The Kooks: Junk of the Heart (CD)
Írta: Galgóczi Tamás | 2011. 11. 18.
Ez már a harmadik lemeze a brit The Kooks zenekarnak, ami figyelembe véve, hogy 2004-ben alakultak, egyáltalán nem mondható észvesztő tempónak. Kicsit árnyalja a helyzetet, hogy az albumnak már 2009 tavaszán nekiláttak, de Paul Garred dobos egészségügyi problémái miatt egy évet csúsztak a munkálatok. A jelek szerint megérte várni, mivel a végeredmény egy kellőképpen laza pop/rock album lett.
A lemezt és a zenekart főként azoknak ajánlom, akik szeretik a brit pop/rock zenét, némi indie beütéssel. Ha a zene gyökereit keressük, akkor egészen a Kinks és David Bowie nevéig kell fellapoznunk a lexikont. Ez utóbbi hatás legjobban az utolsó számnál (Mr. Nice Guy) válik nyilvánvalóvá – legalábbis engem roppant mód emlékeztet a Let’s Dance hangzásvilágára, ritmusaira. Nincs ezzel semmi baj, azt is szerettem, ez is tetszik. Ráadásul ez jobban is áll nekik, mintha mondjuk a Megadeth hasonló című feldolgozását vették volna alapul.
Aztán aki nagyon akarja, még Beatles áthallást is észrevehet, mondjuk a „Time Above the Earth” című nótában. Nincs ezzel semmi baj, elvégre a négyes nem a popzene forradalmasítását, vagy a brit zenei élet újraformálását tűzte ki célul – ez már a szövegekből is kiderül. Tőlük aztán senki ne várjon világmegváltó okosságokat, vagy vészhelyzetben használható bölcsességeket – de ez nem is állna jól nekik. Akik elmennek a koncertjükre vagy megveszik a lemezt, pusztán szórakozni akarnak. Arra pedig ez a zene teljesen ideális, lévén fülbemászó, harmonikus pop.
A lemez a „Junk of the Heart” slágerrel kezdődik, ami egyszerű és nagyszerű, mint minden popcsoda, nem véletlen, ha erről videoklip is készült.
Mielőtt bárki egysíkúsággal vádolná meg a Junk of the Heart című albumot, sietek mindenkit megnyugtatni, hogy a maga módján ez kellőképpen változatos album, de természetesen nagy meglepetésre vagy csalódásra senki ne számítson. Ráadásul Luke Pritchard jól tudja, hogy ebben a műfajban elvárás a rövidség, egyetlen nóta lépi csak túl a három és fél perces határt.
Nem ragozom tovább, mert nincs miért. Az együttes harmadik lemeze az átlagosnál jobb pop/rock album, fülbemászó dalokkal.
Az együttes tagjai:
Luke Pritchard – ének, gitár, zongora
Hugh Harris – gitár
Peter Denton – baszusgitár
Paul Garred – dob
Közreműködők:
Tony Hoffer
Cydney Fobinson – háttérvokál
Denny Wston Jr. – ütőshangszerek
The Section Qvartet – vonóshangszerek
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Junk of the Heart (Happy)
2. How`d You Like That
3. Rosie
4. Taking Pictures of You
5. Fuck the World Off
6. Time Above the Earth
7. Runaway
8. Is It Me
9. Killing Me
10. Petulia
11. Eskimo Kiss
12. Mr. Nice Guy
Diszkográfia:
Inside In/Inside Out (2006)
Konk (2008)
Junk of the Heart (2011)
A lemezt és a zenekart főként azoknak ajánlom, akik szeretik a brit pop/rock zenét, némi indie beütéssel. Ha a zene gyökereit keressük, akkor egészen a Kinks és David Bowie nevéig kell fellapoznunk a lexikont. Ez utóbbi hatás legjobban az utolsó számnál (Mr. Nice Guy) válik nyilvánvalóvá – legalábbis engem roppant mód emlékeztet a Let’s Dance hangzásvilágára, ritmusaira. Nincs ezzel semmi baj, azt is szerettem, ez is tetszik. Ráadásul ez jobban is áll nekik, mintha mondjuk a Megadeth hasonló című feldolgozását vették volna alapul.
Aztán aki nagyon akarja, még Beatles áthallást is észrevehet, mondjuk a „Time Above the Earth” című nótában. Nincs ezzel semmi baj, elvégre a négyes nem a popzene forradalmasítását, vagy a brit zenei élet újraformálását tűzte ki célul – ez már a szövegekből is kiderül. Tőlük aztán senki ne várjon világmegváltó okosságokat, vagy vészhelyzetben használható bölcsességeket – de ez nem is állna jól nekik. Akik elmennek a koncertjükre vagy megveszik a lemezt, pusztán szórakozni akarnak. Arra pedig ez a zene teljesen ideális, lévén fülbemászó, harmonikus pop.
A lemez a „Junk of the Heart” slágerrel kezdődik, ami egyszerű és nagyszerű, mint minden popcsoda, nem véletlen, ha erről videoklip is készült.
Mielőtt bárki egysíkúsággal vádolná meg a Junk of the Heart című albumot, sietek mindenkit megnyugtatni, hogy a maga módján ez kellőképpen változatos album, de természetesen nagy meglepetésre vagy csalódásra senki ne számítson. Ráadásul Luke Pritchard jól tudja, hogy ebben a műfajban elvárás a rövidség, egyetlen nóta lépi csak túl a három és fél perces határt.
Nem ragozom tovább, mert nincs miért. Az együttes harmadik lemeze az átlagosnál jobb pop/rock album, fülbemászó dalokkal.
Az együttes tagjai:
Luke Pritchard – ének, gitár, zongora
Hugh Harris – gitár
Peter Denton – baszusgitár
Paul Garred – dob
Közreműködők:
Tony Hoffer
Cydney Fobinson – háttérvokál
Denny Wston Jr. – ütőshangszerek
The Section Qvartet – vonóshangszerek
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Junk of the Heart (Happy)
2. How`d You Like That
3. Rosie
4. Taking Pictures of You
5. Fuck the World Off
6. Time Above the Earth
7. Runaway
8. Is It Me
9. Killing Me
10. Petulia
11. Eskimo Kiss
12. Mr. Nice Guy
Diszkográfia:
Inside In/Inside Out (2006)
Konk (2008)
Junk of the Heart (2011)