Főkép

A Uriah Heep 2008-ban, tízesztendőnyi hallgatás után új stúdióalbummal jelentkezett. Szinte magától értetődött, hogy a szimbolikus című Wake The Sleeperrel rögtön koncertkörútra indulnak, hogy ismét meghódítsák a közönséget elsöprő erejű előadásukkal és összetéveszthetetlen hangzású-stílusú zenéjükkel. Egy évvel később már fennállásának negyvenedik évfordulóját ünnepelte a zenekar, és ezt megörökítendő újra, immár modernebb stúdiótechnikával rögzítve felvették korábbi legnépszerűbb dalaikat. A turné alapvetően (persze kihagyásokkal) e két lemez anyagát foglalta magába, és ugyanez felfedezhető a Jerevánban, Örményország fővárosában rögzített koncertanyag összetételén.
 
Szokás ugyan, hogy a jelentősebb előadók minden korszakuknak élőben rögzített, többnyire dupla album formájában állítanak emléket, az igazán sikeres koncertlemezek mégsem nélkülözhetik az újdonság erejét. A Uriah Heep ezúttal nem annyira a felállásbeli változásra, még csak nem is a frissen komponált számokra helyezte a hangsúlyt, inkább a helyszín különlegessége kölcsönözte előadásuknak a szokásosnál is nagyobb lendületet. Mick Boxnak és csapatának ugyanis minden szám a kisujjában volt már, beleértve az új lemez dalait is, hiszen a felvétel idején a turné már jó ideje tartott, ilyen öreg rókáknak pedig kizárólag az esetleges technikai problémák vagy a közönség lelkesedésének hiánya okozhat komolyabb gondot.
 
Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy nem tölt el örömmel, ha az akkor még legfrissebbnek számító albumról hallhatok kissé más verzióban valamit (ráadásul nem kevesebb, mint hat új szerzeményt), sőt, voltaképp elsősorban ezek, s nem, mondjuk, az egyébként ezredszerre is nagyszerű „July Morning” adják az anyag savát-borsát. Egyéni ízlés kérdése persze, de nekem minden másnál jobban az amerikai indiánok Wounded Knee-melletti lemészárlásának szomorú emléket állító, megrázó erejű „What Kind of God” tetszik a 2008-as dalok közül, de úgy érzem, a szám az együttes szívéhez is igencsak közel áll, oly rengeteg érzéssel adják elő ezt a keserűen, megrendítően szép Box–Lanzon szerzeményt.
 
Ha már szóba került Lanzon: az orgona mindig is meghatározó szerepet játszott a Heep hangzásának kialakításában, és bár Ken Hensleyt senki nem pótolhatja, most sem kell attól tartani, hogy esetleg nem hallhatunk briliáns szólókat vagy karakteres futamokat. Mick Box pedig a mai napig a legkiválóbb hard rock-gitárosok közé tartozik, aki egymaga elég lenne ahhoz, hogy eladjon egy egész csapatot. Ám mellettük Bernie Shaw nemcsak énekelni tud elsőrangúan, hanem a számok között szintén tökéletesen bánik a közönséggel, és talán rajta érződik leginkább, hogy teljes egészében, méghozzá abszolút élvezettel adja át magát a zenélés örömének.
 
2008-ban a Uriah Heep nálunk is járt nagyjából ugyanezzel a műsorral, és már azért is érdemes begyűjteni az albumot, hogy feleleveníthessük az ott látottakat-hallottakat. S nem véletlenül említek látottakat, hiszen a hangzó rész mellé egy DVD-n a teljes koncertet mellékelte a kiadó, ezzel is teljesebbé akarván tenni az élményt. Egyszóval aki teheti, így nézze és hallgassa meg a negyvenéves csapat első jereváni kirándulásának képekkel kiegészített, de mindenekelőtt hangzó dokumentumát.
 
Az együttes tagjai:
Trevor Bolder – basszusgitár, vokál
Mick Box – gitár, vokál
Russell Gilbrook – dob, vokál
Phil Lanzon – billentyűk, vokál
Bernie Shaw – ének
 
A lemezen elhangzó számok listája:
CD 1
1. Wake the Sleeper
2. Overload
3. Tears of the World
4. Stealin’
5. Book of Lies
6. Gypsy
7. Look At Yourself
8. What Kind of God
9. Angels Walk With You
10. Shadow
 
CD 2
1. July Morning
2. Easy Livin’
3. Sunrise
4. Sympathy
5. Lady in Black
 
Diszkográfia:
Very ’eavy… Very ’umble (1970)
Salisbury (1971)
Look At Yourself (1971)
Demons And Wizards (1972)
The Magician’s Birthday (1972)
Sweet Freedom (1973)
Wonderworld (1974)
Return To Fantasy (1975)
High And Mighty (1976)
Firefly (1977)
Innocent Victim (1977)
Fallen Angel (1978)
Conquest (1980)
Abominog (1982)
Head First (1983)
Equator (1985)
Raging Silence (1989)
Different World (1991)
Sea Of Light (1995)
Sonic Origami (1998)
Wake The Sleeper (2008)
Celebration (2009)
Into The Wild (2011)
Live In Armenia (2011)