Mark Millar - Steve McNiven - J. Michael Straczynski – Mike McKone - Roberto Aguirre-Sacasa - Sean Chen: Polgárháború - A háború vége
Írta: Hegedűs Tamás | 2011. 11. 15.
Fél év várakozás után végre megtudhatjuk, hogyan folytatódik a szuperhősök között dúló polgárháború, amelybe egyre többen belekeverednek és ami további szakadásokkal, árulásokkal bonyolódik és újabb áldozatokat is követel.
A Vasember már szuperbűnözőket is bevet az Amerika Kapitány vezette lázadók ellen, akik csaknem végeznek a módszereiket kifogásoló és emiatt elpártoló Pókemberrel. A Fantasztikus Négyesből mindössze Reed Richards marad az üldözők oldalán, míg a Fáklya és a Láthatatlan Lány átáll, a Lény pedig próbál semleges maradni. Látványos összecsapások és súlyos veszteségek közepette mindkét tábor igyekszik új tagokat toborozni és megnövelni erőit, hogy felkészüljenek a végső nagy ütközetre. Az utolsó, mindent eldöntő és rendkívül látványos összecsapás még több új álarcos bevonásával pedig még több meglepetést és leleplezést tartogat, valamint egy meglepő végkifejletet.
A kötet végén ugyan szó esik róla, hogy Pókember szemszögéből még előkerül ez a történet egy önálló képregényben, ám én inkább annak folytatására lennék kíváncsi, hiszen a lezárás eléggé nyitott és sok további kérdést vet fel. Remélhetőleg megtudhatjuk majd azt is, hogy milyen következményekkel járnak a történtek.
A jelenlegi könyv is több különböző kiadványból áll össze, amelyek közül az egyik Pókember-sztori nem is igazán illik a képbe: a Fekete Macska és a Rinó főszereplésével készült közjáték egy olyan mellékvágányra tereli az olvasót, amely érdekes ugyan, de nem kapcsolódik a fő szálhoz. Ez a kis intermezzo ugyanakkor nem annyira zavaró, inkább csak indokolatlannak tűnik.
A rengeteg népszerű és alig ismert karaktert egy helyen felvonultató képregény tehát az előzményekhez hasonlóan egy rendkívül látványos és akciódús, fordulatokkal és meglepetésekkel teli befejezést kapott. Érdekes kedvenc hőseinket az elveik miatt egymással szembefordulva látni e rendhagyó, mégis minden ízében hagyományosnak mondható történetben.
Ami pedig a látványt illeti, a képregények modern generációjának új képviselője ez a darab is, ahol az anatómiailag brutálisan felturbózott, ám szinte realisztikus karakterábrázolás, a színpompás kivitelezés, a zsúfolt tömegjelenetek grandiózus mesékkel párosulnak, a végtermék pedig a hollywoodi filmes technikával párhuzamosan mára szemkápráztató csúcsára ért, amelynél magasabb szintű szórakoztatást már nehéz elképzelni.
A Vasember már szuperbűnözőket is bevet az Amerika Kapitány vezette lázadók ellen, akik csaknem végeznek a módszereiket kifogásoló és emiatt elpártoló Pókemberrel. A Fantasztikus Négyesből mindössze Reed Richards marad az üldözők oldalán, míg a Fáklya és a Láthatatlan Lány átáll, a Lény pedig próbál semleges maradni. Látványos összecsapások és súlyos veszteségek közepette mindkét tábor igyekszik új tagokat toborozni és megnövelni erőit, hogy felkészüljenek a végső nagy ütközetre. Az utolsó, mindent eldöntő és rendkívül látványos összecsapás még több új álarcos bevonásával pedig még több meglepetést és leleplezést tartogat, valamint egy meglepő végkifejletet.
A kötet végén ugyan szó esik róla, hogy Pókember szemszögéből még előkerül ez a történet egy önálló képregényben, ám én inkább annak folytatására lennék kíváncsi, hiszen a lezárás eléggé nyitott és sok további kérdést vet fel. Remélhetőleg megtudhatjuk majd azt is, hogy milyen következményekkel járnak a történtek.
A jelenlegi könyv is több különböző kiadványból áll össze, amelyek közül az egyik Pókember-sztori nem is igazán illik a képbe: a Fekete Macska és a Rinó főszereplésével készült közjáték egy olyan mellékvágányra tereli az olvasót, amely érdekes ugyan, de nem kapcsolódik a fő szálhoz. Ez a kis intermezzo ugyanakkor nem annyira zavaró, inkább csak indokolatlannak tűnik.
A rengeteg népszerű és alig ismert karaktert egy helyen felvonultató képregény tehát az előzményekhez hasonlóan egy rendkívül látványos és akciódús, fordulatokkal és meglepetésekkel teli befejezést kapott. Érdekes kedvenc hőseinket az elveik miatt egymással szembefordulva látni e rendhagyó, mégis minden ízében hagyományosnak mondható történetben.
Ami pedig a látványt illeti, a képregények modern generációjának új képviselője ez a darab is, ahol az anatómiailag brutálisan felturbózott, ám szinte realisztikus karakterábrázolás, a színpompás kivitelezés, a zsúfolt tömegjelenetek grandiózus mesékkel párosulnak, a végtermék pedig a hollywoodi filmes technikával párhuzamosan mára szemkápráztató csúcsára ért, amelynél magasabb szintű szórakoztatást már nehéz elképzelni.