Interjú: Los Vegas – 2011. november

A Kowalsky meg a Vegából kiszállt fiúk, Cha-Cha, Jimmy és Sóder, Don Levitóval kiegészülve alapították meg a Los Vegas nevű új bandát, aminek az első ismert száma, a „Hetes” egy kis ízelítőt kínál nekünk az új együttes zenéjéből. De hogyan tovább? Erről beszélgettünk velük.
 
ekultura.hu: Hogy élitek meg a Kowalsky meg a Vega átalakulását? Kiadtatok egy közös hírlevelet is, mi volt ennek az oka?
Jimmy: Szép volt, jó volt, de vége. Túlzás közös hírlevélnek hívni, inkább arról van szó, hogy nem akartunk semmiféle sárdobálást, ezért született meg ez a kis közlemény. Aztán Kowa totálisan felrúgta az egyezményünket, sokszor hátba támadt minket és totális hazugságokat terjesztett.
Cha-Cha: Igazából mi túlléptünk rajta, nem foglalkozunk vele. Ha kérdezik, akkor elmondjuk a mi verziónkat, de nem akarjuk ezt az egészet gerjeszteni, pedig lenne rá lehetőségünk, hiszen mind a mai napig rengetegen kérdeznek minket erről az ügyről.
 
ekultura.hu: Miben különbözik számotokra a Los Vegas a Kowalskytól?
Jimmy: A Los Vegas sokkal inkább négyünk zenei világa, mint a Kowalsky meg a Vega volt. Tulajdonképpen amit eddig hirdettünk, azt most meg is csináljuk. Ez nem azt jelenti, hogy a Vega nem a mi zenénk volt, de ott úgy mentek a dolgok, hogy ha Kowának nem tetszett egy ötlet – lehetett az bármilyen jó –, akkor nehéz volt rajta átverni. Most mi négyen annyira kiírtuk magunkból a dolgokat, annyi ötletünk volt, amit eddig nem tudtunk megvalósítani, hogy áprilistól szeptember elejéig készen is lett az a 11 szám, ami majd a december elején megjelenő albumunkat alkotja.
Cha-Cha: Kowa abban az értelemben nem zenész, hogy nem játszik hangszeren. Ez aztán azt eredményezte, hogy az egész Kowalsky meg a Vega az énekre volt kihegyezve, Kowa végig tudta volna énekelni az összes számot az elejétől a végéig. Ebből akkoriban mégsem voltak konfliktusaink, mert nem is nagyon erőltettük az instrumentálisabb stílust. Ennek aztán az lett a vége, hogy sok szám nem került fel az albumokra. Most jobban magunk lehetünk, nem az ének az elsődleges a dalokban.
Jimmy: Ettől persze az egésznek más hangulata is lett. Mi hárman valahogy mindig is jobban összetartottunk, Kowa annyira nem tartozott ebbe bele. Aztán jött a szakítás, és ahogy mondani szokták, a szar összerántja az embereket, így mi még jobban összecsiszolódtunk. Az egésznek az lett az eredménye, hogy mindenki sokkal felszabadultabb, a próbán bedobjuk a saját ötleteinket, megnézzük, hogyan hangzanak.
 
ekultura.hu: Énekest is kerestetek, aztán végül Cha-Cha vállalta be az egészet. Mi ennek az oka?
Cha-Cha: Mindenképpen négytagú bandát akartunk és szerettünk volna egy énekest, aki hármunkat kiegészít. Jó pár embert meg is hallgattunk, akik szakmailag mind rendben voltak, még ha voltak is köztük különbségek, de emberileg nem illettek volna bele a bandába. Ha egy teljesen új tag jön közénk, akkor kell némi idő, míg a fogaskerekek pontosan illeszkednek egymásba, ez pedig – főleg egy frontembernél – nagyon furcsa folyamat. Náluk gyakran megy a hiszti, és ezt mi nem biztos, hogy el tudtuk volna viselni. Így aztán én vállaltam be az éneket.
Jimmy: Itt aztán jött az újabb probléma, mert kellett egy gitáros, aki Cha-Cha helyett viszi a gitárt, hiszen ő az ének miatt a háttérbe vonult.
Cha-Cha: Emiatt aztán nincsenek is agyongitározva a számaink, mint ahogy az gyakran előfordul kétgitáros felállásnál, hiszen én elsősorban az énekre koncentrálok. Igazából egy trió felállás jött létre, amihez hozzájön az én gitárom is, így kicsit szárazabb a zenénk.
Don Levito: A két gitár nagyon jól elosztja egymás közt a dallamot és a hangszínt, ami az első időkben folyó jamelős próbákon alakult ki, amikor még csak próbálgattuk a dolgokat.
Jimmy: Így egy könnyen befogadható és Magyarországon nem igazán játszott stílust sikerült kialakítanunk.
 
ekultura.hu: Levi, hogy kerültél a bandába?
Don Levito: Régóta ismerjük egymást, Sóderrel együtt visszük a hangszerboltot, én pedig régóta figyelemmel kísérem a fiúk pályafutását. Egy nap aztán felkértek, hogy szálljak be hozzájuk. Kb. öt percembe került átgondolni, hogy milyen zenei anyagaik vannak és hogy ez nekem hogy fér bele a többi bandám mellé, aztán persze boldogan elfogadtam a felkérést. Azért meg kellett néznünk, hogy szól együtt az egész, ami rendkívül szimpatikus volt számomra. Személy szerint nem szeretem a nagyon populáris dolgokat, s ez a kicsit száraz, egyedi stílus nagyon bejött.
 
ekultura.hu: Elég gyorsan belefogtatok a munkába. Volt ennek valami különös oka?
Cha-Cha: Sok idő elment az énekeskereséssel, aztán próbáltunk gitárost is keresni, ami szintén nem egyszerű feladat, szerencsére ez Levivel megoldódott. Viszont gyorsan lépnünk kellett, mert ebben a szakmában hamar leírják az embert.
Jimmy: Minket már leírtak!
Cha-Cha: Van ennél még lejjebb is!
 

 
ekultura.hu: Hogy álltok a munkákkal?
Sóder: Az album a decemberi, dupla számú Rockinform mellékleteként jön ki, így elég olcsón hozzá lehet majd jutni.
Jimmy: Ezzel inkább az volt a célunk, hogy minél több ember megismerjen minket, nem pedig az, hogy hatalmas hasznot hajtsunk magunknak. Ezért aztán örültünk is, hogy a Rockinform mögénk állt. És el kell mondjam, nem ők voltak az egyetlenek, hiszen rengeteg régi munkatárs is ugyanígy tett, pedig egyáltalán nem tudhatják, milyen lesz a végeredmény. Ez pedig a mai világban igazán nagy szó. Annyit azért elárulok, hogy egy színes album lesz.
Sóder: A „Hetes” az album fő vonalát mutatja meg, az a zenei világ lesz lassabban és gyorsabban is hallható.
 
ekultura.hu: Várhatunk új klipet?
Sóder: Az album megjelenése után indítunk majd egy szavazást az oldalon, ahol a rajongók arra szavazhatnak, hogy melyik számhoz csináljunk klipet.
 
ekultura.hu: Mikor kezdtek koncertezni?
Sóder: Januárra tervezünk egy 4-5 számból álló kis koncertet, ahol egy kis ízelítőt adunk abból, milyen is a Los Vegas élőben. Ide viszünk majd kamerákat, meg ami még kell, és a felvételeket felpakoljuk a Youtube-ra, és persze az oldalunkon keresztül is elérhetik majd őket az érdeklődők. Az igazi koncertezés pedig tavasszal indul majd be és a nyári fesztiválokon folytatódik.
 
ekultura.hu: Mik a terveitek a jövőre nézve?
Cha-Cha: Először jöjjön ki az album, menjenek le az első koncertek, és ha ezeken már túl vagyunk, akkor majd további terveket is szövögethetünk. Addig egyelőre dolgozunk!
 
ekultura.hu: Mit hoztatok magatokkal a korábbi tapasztalataitokból a Los Vegasba?
Jimmy: Az eddigi pályafutásom során nem szerettem se próbálni, se interjút adni, se írni, csak koncertezni. Most viszont már mindent szeretek csinálni, a próbák is nagyon jó hangulatban telnek.
Cha-Cha: Kialakult bennünk egy profi hozzáállás az egészhez. Kis helyeken is fel tudunk úgy lépni, hogy szívvel-lélekkel csináljuk, de akkor sem húzzuk össze magunkat, ha nagy tömeg előtt kell megmutatni, mit is tudunk. Most pedig már úgy érezzük, hogy egy bizonyos szint alá nem megyünk, s valamilyen szintű profizmust mi is elvárunk, mert mi is így állunk hozzá az egészhez.
Don Levito: Nekem nagyon szimpatikus volt a fiúknak ez a fajta hozzáállása, hiszen mindegyikőjük nagyon igényes a hangszereire. Egyikünket sem vet fel a pénz, de úgy vagyunk vele, hogy aki rock’n’rollt játszik, az igenis adja meg a módját. Mi felmehetünk egy színpadra és jól feltekerhetjük az erősítőket, mert nem gagyi cuccokat használunk. Ez pedig nagyon fontos tényező, hiszen ezt a közönség is érzi.
Jimmy: Én nagy negatívumnak tartom a zenekaroknál, hogy nincs normális koncertmetódusuk. Mi erre törekszünk és nem fogunk csak azért klubozni, hogy játsszunk. A koncertjeinknek lesz egy normális felépítése, amihez tartjuk magunkat. Játszhatnánk gyakrabban is, de ezt mi magunknak így határoztuk meg.
Cha-Cha: Sokan sokféle zenét hallgattunk, és ez érzésem szerint érződik a zenénken is. Ahogy már mondtam, mi együtt csináljuk az egészet, senki sem uralkodik a többieken, és emiatt mindenki kimozdul a saját stílusából.
Jimmy: Egymás felé is nagyon jól tudjuk jelezni a dolgokat, így látjuk, hogy működik-e az adott ötlet vagy nem. A tapasztalat nagyon sokat segít abban, hogy a rossz ötleteinket kiszűrjük, nem akarjuk őket mindenképpen erőltetni, hogy „ez márpedig jó”!
Cha-Cha: Jimmynek ebben teljesen igaza van, hiszen elfogultság nélkül tudjuk hallgatni a zenénket – és ez az, ami szerintem megkülönbözteti a profi zenészeket az amatőröktől. Mások véleményét is el kell tudnod fogadni.
Jimmy: A weboldalunkon még nem működik minden funkció, de a vendégkönyvre nagy hangsúlyt fektettünk, hiszen mindenki véleményére kíváncsiak vagyunk. A bejegyzéseknek általában van valami alapja, ezért nagyon fontos a negatív kritikákra figyelni, hisz így tudunk javítani a hibáinkon is.
 
ekultura.hu: Köszönöm szépen a beszélgetést! Sok sikert kívánok a továbbiakban!
Los Vegas: Mi is köszönjük!