Főkép Igazabb nem is lehetne az ifjabb Johann Straussról szóló kismonográfia megállapítása, miszerint ma már elképzelhetetlen lenne az életünk a bécsi valcerkirály keringői nélkül, nekem mégsem a ragyogó bálok és gimnáziumi szalagavatók, esetleg a szigorú rend szerint zajló, a kiválasztott karmestereknek komoly elismerést jelentő újévi koncertek, hanem Stanley Kubrick 2001: Űrodüsszeia című filmjének komótosan pörgő űrállomását juttatja eszembe – mindenekelőtt a kék Dunáról írott kompozíció.
 
Nem lehet véletlen, hogy ez a páratlan szépségű keringő olyan, nagy formátumú zeneszerzők művei mellett szerepel a filmben, mint Richard Strauss és Ligeti György, ahogy azt sem lehet holmi múló divatok számlájára írni, hogy ifj. Johann Strauss keringőit és operettjeit Nikolaus Harnoncourthoz vagy Plácido Domingóhoz mérhető gigászok dirigálják. Ennek oka pedig csupán az lehet – és most ismét a Világhíres zeneszerzők sorozatban megjelent kötetre hivatkozom –, hogy Strauss a valódi klasszikus zene színvonalára emelte az eredetileg népies, egyértelműen könnyeden szórakoztató jellegű, háromnegyedes ütemmutatójú táncot.
 
Mi több, egy olyan táncfajtát, melyet sokáig erkölcstelennek tartottak a testi érintkezés és – kisebb mértékben – a férfi és nő közös tengely körüli forgásának mindenféle addigi szokásrendet feldúló újdonsága miatt. (A modern populáris zene világában mindez nagyjából ahhoz hasonlítható, mint amikor Madonna a „Vogue” című dalának klipjéhez egy underground mozgásstílus elemeit használta fel.) A bevezetők és kódák, a fenséges hangszerelés önmagukban persze nem lennének elegendőek efféle hatáshoz – a melódiák természetessége és finomsága az, ami egyéni színt kölcsönöz Strauss keringőinek.
 
De ne feledkezzünk el az operettekről sem, különösen mivel az egyik legnépszerűbb opus, A cigánybáró librettójához a mi Jókai Mórunk Szaffi című regényes története szolgált alapul. Az igazi operett-rajongók körében azonban valószínűleg sokkal ismertebb A denevér, a balett kedvelőinek szívét pedig a poszthumusz bemutatott, Strauss egyik pályatársa által befejezett Hamupipőke dobogtathatja meg. E művek egyes számai egyúttal koncertdarabokként is megállják helyüket, ismeretségük és népszerűségük pedig sokszor az eredetileg is önálló kompozíciónak szánt keringőkével és polkákéval vetekszik.
 
Könnyen elképzelhető, hogy épp Strauss muzsikájának mindenütt jelenlévősége magyarázza, hogy a Királyi Filharmonikusoknak a CD-mellékleten hallható felvétele semmivel sem marad el akár a legkiválóbb bécsi keringő-gyűjteményekétől. Ha mindenképp kritizálni akarnánk a kiadványt, legfeljebb a lemez rövidsége miatt tehetnénk, mivel még félórányit jómagam is szívesen elhallgattam volna ebből a gyönyörű, áradó és vidám zenéből, amely szinte egyet jelent a Monarchia és a polgári értékek felvirágzásának legszebb korszakával.
 
A CD-mellékleten elhangzó művek:
1. Császárkeringő (Kaiser-Walzer) op. 437
2. Kék Duna-keringő (An der schönen blauen Donau) op. 314
3. Terefere-polka (Tritsch-tratsch-Polka) op. 214
4. Mesék a bécsi erdőből (Geschihten aus dem Wienerwald) op. 325
5. Déli rózsák (Rosen aus dem Süden) op. 388
 
Előadók:
The Royal Philharmonic Orchestra
Peter Guth – karmester