Főkép Az őszi megjelenésdömping talán legjobban várt szenzációja a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei, a kiadó különféle reklámokkal - Facebook-os történetpályázattal, trailerrel, nyereményjátékkal, interjúkkal stb. - hívta fel a figyelmet kiadványára, amelyet valóban egyedivé tesznek a régies, némileg átalakított fotók, annál is inkább, mivel a képek a szöveg részét képezik, nem pedig függelékben vannak a könyvhöz csapva.
 
Jacob és nagyapja között mindig különleges kapcsolat állt fenn; a különc, már-már bogarasnak mondható idős ember képtelen volt jó apa és jó férj lenni, de az unokájának megadta azt, amit a többi családtagjától nem kaphatott meg: szeretetet és figyelmet. Portman nagypapa érdekes történeteivel elbűvölte a kicsi Jacobot; meséi szörnyekről és különös képességekkel bíró gyerekekről szóltak - egy kislány tudott repülni, egy fiúnak méhek laktak a bensőjében -, meg egy csodás gyermekotthonról és a gyerekek vigyázójáról, egy madárról, aki pipázott; mindez régi, furcsa fényképekkel körítve. Természetesen kamaszkorára Jake már csak egy idős ember zagyvaságainak tartja Abraham történeteit - de tizenöt éves korában olyan megrázkódtatás éri a fiút, amely tönkreteszi az életét és más megvilágításba helyezi a nagyapa által elmondottakat.
 
A regény több motívumot és stílust vegyít magában: a rejtélyes ház, Abraham múltbéli titkai, meséi és a képek gótikus hangulatot kölcsönöznek a történetnek, míg bizonyos elemei inkább fantasztikus megoldást mutatnak. Központi téma a másság és annak elfogadása – de a barátság, hűség és bátorság is fontos szerepet kapnak –, ugyanis nemcsak Portman nagypapa szigetelődik el a családjától, hanem Jacob is, először az átélt szörnyűség, majd egyéb dolgok miatt. Talán ez és a misztikus hangulat az oka annak, hogy több helyen az új Harry Potternek kiáltották ki ezt a könyvet, én azonban legfeljebb annyi hasonlóságot bírok felfedezni, hogy gyerekek szerepelnek benne, mert még a szereplők különleges volta is eltérő. Ellenben a könyv bizonyos elemei párhuzamot mutatnak Jane Yolen Csipkerózsa című művével, amelyben szintén a nagyszülő meséli el a történetét az unokájának, ráadásul Rebecca nagymamája lengyel zsidó, akárcsak Abraham, és mindkettejük esetében az a „diagnózis”, hogy a mesék nem pusztán kitalációk, hanem az igazság eltorzításai az átélt borzalmak hatására.
 
Az egyedi kivitelezés és a beharangozás ellenére nagyon megoszlanak a vélemények a regényről, (sajnos) én azok közé tartozom, akiknek inkább csalódást okozott, mintsem pozitív olvasmányélményt; nem keltett bennem borzongást, félelmet vagy izgalmat, a fényképektől eltekintve számomra nem jelentett mást, mint egy közepes történetet. A cselekmény a traumától kezdve az utolsó harmadáig lassan folydogál, a végén azonban nagyon is sok minden történt. Nekem nemcsak a befejezés, hanem ez a kiegyensúlyozatlanság is azt sejtette, legalább egy folytatás várható – és jól számítottam, a következő rész előreláthatólag 2013-ban jelenik meg.

Részlet a regényből