Főkép A könyvsorozatok jellemző vonása, hogy ugyanazon szereplők újabb és újabb történetekben kalandozva a személyiségüknek megfelelően viselkednek. Mi több, a sorozatgyűjtést már egészen korán el lehet kezdeni. A kisfiúk figyelmét elsősorban a könyvek jármű alakja kelti fel. Bár a főszereplő mindig más, mind a négyen szerepelnek minden egyes történetben, így egyetlen kis könyv végiglapozása is elég, hogy a többi Guruló pajtás már ismerősként bukkanjon elő anyu táskájából.
 
Autó Artúr kedvenc időtöltése a száguldás, de van egy kis problémája: fél a víztől. Töhötömnek, a tűzoltóautónak egy égő konyha oltása közben támad súlyos problémája, és természetesen a barátai segítik ki. Traktor Viktornak egyszerűen sok a munkája, hiszen egy tanyán véget nem érő feladatok sora az élet – szerencsére a guruló pajtások szívesen sietnek a segítségére. Marci, a markoló pedig segít mindenkin, amit hálás barátai kellőképpen viszonoznak. (Személyes megfigyelés: nem véletlen a kisfiú-társadalom kiemelt rajongása e jármű iránt, hiszen a körmös kanál annyi de annyi mindenre jó lehet, hogy azt el sem tudjuk képzelni.)
 
A sorozat külön erénye, hogy az unásig ismert rajzok helyett meggyurmázott képeken követhetők az események – ami ihletet adhat akár otthoni kézműves foglalkozásokhoz is.
 
Ahogy azt már megszokhattuk a különféle animációs sorozatokban, a munkagépek és „nénós” autók felelősségteljesek és mindig akad dolguk, amit lelkesen végeznek el (finoman talán arra utalva ezzel, hogy az élet nemcsak móka és kacagás). A gondtalanság, gyermeki öröm megtestesítője pedig a kisautó, akinek nincs különleges képessége, sajátos kinövése vagy hatalmas kereke. Csak gurul ide-oda, a többiek pedig lelkesen csatlakoznak hozzá.
 
Autóból sohasem elég, és a kerekes négyes együtt szépen felgurulhat a polcra. Ha könyv kell vonatra, orvosi váróba vagy csak a hátizsákba bölcsibe menéshez, a guruló pajtások már ugranak is, lelkesen követik kis gazdájukat.