Főkép

Ha egy Timothy Zahn könyvet veszünk kézbe, nem kell félnünk attól, hogy unalmas vagy netán izgalommentes lesz, a szórakoztatás mindig garantált, ezért is örültem, hogy a Thrawn keze duológia megélt egy második kiadást is az 1999-es után, hiszen új Star Wars rajongók már elég nehezen tudták csak beszerezni a vaskos regényeket. A sorozat első kötete kimondottan biztató volt, még ha kicsit lassúnak is találtam az első néhány száz oldal történetszövését, a végére felpörögtek az események, s a szerzőre jellemző minőségben élvezhettük Han Solo és Luke Skywalker kalandjait. A második részre sem változott sokat – bár ezúttal már előfordultak kisebb-nagyobb hibák.
 
Az Új Köztársaság belső válsága egyre nagyobb méreteket ölt: a Caamas bolygó elpusztításában részt vett faj ellen vagy mögött minden nagyobb világ felsorozik, ürügyként használva a szomszéd planétáikkal való konfliktusok rendezésére. Már-már a polgárháború veszélye fenyeget, de az egykori Lázadók és új szövetségeseik mindent megtesznek, hogy lenyugodjon a puskaporos hangulat. Han Solo és barátja, Lando Calrissian a Birodalom fővárosa felé veszik az irányt; az információüzér, Talon Karrde régi ellenségét kutatja fel, miközben Leia Organának is a birodalmi vezetéssel gyűlik meg a baja. A legveszélyesebb küldetésre azonban mégis Luke Skywalker és Mara Jade indul: egy titokzatos nyomot követnek, mely talán elvezeti őket Thrawn kezéhez – noha senki sem tudja, hogy mit (vagy kit) is takarhat a kifejezés.
 
Már a dióhéjban összefoglalt történetből is kitűnik, hogy számos különböző karakterrel ismerkedhetünk meg és rengeteg különböző nézőpontból olvashatjuk a cselekményt – a regényben sincs ez másként, valójában egyes részeiben tíz eltérő történetszálon is folynak az események. Sajnos ez – hiába biztosít folyamatos változatosságot a fejezeteknek – egyben hátrányára is válik a könyvnek. Előfordul, hogy egy szál csak nyolcvan oldal elteltével kerül elő újra, ráadásul bizonyos szereplőkkel történtek már-már feleslegesnek érződnek. Nem szoktam meg Zahntól, hogy helykitöltésnek használ egyes figurákat, pedig most sem lenne szükség rá, még nélkülük is több mint négyszáz oldalt tennének ki a történtek.
 
Ettől függetlenül nem volt gond a történetszövéssel, az események ugyanúgy szórakoztattak, kellemesen mozgalmasak és izgalmasak voltak – legfeljebb egy kicsit fárasztott a hosszadalmas felvezetés. A szerző szokásos stílusa most is érvényesült: az egyes karakterek számtalan irányban elindulnak, érdekesebbnél érdekesebb kalandokat élnek át, változik jellemük és gondolkodásmódjuk, majd véletlenek sorozatának köszönhetően összefutnak a monumentális nagyjelenetre. A gyorsan pörgő fordulatok fenntartják a figyelmet, egy pillanatra sem lesz unalmas, valamint a Star Wars mitológia is egyre jobban kiegészül. A Thrawn keze sorozat tulajdonképpen átvezetésként szolgál a Birodalom legyőzése után következő Új Köztársaság felemelkedése és a Yuuzhan Vong invázió jellemezte Új Jedi Rend korszaka között, így ennek a folyamatnak az előképeit is olvashatjuk.
 
Összességében újabb remek regénnyel gazdagodott az univerzum, még ha néhány momentum inkább a negatív irányba tolta is el a mű megítélését. Zahn túl sok szereplővel próbált zsonglőrködni, s valahol félúton majdnem kicsúsztak a kezei közül a szálak, de a végére újra magára talált. Az viszont biztos, hogy ebben a galaktikus korban méltán megkerülhetetlen könyv, érdemes rászánni az időt erre a 660 oldalra.

Részlet a regényből