Főkép Ahogy végigtekintünk a zenetörténet nagyobb korszakain, az egyik feltűnő jelenség az egyszerűség, vagyis a teljes vagy kvázi egyszólamúság, valamint a polifónia, azaz – kiteljesedett formájában – a bonyolult ellenpont fluktuációja. Ha eltekintünk a korai gregorián énektől, e két véglet teljesen tiszta formájában nyilvánvalóan csak az újítók és az összegzők művészetében azonosítható, többnyire azonban átmenetekkel találkozhatunk. Pontosan ilyen átmenetet fedezhetünk fel a német származású, ám tagadhatatlanul itáliai muzsikát komponáló Giovanni Girolamo Kapsberger esetében is.
 
Noha velencei zeneszerzőként Kapsberger jól ismerte és gyakorolta is a seconda prattica monodikus szerkesztési módját, ám miután 1605-ben Rómába költözött, a pápai város konzervatívabb közegében ismét megfertőzte a kidolgozott többszólamúság szépsége és ereje. Theorbára és más barokk pengetős hangszerekre komponált műveivel később olyan alkotókra hatott, mint a többek között toccatáiról híres Girolamo Frescobaldi.
 
A L’Arpeggiata albumán szereplő villanellák és áriák felületesebb hallgatáskor nem sokban különböznek a velencei opera kezdeteinek első gyümölcseitől, a kíséret összetettsége ugyanakkor bárkiben gyanút kelthet. Az „O fronte serena” kettőse, mely voltaképp a barokkban oly népszerűvé vált, pásztori atmoszférájú siciliano, mindenekelőtt gyönyörű dallamával és egymással csodásan harmonizáló szólamaival tesz ellenállhatatlan hatást a hallgatóra.
 
Az „Ite sospiri miei” újfent tökéletes példája a kapsbergeri zenefelfogásnak. Az általa megkövetelt hibátlan artikulálás, a tisztán, tökéletes hangsúlyozással énekelt szöveg, ha lehet, még jobban kiemeli a dallam finomságait. Ugyanez mondható el az „Alma mia, dove t’en vai”-ról, amiben elmerülve az esztétikai élvezetek csúcsára érhetünk. A „Che fai tu”-ban a két szólam édesbúsan felelget és adja át egymásnak a szerelmes, sóvárgó zenei beszélgetés fonalát. (A téma a mai napig sokakat megihletett, többek között a Queen „Love Of My Life” című slágere szól a távoli szerelmesről, akihez az őt megszólító személy örökre hűséget ígér.) A „Figlio dormi” erősen vallásos színezetű altatójában a varázslatos, finom dallam önmagában is fenséges kísérettel párosul.
 
A legpazarabbul sikerült gitárdarab az együttesnek nevet adó „L’Arpeggiata”, ami ugyan címéhez híven hárfaszerű akkordfelbontásokból építkezik, érzelmi telítettsége és páratlan szépségű menetei egészen Bach prelúdiumaiig előre mutatnak, a rákövetkező „Galliarda prima” című táncdarabot pedig elevensége úgyszintén a kora barokk különösen remekül sikerült rövid alkotásai közé emeli. A „Passacaglia” még nem oly hosszú és összetett, mint a hasonló kompozíciók nem sokkal később Lully operáiban, nagyszerűségében azonban semmivel sem marad el azok mögött.
 
Ennek ellenére a rendkívüli érzékenységgel és invencióval megkomponált sinfoniák jelentik az igazi, igaz csak részleges szembefordulást az új hagyománnyal. A „Sinfonia 8” például, de különösen a „Sinfonia 15” – talán a megkapóan szép fúvós szólamok, és a finom megoldásokban bővelkedő imitáció miatt – a reneszánsz és a barokk határmezsgyéjén alkotó Giovanni Gabrieli műveit idézi, még ha azoknak teljes fénye és pompája nélkül is; magasztosságban ugyanakkor kétségtelenül egyenrangú azokkal.
 
A L’Arpeggiata minden nüanszra figyelő előadása még ellenállhatatlanabbá teszi ezeket az önmagukban is utánozhatatlan szépségű műveket. Olybá tűnik, a barokk nagyjából másfél évszázada csupa zenei nagyságot adott a világnak, Kapsbreger pedig talán a korai évtizedek egyik legnagyobbja volt – bár valóban felesleges hasonlítgatni az ő és kortársainak kiválóságát. Az újdonság és a tradíció vetélkedéséből mindenesetre egyértelműen az utókor jött ki győztesen, hiszen ennyi finomság és gyönyörűség – méghozzá ilyen pazar előadásban – csak teljesebbé tehet bárkit is.
 
Előadók:
Johanette Zomer – szoprán
Pino de Vittorio – tenor
Hans-Jörg Mammel – tenor
 
L’Arpeggiata
Christina Pluhar – karmester
 
A lemezen elhangzó művek listája:
1. Avrilla mia
2. O fronte serena
3. Occhi soli d’amore
4. Sinfonia 9
5. Ite sospiri miei
6. Sonino, scherzino
7. Io parto
8. O cor sempre dolente
9. L’Arpeggiata
10. Galliarda prima
11. Passacaglia
12. Alma mia, dove t’en vai
13. Sinfonia 8
14. Lacrime estreme
15. Sinfonia 15
16. Tu che pallido
17. Senso fallace
18. Che fai tu
19. Sinfonia 18
20. Ai conviti, alle nozze
21. Tarantella di Sannicandro
22. Figlio dormi