Interjú: Baran Bo Odar – 2011. szeptember

Az idei Szemrevaló német filmfesztivál alatt, premier előtt vetítették Baran Bo Odar új, Néma csönd című filmjét. Ebből az alkalomból faggattuk.
 
ekultura.hu: A Néma csönd Jan Costin Wagner Das Schweigen című könyvének az adaptációja. Mi alapján választotta ki a könyvet?
Baran Bo Odar: A producerem javasolta, hogy az első nagyfilmem irodalmi megfilmesítés legyen, mert már a vizsgafilmem is egy ilyen alkotás volt. Ezért több könyvet is küldött, amiből végül én választottam ki ezt a kötetet, mert nagyon megtetszett.
 
ekultura.hu: Mi fogta meg benne?
Baran Bo Odar: Az ilyen kérdésre mindig nehezen tudok válaszolni, mert állandóan a feleségemnek kell elmagyaráznia utólag, hogy mit miért is választottam. Én gyakran érzésből választom ki, hogy valami tetszik-e vagy sem. Mégis azt hiszem, hogy ebben az esetben a prológus fogott meg, amiben elindul egy lavina, és megtudjuk, hogy mit kezdenek az emberek azzal, hogy hosszú idő után megint történik egy ugyanolyan gyilkosság. Ebben a helyzetben mind a tetteseket, mind az áldozatokat láthatjuk, ahogy hirtelen vissza kell ugraniuk az időben, hiszen újra megtörténik ugyanaz a gyilkosság. Ez nagyon izgatott engem, ezért is érdekelt annyira a könyv.
 
ekultura.hu: Ki kezdeményezte, hogy újra azzal az operatőrrel dolgozzon együtt, akivel közösen készítették a vizsgafilmjüket?
Baran Bo Odar: Egyrészről a saját döntésem volt, másrészről a producereké, akik szintén velem dolgoztak a vizsgafilmemen, így tulajdonképpen olyanok vagyunk, mint egy összeszokott család. Megtanultunk együtt dolgozni és nem szerettünk volna egy újabb embert bevonni, akihez ismét hozzá kell szokni.
 
ekultura.hu: Ki választotta ki a színészeket és ez milyen szempontok alapján történt?
Baran Bo Odar: Volt egy színészválogató ügynökség, s az ügynökség igazgatójának az volt a szerepe, hogy kiválogassa a színészeket, de én is jelen voltam ezeken az alkalmakon. Mivel ez az első nagyjátékfilmem, így nem volt sok tapasztalatom a színészekkel, de szerencsére nagyon sok jó művész jelentkezett Németországból a szerepekre, és közülük választottuk ki a legjobbakat.
 
ekultura.hu: Tudomásom szerint a casting során még nem tudták, hogy a fiatal nyomozónőt alakító Jule Böwe gyermeket vár. Pozitívan vagy negatívan értelmezték ezt az akaratlanul megjelent, mégis erőteljes „jelképet”?
Baran Bo Odar: Jule eljött a válogatásra, aminek nagyon örültünk, hiszen ő egy nagyon jó színházi színész Berlinben, a hangja pedig rendkívül különleges és jellegzetes a maga furcsán rekedtes hangszínével. Ő azonban elhallgatta, hogy babát vár, mert nagyon szerette volna megkapni a szerepet. Később ez problémát is jelentett, mert egy várandós színésznőre másféle biztosítást kell kötni, hiszen a forgatás mégiscsak egy munkahely. Másrészről viszont nagyon örültem neki, hiszen ez egy utalás lett a Cohen-testvérek Fargójára. És a film mégiscsak a gyerekekről szól, arról, hogy mit tesznek a felnőttek velük és mennyire vigyáznak vagy épp nem vigyáznak rájuk. Maga a mű pedig tele van gyerekekkel, hiszen állandóan ott játszanak a játszótéren, és az egyik tettesnek is két gyereke van, ezért ez is teljesen beleillett a képbe. Az én értelmezésemben azonban ez mégis negatív vonás, hiszen ismét egy új életet láthatunk, ami veszélyben lesz.
Ezenkívül még az is nagyon megfogott ebben a szituációban, hogy a fiatal nyomozó épp elvesztette a feleségét és emiatt egy komoly traumát él át, azáltal pedig, hogy a kolléganője épp babát vár, sokkal súlyosabb számára elviselni a helyzetet, állandó konfliktusokat okoz neki, hiszen a szemei előtt egy boldog család van kibontakozóban, amit ő már nem kaphat meg. Amit viszont semmiképpen sem szerettem volna, mégis ki lett hangsúlyozva, az az, hogy bármennyire is úgy látszik, hogy szerelmi szál szövődik a két nyomozó között, itt egyértelmű, hogy egy boldog anyukát látunk, aki épp a férjétől vár babát és nem a kollégájától.
 
ekultura.hu: Mi volt a legnehezebb a film forgatása során?
Baran Bo Odar: Volt egy nagy probléma, mégpedig az időjárás. Azt akartuk, hogy forró nyár legyen a filmen, és ez érződjön is, ezért az augusztust választottuk a forgatásra, de folyton esett az eső.
Ha azonban az a kérdés, hogy melyikvolt a legnehezebb forgatási nap, akkor ezt egész pontosan meg lehet mondani: az a délelőtt, amikor a film egyik rendkívül fontos jelenetét forgattuk. Itt a fiatal nyomozó rájön arra, hogy miért is történt a gyilkosság, és megpróbálja ezt elmagyarázni a főnökének. Ez egy hat és fél perces jelenet, amit vágás nélkül, egy kameranézetből akartunk rögzíteni, és tizenháromszor kellett leforgatnunk, mert vagy a kamera mozdult el, vagy a színész felejtette el a negyedik perc után a szöveget. Tizenharmadszorra végül sikerült felvenni a jelenetet, de ekkor már dél körül jártunk és tudtuk, hogy ebéd után mással kell folytatnunk a forgatást, hiszen pontosan ki volt számolva az idő, muszáj volt tovább haladni. Végül a tizenharmadik felvétel sikerült is, de amikor megnéztük, akkor láttam, hogy van benne egy baki, amit eddig csak én vettem észre, de engem nagyon feldühített és szerettem volna újra leforgatni a jelenetet, de sajnos erre már nem volt lehetőségünk.
 
ekultura.hu: Rendkívül részletes és aprólékos a karakterek bemutatása. Ez mennyire az Ön munkája és mennyire a könyv jellemzője?
Baran Bo Odar: Már a könyv is nagyon aprólékosan mutat be minden szereplőt, és ezzel egyet is értettem, mert számomra fontos volt, hogy a szereplők részletes bemutatása révén különböző perspektívákból ismerjük meg a történteket, és azt, hogy ki hogyan élte meg ezt az eseményt, ezért minden szereplőre egyforma figyelmet kellett fordítani. Például az idősebb anyáról, akinek 23 évvel korábban ölték meg a kislányát, nem tudjuk, hogy akkor hogyan reagált, miként élte meg ezt a szörnyűséget, de a tükörképét láthatjuk a mostani gyilkosság áldozatának szülein keresztül: azt, ahogy a házasság szétesése fenyeget a tragédia miatt. Ezért volt nagyon fontos, hogy minden szereplőt alaposan bemutassunk, hiszen egy thriller és egy krimi is mindig társadalomkritika is egyben, tehát nem pusztán egy gyilkossági filmet akartunk leforgatni, hanem bemutatni a társadalom különböző szereplőit is.
 
ekultura.hu: Milyen visszajelzéseket kapott a Néma csönddel kapcsolatban?
Baran Bo Odar: Két véglet van, mert van, aki nagyon szereti a filmet, mások azonban pont a szörnyű esemény miatt nem akarják átélni a művet vagy nem akarnak belefolyni ebbe a lelki állapotba. Ha jobban belegondolok, akkor azt kell mondanom, hogy ez a legjobb, ami történhet a filmmel, mert nincs is annál rosszabb, mint amikor azt mondják valamire, hogy „egész kedves kis film volt”.
 
ekultura.hu: Volt egy pont az életében, amikor eldőlt, hogy rendező akar lenni vagy ez egy hosszabb folyamat volt?
Baran Bo Odar: Tulajdonképpen ez is egy impulzus volt. Egész életemben úgy gondoltam, hogy festő leszek, és nem is volt gyerekkoromban egy szuper nyolcas kamerám sem. Ha egy filmet kellene mondanom, ami nagy hatást gyakorolt rám, akkor az az Arábiai Lawrence volt és azon belül is egy nagyon fontos jelenet, amikor Peter O’Toole úgy dönt, hogy nem megy vissza a háborúba. Ekkor a felettese azt mondja neki, hogy megérti, hiszen már nagyon sokan vannak, akik nem bírják elviselni a halottak látványát a háborúban, mire Peter O’Toole azt feleli, hogy nem ezért nem megy vissza, hanem azért, mert érzi magán, hogy örömét leli mások meggyilkolásában. Én 12 éves voltam, amikor láttam ezt a filmet, és akkor nagyon nagy élmény volt számomra, hogy egy filmmel ilyen nagy lelki történéseket is el lehet mesélni.
 
ekultura.hu: Kik azok a példaképei, akikkel nagyon szeretné, hogy együtt említsék meg a nevét?
Baran Bo Odar: Több ilyen rendező is van, főként Kubrick, de igazából nem egy rendező egész munkásságát szeretem, hanem mindig egy-egy film az, ami tetszik. Kubrick annyiból kiugró, hogy neki az összes filmjét szeretem. Ami még nagy kedvencem, az Michael Manntól a Szemtől szemben és Ridley Scott-tól a Szárnyas fejvadász, de tőlük más filmet egyáltalán nem kedvelek. Amúgy általában a hetvenes évekbeli „újhollywoodi” filmek jönnek be.
 
ekultura.hu: Mik a jövőbeli tervei? Továbbra is sötét tónusú filmeket szeretne készíteni, vagy kipróbálja magát valami másban is?
Baran Bo Odar: Most is egy thrilleren dolgozom, amit remélhetőleg Amerikában tudunk majd forgatni, viszont ugyanakkor egy akciódús vígjátékot is elkezdünk nemsokára forgatni Németországban. Úgy gondolom, hogy minden filmrendező, akárcsak minden ember, különböző fázisokon, korszakokon megy keresztül az életében. Amikor a Néma csöndet forgattam, akkor még nem voltam apa, most viszont már az vagyok, és a közeljövőben biztos nem tudnék még egy ilyen filmet megírni és leforgatni.
 
Fotó: Bok Edina