Főkép Ha valaki esetleg álmosan ülne le meghallgatni az albumot, akkor garantáltan felébred már a nyitószám, a „Big Money”elején, hiszen James Christian „MONEY!” felkiáltása rögtön mellbe vág minket. Ez a kezdés egyben finom, csak a tudatunk határán észlelhető utalás a Pink Floyd legendás „Money” című számára is. Az erős nyitás után pedig egy kellemes, az albumot meghatározó gitár-, ének- és dobtémákkal teli dal következik.
 
Ezután kicsit lelassulunk, hiszen a második, „One Man Down” című szám lassú cin- és gitártémával indul, amibe hamarosan bekapcsolódik a lágy ének is, helyenként kórussal kiegészítve. Másfél perc után aztán egy kicsit megtörik az egész: a basszus erőteljes bekapcsolódásával és a tempó felgyorsításával sokkal keményebb hangzást kapunk, amit aztán a refrénben a kórussal kiegészült ének tesz tökéletessé. Jimi Bell gitárszólója pedig már csak hab a tortán, a szóló után pedig a fiúk újra lelassítanak és visszatérnek a dal elején hallható nyugodt témára.
 
A „First to cry” viszont igazi gyors sodrású szám, amiről sokat nem is lehet írni, hiszen minden a helyén van benne: a gitár viszi a dallamot, néha sikít egy nagyot, ismételten szólózik egy kicsit, közben a basszus adja a hangzás alapját, a dob pedig remekül viszi a ritmust, s mindezekhez nagyszerűen passzol a néha magasabb regiszterekbe is elkalandozó Christian karakteres hangja.
 
Az ezt követő „Someday When” egy kicsivel lassabb, néhány speciális effekttel megbolondított dal, az egyébként is sokszínű album különleges darabja, amelynek kissé vontatott hangzása nagy lelki nyomást gyakorol a hallgatóra. Ebben a számban különösen fontos az ének, a hangszerek pedig kissé alárendelt szerepet játszanak, de persze a gitárszóló itt sem marad el.
 
Következőként a „Searchin’” hallható, melyben egy dallamos gitárriff után ismét egy gitárszólót hallhatunk. A gitár aztán egy kicsit a háttérbe húzódik és a többi zenész is beszáll, s az énekkel együtt nagyon kellemes hangzást érnek el. Jimi persze még szólózik egy kicsit, és a refrénbe a kórus is besegít Christiannak, s mindebből együtt egy nagyon ütős szám kerekedik.
 
A „Living in a Dream World” az előzőhöz képest megint egy keményebb dal, amelyben a basszusé a főszerep. A mélyebb regiszterekben megszólaló ének pedig csak ráerősít a basszus hangzására. És persze a dallamos refrén az ütős gitárszólóval együtt itt sem maradhat el, ez a dal mégis újabb jellegzetes színt visz az albumba.
 
A „The Next Time I Hold You” egy lassú, már-már romantikus dal: egy letisztult, egyszerű, mégis erőteljes szerelmi vallomás, minden kérkedés nélkül, így a refrén sem olyan erősen díszített és a gitárszóló is éppen csak annyira, amennyi belefér ebbe az egyszerű, mégis tiszta vallomásba.
 
A kis ellágyulás után következő „Run for your Life” ugyan lassan indul, de amikor végül felgyorsul, akkor érzékletesen, mégsem agresszívan érzékeltetiaz életért való rohanást. A szöveg és a refrén felépítése nagyban hozzájárul a hatáshoz, hiszen mintegy felrázzák a hallgatót azzal, hogy a futásra szólítanak fel.A gitárszóló pedig valóban egy amolyan „talpalávaló”, ami gyorsabb rohanásra késztet.
 
Ezzel el is érkeztünk az album utolsó harmadához, mely érzésem szerint a lemez legerősebb egysége lett. Erre nagyon jó példa a „Hologram” című szám, ami egy rendkívül dallamos, a refrén alatt a géphangszerű éneket is kiegészítő témával kezdődik. A dal szövege rendkívül ütős, a refrén előtti pillanatnyi megtorpanás pedig különösen hatásos. Egy tökéletesen összerakott dalt hallhatunk, melynek a gitártémáját nem fogjuk tudni egykönnyen kiverni a fejünkből.
 
A következő dal, a „Seven” egy kicsit keményebb darab, ám rendkívül dallamos betéteket is tartalmaz. A „Hologram” után ugyan egy kicsit sivárnak tűnik, de a refrén előtti bevezető itt is nagyon eltalált.
 
A tizenegyedik track, a „Once Twice” a személyes kedvencem. Elég keményen indul és nem is sejtené az ember, hogy mennyire dallamossá válik a bevezető után. A dallam, a ritmus és a szöveg szinte tökéletes összhangban szólnak a refrénben, a verzék pedig a hosszabban kitartott hangok miatt ütősek. A gitárszóló egy kicsit rafinált, s ez megint csak emeli a dal színvonalát.S mindebből végül egy olyan egyedi darab áll össze, hogy muszáj egymás után többször is meghallgatni a számot.
 
Az albumzáró szám, a „Blood” szintén önmagában is remek darab, ugyanakkor összefoglalja az előző dalok jellemzőit is: kemény basszus, ütős dallam, kórus és fülbemászó refrén, megbolondítva egy kis gitárszólóval. A hirtelen befejezés miatt pedig muszáj újra lejátszani az albumot, úgyhogy csak óvatosan!
 
Mindent egybevetve a Big Money újabb remek album a nagy tapasztalattal rendelkező amerikaiaktól, ami valószínűleg sok ember kedvence lesz hazánkban is, mégpedig nem ok nélkül. Nosza előre, hallgassuk őket bátran!
 
Az együttes tagjai:
James Christian – ének
Jimi Bell – gitár
BJ Zampa – dobok
Chris McCarvill – basszus
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Big Money
2. One Man Down
3. First to Cry
4. Someday When
5. Searchin’
6. Living in a Dream World
7. The Next Time I Hold You
8. Run for your Life
9. Hologram
10. Seven
11. Once Twice
12. Blood
 
Diszkográfia:
House of Lords (1988)
Sahara (1990)
Demons Down (1992)
The Power And The Myth (2004)
World Upside Down (2006)
Live in the UK (2007)
Come to My Kingdom (2008)
Anthology (2008)
Cartesian Dreams (2009)
Big Money (2011)