Váczi Eszter és a Quartet: Eszter kertje (CD)
Írta: Galamb Zoltán | 2011. 11. 22.
Létezik a könnyűzenének egy egészen sajátos formája, amit csak azért nem neveznék tisztán magyarnak, mert oly sok különféle kultúrából táplálkozik. Ami mégis minden mástól megkülönbözteti, az egyfajta lírai, vallomásos hangvétel, amellyel inkább színészek, mint slágerénekesek albumain találkozni, muzikalitását tekintve ugyanakkor a legszebb hagyományok folytatója. Mintha a jazzt, a latin és karibi zenét, a bluest és a francia slágert házasították volna össze benne, hogy végeredményként könnyed, de még véletlenül sem sekélyes kikapcsolódást biztosítson. Aki hallotta már Kern András vagy Udvaros Dorottya lemezeit, fogalmat alkothat arról, mire is gondolok, de a stílus nem különbözik lényegileg attól, ahogyan többek között Cseh Tamás, Leonard Cohen vagy épp Mouzanar zenél.
Váczi Eszter orgánuma és habitusa hallatlanul jól illik ehhez a finom és érzékeny, a költőiségtől szinte túlcsorduló muzsikához, hiszen már a Jazz+Azban is az ő fátyolos hangján szólaltak meg a legszebb, igazán szívhez szóló dallamok, önálló együttesével pedig, ha lehetséges, még inkább kiteljesedett. Saját albumain pedig még személyesebbek és elegánsabbak lettek dalai, melyek megszületéséhez szerzőként is hozzájárult, s ily módon sokkal inkább a saját, szívéhez érezhetően igencsak közel álló teremtményei, gyermekei.
Az album hangulatát rögtön meghatározza a tradicionálisan jazzes, ráadásul vibrafonnal légiesebbé varázsolt „Így utazom”, melynek ritmusa és témája is a gyökereket idézi, mivel az utazás, a vonatok zakatolása egykor szinte egyet jelentett a Union Pacific Railroad vasútvonalai által behálózott Egyesült Államok zenéjének végtelennek tetsző távlataival és lüktetésével. A legkülönlegesebb kompozíció mégis a rögtön erre rákövetkező „Emlékezz rám”, ez a nagyzenekarral megszólaló, kifejezetten szentimentalizmusba hajló, mégsem giccses szerzemény, ami, ha pár évtizeddel, a rádió Music Televison általi trónfosztása előtt születik, kétségtelenül örökzölddé vált volna.
A sanzon-vád egyértelműen az Edouard Baerrel, franciául előadott „Carrousel” esetén alapul, hiszen a dalt bármelyik párizsi énekesnő megirigyelhetné Váczi Esztertől, míg a leginkább önironikus, amolyan Heltai Jenő-féle alanyi költészettel rokon szám az albumot lezáró blues, a „Se rossz,se jó”. De Váczi Eszternek nem kell attól tartania, hogy bármi hiányozna belőle, hiába énekli, hogy: „Én jó családból jöttem, nem az utca állt mögöttem […] Ettől – azt mondják – kevesebb vagyok, hisz az utca hangján szólnak a nagyok, s hihetőbb mindig a dal, mit az élet szennye takar.” Mert bizony a jó mindig jó marad, és a cizelláltság nem bűn, az utca hangja pedig sokszor csupán a drog, az erőszak és a zabolátlan, alpári szexualitás fertőjét tárja elénk – márpedig ez nem feltétlenül, vagyis többnyire egyáltalán nem vonzó és nem értékes. Nincs semmi baj tehát a kifinomultsággal és a műveltséggel, sőt.
A Jazz+Azos, rengeteg elemében Dés László hatását mutató múltat letagadni sem volna érdemes, mert a „Most még” jazz-funkjában (a maga remek kis gitárszólójával) meg az „Akinek könnye is volt elég” kissé elvont akkordmenteiben egyaránt felsejlenek e korábbi tapasztalat maradványai. A bossa novás, latin ihletés ugyanakkor legjobban az „Isten veled” és az „Ott leszek” című szerzeményekben mutatkozik meg letagadhatatlanul. Ám minden egyes dal megérdemli a figyelmet, vagy az ötletes megoldások, vagy az eltalált szövegek, vagy a nívós hangszeres játék és szólók, de mindenekelőtt Váczi Eszter összetéveszthetetlen stílusa miatt.
Nagyon magyar, és nagyon jó. Az új album dalai éppúgy nagyszerűen szólhatnak a koncertszínpadon, mint ahogy otthon, a nappaliban, odafigyelve vagy épp kellemes, borozás közbeni háttérzeneként.
Az együttes tagjai:
Váczi Eszter – ének
Gátos István – billentyűs hangszerek
Schneider Zoltán – gitár
Gátos Bálint – basszusgitár
Mike Zsolt – dob
Közreműködik:
Csernus Katalin – akusztikus gitár (9)
Weisz Nándor –vibrafon, ütős hangszerek (1, 8)
HSO – vonósok (2, 9)
Bujtor Balázs – koncertmester
Edouard Baer – ének (9)
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Így utazom
2. Emlékezz rám
3. Anna és én
4. Most még
5. Isten veled
6. Tegnap
7. Akinek könnye is volt elég
8. Ott leszek
9. Körhinta (Carrousel)
10. Ki az, ki?
11. Se rossz, se jó
Diszkográfia:
Vissza hozzád (2009)
Eszter kertje (2011)
Váczi Eszter orgánuma és habitusa hallatlanul jól illik ehhez a finom és érzékeny, a költőiségtől szinte túlcsorduló muzsikához, hiszen már a Jazz+Azban is az ő fátyolos hangján szólaltak meg a legszebb, igazán szívhez szóló dallamok, önálló együttesével pedig, ha lehetséges, még inkább kiteljesedett. Saját albumain pedig még személyesebbek és elegánsabbak lettek dalai, melyek megszületéséhez szerzőként is hozzájárult, s ily módon sokkal inkább a saját, szívéhez érezhetően igencsak közel álló teremtményei, gyermekei.
Az album hangulatát rögtön meghatározza a tradicionálisan jazzes, ráadásul vibrafonnal légiesebbé varázsolt „Így utazom”, melynek ritmusa és témája is a gyökereket idézi, mivel az utazás, a vonatok zakatolása egykor szinte egyet jelentett a Union Pacific Railroad vasútvonalai által behálózott Egyesült Államok zenéjének végtelennek tetsző távlataival és lüktetésével. A legkülönlegesebb kompozíció mégis a rögtön erre rákövetkező „Emlékezz rám”, ez a nagyzenekarral megszólaló, kifejezetten szentimentalizmusba hajló, mégsem giccses szerzemény, ami, ha pár évtizeddel, a rádió Music Televison általi trónfosztása előtt születik, kétségtelenül örökzölddé vált volna.
A sanzon-vád egyértelműen az Edouard Baerrel, franciául előadott „Carrousel” esetén alapul, hiszen a dalt bármelyik párizsi énekesnő megirigyelhetné Váczi Esztertől, míg a leginkább önironikus, amolyan Heltai Jenő-féle alanyi költészettel rokon szám az albumot lezáró blues, a „Se rossz,se jó”. De Váczi Eszternek nem kell attól tartania, hogy bármi hiányozna belőle, hiába énekli, hogy: „Én jó családból jöttem, nem az utca állt mögöttem […] Ettől – azt mondják – kevesebb vagyok, hisz az utca hangján szólnak a nagyok, s hihetőbb mindig a dal, mit az élet szennye takar.” Mert bizony a jó mindig jó marad, és a cizelláltság nem bűn, az utca hangja pedig sokszor csupán a drog, az erőszak és a zabolátlan, alpári szexualitás fertőjét tárja elénk – márpedig ez nem feltétlenül, vagyis többnyire egyáltalán nem vonzó és nem értékes. Nincs semmi baj tehát a kifinomultsággal és a műveltséggel, sőt.
A Jazz+Azos, rengeteg elemében Dés László hatását mutató múltat letagadni sem volna érdemes, mert a „Most még” jazz-funkjában (a maga remek kis gitárszólójával) meg az „Akinek könnye is volt elég” kissé elvont akkordmenteiben egyaránt felsejlenek e korábbi tapasztalat maradványai. A bossa novás, latin ihletés ugyanakkor legjobban az „Isten veled” és az „Ott leszek” című szerzeményekben mutatkozik meg letagadhatatlanul. Ám minden egyes dal megérdemli a figyelmet, vagy az ötletes megoldások, vagy az eltalált szövegek, vagy a nívós hangszeres játék és szólók, de mindenekelőtt Váczi Eszter összetéveszthetetlen stílusa miatt.
Nagyon magyar, és nagyon jó. Az új album dalai éppúgy nagyszerűen szólhatnak a koncertszínpadon, mint ahogy otthon, a nappaliban, odafigyelve vagy épp kellemes, borozás közbeni háttérzeneként.
Az együttes tagjai:
Váczi Eszter – ének
Gátos István – billentyűs hangszerek
Schneider Zoltán – gitár
Gátos Bálint – basszusgitár
Mike Zsolt – dob
Közreműködik:
Csernus Katalin – akusztikus gitár (9)
Weisz Nándor –vibrafon, ütős hangszerek (1, 8)
HSO – vonósok (2, 9)
Bujtor Balázs – koncertmester
Edouard Baer – ének (9)
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Így utazom
2. Emlékezz rám
3. Anna és én
4. Most még
5. Isten veled
6. Tegnap
7. Akinek könnye is volt elég
8. Ott leszek
9. Körhinta (Carrousel)
10. Ki az, ki?
11. Se rossz, se jó
Diszkográfia:
Vissza hozzád (2009)
Eszter kertje (2011)