Főkép

 
Tetszik a kiadó Wodehouse sorozatának új köntöse. Véleményem szerint ennél komolyabb nem is illene hozzá, nem véletlen, hogy a korábbi próbálkozások (Európás vidám könyvek, illetve a Ciceró korai kötetei) is rajzolt borítót használtak. Ez a mostani egyszerűbb, ugyanakkor nyomokban látom benne azt az idiotizmust, ami a szereplők egy részét jellemzi, a visszafogott színhasználat pedig jelzi azt az egyszerűséget, amit elsőre Wodehouse műveivel társítunk. Bár utólag azért nem árt átértékelni ezt az álláspontot, mivel ezek a látszólag sebtiben papírra vetett leírások, párbeszédek azért jóval nagyobb műgonddal készültek, nem véletlen, hogy a lovagi címet is ezekért a beszélgetésekért kapta.
 
Személy szerint abban reménykedem, hogy a jövőben megszűnik az utóbbi évekre jellemző összevisszaság, és egy kézben jelennek meg ezután Wodehouse művei. Egyrészt nehéz volt beszerezni a különféle kiadóknál megjelent címeket, másrészt az eltérő formátumok kaotikussá tették a könyvespolcot. Aztán hiába minden próbálkozás, eddig senkinek sem sikerült megjelentetnie a teljes életművet, ami magyarul továbbra is hiányos. Talán most erre is sor kerül, elvégre a Ciceró már évek óta foglalkozik az angol humor legismertebb szerzőjének műveivel, és az utóbbi időben nem csak újrakiadások, hanem korábban még le nem fordított regényeket is megjelentek.
 
Ilyen, korábban még nem magyarított történet a Tavaszi bezsongás, amelynek fő motívuma a természet éves megújulására jellemző, az utódnemzéshez elengedhetetlen párkeresés. No meg a szerelem. Igen, ez a heves érzelmekkel járó állapot, ami szinte egyetlen Wodehouse írásból sem hiányozhat, ezúttal is az események fő mozgatórugója lesz. Persze ha engem kérdeznek az érintettek, akkor előre szólok, hogy szerelmes ifjakra ne bízzanak semmi komoly tervezést igénylő ügyet, mert abból csak botrány, tragédia és mindenféle kellemetlenség származik. Ezúttal egy szerelmes amerikai milliomosfiú, egy nem annyira gazdag, de nem is szegény angol ifjú, egy imádnivaló színésznő, egy imádnivaló angol arisztokrata leányzó, és ez utóbbi szegény édesatyja keresi a boldogságot és egymás társaságát.
 
Most jön a de... Sajnálatos módon a szegény atya idősebbik lánya jómódú férjjel rendelkezik, és ezen anyagi-erkölcsi alap birtokában terrorizálja, de legalábbis rövid apanázson (illetve leánynázson) tartja apját, s ily módon húgát is. Milliomosunk apja hasonlóan korlátozza csemetéje szerelmi ügyeit, s céljai érdekében a havi juttatás megkurtítása és száműzés a bevált módszere. Egyszóval a helyzet zűrös és kilátástalan, de ezúttal is felbukkan egy ötletgazda, aki úgyszólván kifogyhatatlan megoldásokból, s a helyzet jobbra fordítása érdekében nem rest környezetében minden használható embert megmozgatni.
 
A végeredmény előre borítékolható: amit a pénzünkért ezúttal kapunk, az egy élvezetes, elejétől a végéig szórakoztató Wodehouse regény, ami ugyan nem ér fel a Forduljon Psmithhez! nagyságához, de kellőképpen szórakoztató, és csak megerősít bennünket abbéli vélekedésünkben, amit már Obelix is mondott félszáz évvel időszámításunk előtt, vagyis „Bolondok ezek az angolok.”
 
A szerző életrajza