, nagyon szívesen dolgoznék kint, vagy akár máshol Európában mint zenész, itthon egyre kevésbé dolgozom szívesen zenészként. És ez nem csalódottság vagy pökhendiség, esetleg nagyképűség, egyszerűen tárgyilagosság… Itthon még benzint sem veszek szívesen, tehát nem a zenészléttel van bajom, hanem ez az egésszel, ami körbevesz.
Aki külföldre megy, arra általában azt mondják, hogy megfutamodik. Én azt mondom, hogy aki nem megy, az be van ragadva, az nem mer, és nem meri megpróbálni megtenni.
Hallottam én olyat is, hogy elmenni könnyű. Igen? Gyerünk, csomagolj… Csomagold össze azt, amid van, hagyj ott egy tíz éve, számodra sikeresen működő zenekart, hagyj ott párkapcsolatot, családot, úgy, hogy el is vesztheted őket. És el is veszted őket az idő alatt, amíg nem vagy itthon.
Nagyon érdekes volt, amíg kint voltam, a legszívmelengetőbb e-mailt a Szekeres Andristól (Junkies, Stereomilk énekese) kaptam, azt írta, szó szerint idézem: „Szevasz, mi újság Amerikában? Tök jó, hogy volt tököd hozzá…”.
Ekkor legyintettem magamban, hogy „ó ezt bárki megtenné”, majd elgondolkodtam, hogy ki is? Ki is az, aki mindezt feladná? Mert itthon általában az a helyzet, hogy ha valaki kibokszol magának egy pozíciót egy zenekarban, ahhoz foggal-körömmel ragaszkodik, és nem engedi el, mert abból van a megélhetése, és fél, hogy elveszíti, mert akkor egy senki lesz, és kezdheti nulláról...
Ahogy kezdem én is nulláról a Kényes Foltokkal vagy a Szandrával, ugyanis abban a popszakmában, amiben a Szandra dolgozik, én a huszonhetedik senki vagyok, míg mondjuk a rockszakmában a tizenhatodik senki csak. És végül is meg mertem csinálni? Meg mertem csinálni.
Aki pedig azt gondolja, hogy ebben az országban kell maradni, és itt kell kardozni, az csinálja… Nincsenek egyforma életek, én egy kicsit elfáradtam.
Persze azért küzdök még én is a Szandrával, hiszen megyünk vidékre fellépni b@zd meg… Hát hol van pl. Keszthely Los Angeleshez képest a zenei ranglétrán? Sehol.
De ez a lehetőség, megyek, csinálom, 110 %-on fogok gitározni, és a Szandrából is kiütöm a 110 %-ot, az teljesen biztos. Odaviszem a saját költségeimen a kölcsönkért felszerelést, mert szeretek zenélni, nyomom-nyomom, de valójában nem abban gondolkozom, hogy az lenne a végcél, hogy Magyarországon, az Arénában végezze a történet. Ami persze óriási siker lenne, de én mégsem erre vágyom, hanem valami másra.
 
ekultura.hu: O2 Arena, Wembley?
Nagy Dávid: Ha nem is az, mert nem feltétlenül kell arénákban játszani. Ráadásul az egy olyan életszínvonal, amit elképzelni sem lehet.
Életemben először most voltam igazán gazdag emberek házában, Amerikában. Itthon is voltam olyan balatoni házban, ahol a hátsó kert belesétál a vízbe, és akkora a projektor, mint a lakásom, vagy voltam a Rózsadombon palotákban, de mindez rigófütty ahhoz képest, ahogy Kaliforniában élnek az emberek.
Olyan dolgokat láttam, hogy a kanyarban nincsenek a hazai dolgok mindahhoz képest, de a gazdagság engem nem is érdekel. Nekem nem az a célom, mert az visszás.
Pl. Bono (a U2 frontembere) nagyon gazdag ember, és gyakorlatilag bármit megtehet. Ha holnap kitalálná, hogy asztronauta akar lenni, akkor vesz magának egy űrállomást meg egy űrhajót, kiképezteti magát, beleül, aztán elmegy. De az, hogyha ő valahol nyilvánosan részeg, és az ölében ül két tizennyolc éves kislány, akkor az másnap a híradó vagy a celebműsorok témája lesz, és ezen az emberek csámcsogni fognak. Ez nem biztos, hogy megéri.
Tehát ez a szint nekem nem kell, mert az egy akkora felelősséggel jár, meg egy olyan beosztással, amibe pl. idén a Schwarzenegger belebukott. Az ő népszerűsége Amerikában nagyon megcsappant azzal, hogy a legelemibb dolgot csinált, amelyet szinte minden férfi meglép egyszer az életében. Rosszul sikerült, megszületett balkézről a gyerek, és összedőlt a mítosz… Milyen mítosz? Ugyan, maradj már…
 
ekultura.hu: Elképzelhető, hogy azért nem megy annyira a Kényes Foltok szekere és nem játszotok itthon sportcsarnokokban, mert nem adjátok el magatokat, és nem szerepeltek a különféle műsorokban, médiában?
Nagy Dávid: Nem mi nem adjuk el magunkat, hanem nincs, aki meg akarna venni. Nem tárulkoztak elénk olyan lehetőségek, hogy pl. egy üdítőcég felhívott volna, hogy: „ha egy picit ilyenebb zenét csináltok, vagy ha zöld lenne a hajatok, akkor ti lennétek az új szupersztárok.” Még az is lehet, hogy bedumálnám a többieknek, és lehet, hogy buliból bele is mennének… De nem, egyszerűen nem jött el az a lehetőség.
Azon kívül, hogy a közönségünk szereti a dalokat, és egyszer az egyik nagyon kedves barátom, Kormos László és a kempósok elénk álltak egy borítékkal, hogy „márpedig mi azt akarjuk, hogy legyen lemez”, és a kezembe adott valóban egy boríték pénzt, ezen kívül semmi nem történt a zenekar körül.
Illetve van két vidéki koncertszervező, a Kovács Tóni és a Mazsi, akik hisznek a zenekarban, és kötnek nekünk évi 4-5-6 koncertet, ezen kívül semmi sem történik. Baráti segítséggel lett videoklipünk, amit az Oroszlán barátom forgatott.
 

 
Nem azért nem csináljuk ezt, mert minket nem fedeztek fel, ez két különböző dolog: nem is fedeztek fel és nem is rokkanunk bele. Biztos lehetne ezt a dolgot tízezer százalékon pörgetni, de nem így történik.
 
ekultura.hu: Ha a Szandra befutna, ott vállalod elöl a szereplést, elmenni különböző műsorokban, vendégszerepelni itt-ott, azért, hogy működjön a dolog?
Nagy Dávid: Az ott egy vállalható dolog, a Szandrát én tudom vállalni.
 
ekultura.hu: Ez esetben akkor majd elmész kutyát simogatni vagy környezetet óvni és ilyenek?
Nagy Dávid: Ez majd a Szandra reszortja lesz, ott egy picit én háttérben maradnék.
 
ekultura.hu: Ha ez szóba került, hogyan képzeled el? Az a Szandra produkciója lesz, és te próbálkozol elöl, de már nem a fronton lenni?
Nagy Dávid: Próbálok irányítani, de úgy, hogy a focicsapatban ő a csatár. Rúgja ő a gólokat, én a középpályán eligazgatok, és figyelek arra, hogy neki lehessen lehetősége gólt rúgni.
De alapjában véve nagyon nem szeretnék kutyát simogatni, de ha az az ára, hogy beinduljon a dolog, akkor simogatok, mert ha közben a produkció jó, akkor mindegy, mit csinálsz. Tehát a kutyasétáltatásban az a nem mindegy, hogy olyan produkció megy kutyázni, ami gagyi, vagy egy olyan, ami igényes és jó…
Azonban még nem tudom, hogy mi lesz benne a szerepem, mert most még olyasmit látok magam előtt, mint a Eurythmics zenekar esetében volt. Az a formáció ugye az Annie Lennoxból és a Dave Stewartból állt, és én a Dave Stewart szerepét szeretném betölteni, akinek gyakorlatilag a nagy többség nem is ismeri a nevét, csak az Annie Lennoxét ismeri, mégis ő írta meg a dalokat, amelyek óriási sikereket értek el.
Persze az is megeshet, hogy teljesen máshogy alakul a dolog, és zenekar lesz belőle, de jelenleg ez az egész a Szandrára van kihegyezve, az pedig, hogy én a háttérben tevékenykedem, az most mellékes.
 
ekultura.hu: A két projekted közül egyik sem játszik zúzdát. Nincsenek akkor terveid a keménykötésűbb muzsikákkal?
Nagy Dávid: De, ugyanis nemrég Vilkó barátom (Hollywood Rose) szervezett egy megindító Alice In Chains-estet a Rocktogonban, ahol én is énekeltem 2 dalt. Ez pedig adott egy olyan élményt, hogy most a Bánfalvi Sanyival újra beszélgetünk egy rockzenekarról, olyanról, amit régebben 2 évig csinálgattunk, de félretettük.
Most ezt újra elkezdjük forszírozni, új tervekkel. Szóval látod, sosem nyugszom. Nekem motor van a seggemben, szeretek megújulni, jönni-menni, és hát gitározni. Erre a zenekarra is lehet számítani a közeljövőben. Lehet, hogy végül mégis ez lesz a főcsapás. Meglátjuk.
 
ekultura.hu: Melyik jellemző inkább Rád, milyen ember vagy: aki eltervez valamit, és ahhoz ragaszkodik mindenképp, és ha törik, ha szakad, azt megvalósítja? Vagy olyan, aki nem tervez, amit hoz a sors, az lesz, minden valami valamiért esik meg, és a dolgok nem véletlenül történnek?
Nagy Dávid: Szörnyű természetű ember vagyok, ugyanis én az ellentmondások embere vagyok. Tehát bennem a jin és a jang, a fehér és a fekete olyan szöges ellentétben és olyan egyforma erővel van jelen, hogy az szörnyű… Nagyon nyakas vagyok, nagyon foggal-körömmel ragaszkodom dolgokhoz, emberekhez, ugyanakkor láttam már annyit a világból, és alakult annyit a világnézetem, hogy hagyom egy picit történni a dolgokat…
 
ekultura.hu: Vagyis nem fehér és fekete, hanem szürke már?
Nagy Dávid: Valahogy úgy, én nyomom-nyomom, nem ülök otthon a csodára várva, az élet pedig majd alakul.
Nagyon belerepedni már nem fogok, ahhoz talán már kissé öreg vagyok, hogy bohóc legyek. Van egy alapvető szabályom: ahova nem hívnak, oda nem megyek, ahova pedig kedvesen hívnak, oda elmegyek. Legyen szó akár egy szülinapi buliról, akár egy koncertről, de az életben is így élek: ahol nem látnak már szívesen, onnan eljövök, és ahol szívesen látnak, oda elmegyek, lásd a tavalyi évem vége…
Úgyhogy csinálom, csinálom, a világ meg majd alakul, vagy lesz benne valami jó, vagy nem. De szerintem lesz…
 
ekultura.hu: Van célod például az elkövetkező egy évre? Ha egy év múlva újra beszélnénk, éppen hol lennél?
Nagy Dávid: Célom van, csak van annyi rutinom, hogy nem mondom ki… Bízom bennem, hogy egy nagyon jó helyen leszek, ahol nagyon jól fogom érezni magam. Ha ez Budapest, és innen tudom a produkciót külföld felé irányítani, az tök jó, mert ez egy nagyon jó város, itt él mindenkim.
Azonban, ha nem sikerül, és külföldre kell menni, és Amszterdam, Afganisztán vagy az Északi-sark lehetővé teszi, akkor Skype-on csináljuk az interjút, mert akkor én ott leszek…
 
ekultura.hu: Kívánom akkor a legjobbakat!
Nagy Dávid: Kívánjuk a legjobb csajokat, mindig kívánjuk őket. (nevet)