Robert Kirkman – Charlie Adlard: The Walking Dead – Élőhalottak 2. - Úton
Írta: Hegedűs Tamás | 2011. 10. 17.
Az előző kötetben megismert maroknyi túlélő a folytatásban Rick Grimes vezetésével útra kel, hogy ideiglenes táboruknál békésebb, biztonságosabb menedéket keressenek maguknak. Természetesen újabb veszedelmek és további túlélők várnak rájuk, ám a veszélyt már nem csupán az útjukat keresztező zombik jelentik.
Először egy elhagyatottnak látszó városkába érnek és már éppen berendezkednének, amikor a zombihad feltűnik és bár újabb áldozatok árán sikerül megmenekülniük, a reményvesztett és elcsigázott csapat tagjai egyre inkább beletörődnek sorsukba. Ezek után egy farmon kötnek ki, ahol rövid időre megpihenhetnek, ám rá kell jönniük, hogy vendéglátójuk zavarodott elméje a zombikhoz hasonlóan nem ismer könyörületet.
A sorozat második részében továbbra is hihetetlen eseményeknek és az arra adott hihető reakcióknak lehetünk tanúi. Rick és csapata elfáradt, kétségbeesett és kiábrándult, ami viselkedésükben, dialógusaikban és nem utolsósorban a rajzokon is megjelenik. A szerző és az illusztrátor egyaránt arra törekedett, hogy reálisan mutassa be a szereplők érzelmeit és azokon keresztül tetteiket. A rajzokon megfigyelhető a karakterek külső leépülése, az adott helyzetekben mutatott reakcióik valóságosak és ez természetesen a szövegben is visszaköszön, olykor akár egy-egy leplezetlen káromkodás formájában. A túlélők szörnyű helyzetét a rájuk váró kihívások is tovább nehezítik, mi pedig egyre jobban izgulhatunk és szoríthatunk az egyszerű emberekből áldozatokká, majd hősökké vált szereplőkért. Mindezek után pedig elgondolkodhatunk azon, mi vajon mit tennénk ebben a kilátástalan helyzetben.
Horrorsorozatról lévén szó, nyilván feltűnik néhány zombi is, de csak amennyi feltétlenül szükséges, így továbbra is az lehet az érzésünk, hogy ők csak eszközök a karakterek sorsának bemutatásához és az alapszituáció, a hangulat és a feszültség megteremtéséhez.
A sorozat tehát nem látványos akciókról szól, mint a Kaptár-filmek, sokkal inkább a Jericho sorozat apokalipszis utáni atmoszférájával rokon. És ha már szóba kerültek a filmek és sorozatok, érdemes megemlíteni, hogy a könyv utószavát Simon Pegg írta, aki filmjében már találkozott zombikkal, szóval ha valaki, ő tudja, mit beszél.
Először egy elhagyatottnak látszó városkába érnek és már éppen berendezkednének, amikor a zombihad feltűnik és bár újabb áldozatok árán sikerül megmenekülniük, a reményvesztett és elcsigázott csapat tagjai egyre inkább beletörődnek sorsukba. Ezek után egy farmon kötnek ki, ahol rövid időre megpihenhetnek, ám rá kell jönniük, hogy vendéglátójuk zavarodott elméje a zombikhoz hasonlóan nem ismer könyörületet.
A sorozat második részében továbbra is hihetetlen eseményeknek és az arra adott hihető reakcióknak lehetünk tanúi. Rick és csapata elfáradt, kétségbeesett és kiábrándult, ami viselkedésükben, dialógusaikban és nem utolsósorban a rajzokon is megjelenik. A szerző és az illusztrátor egyaránt arra törekedett, hogy reálisan mutassa be a szereplők érzelmeit és azokon keresztül tetteiket. A rajzokon megfigyelhető a karakterek külső leépülése, az adott helyzetekben mutatott reakcióik valóságosak és ez természetesen a szövegben is visszaköszön, olykor akár egy-egy leplezetlen káromkodás formájában. A túlélők szörnyű helyzetét a rájuk váró kihívások is tovább nehezítik, mi pedig egyre jobban izgulhatunk és szoríthatunk az egyszerű emberekből áldozatokká, majd hősökké vált szereplőkért. Mindezek után pedig elgondolkodhatunk azon, mi vajon mit tennénk ebben a kilátástalan helyzetben.
Horrorsorozatról lévén szó, nyilván feltűnik néhány zombi is, de csak amennyi feltétlenül szükséges, így továbbra is az lehet az érzésünk, hogy ők csak eszközök a karakterek sorsának bemutatásához és az alapszituáció, a hangulat és a feszültség megteremtéséhez.
A sorozat tehát nem látványos akciókról szól, mint a Kaptár-filmek, sokkal inkább a Jericho sorozat apokalipszis utáni atmoszférájával rokon. És ha már szóba kerültek a filmek és sorozatok, érdemes megemlíteni, hogy a könyv utószavát Simon Pegg írta, aki filmjében már találkozott zombikkal, szóval ha valaki, ő tudja, mit beszél.