Whitley Strieber: Éhség
Írta: Hegedűs Tamás | 2011. 10. 11.
Első látásra taszító lehet az eredetiséget teljes mértékben mellőző borítóba csomagolt újabb vámpírregény, de a látszat minden tekintetben csalóka. Először is, a történet egyáltalán nem új: 1981-ben jelent meg először, majd hamarosan filmet is készítettek belőle olyan illusztris szereplőgárdával, mint Catherine Deneuve, Susan Sarandon és David Bowie. Másodsorban: az eredetileg sci-fi író Strieber nem éppen a hagyományos megközelítésben mutatja be vámpírját, hanem kicsit átformálta az egész mítoszt.
Azt azért persze nem állítom, hogy teljesen eredeti lenne az elképzelés, még azt sem, hogy kihagyhatatlan lenne a könyv, mindenesetre rossznak sem titulálnám. A szerző korábbi művéhez hasonlóan eleinte itt is kissé nehezen keltette fel az érdeklődésemet, ám a vége felé közeledve már izgalmassá vált a játszma és még a túlzottan aprólékos leíráshoz is hozzászoktam.
Tulajdonképpen ez is tette érdekessé a sztorit, hiszen a részletekbe menő jellemábrázolásnak köszönhetően már érthetővé vált az egymással szemben állók indítéka és - még ha nem is váltak kimondottan szimpatikussá - sorsuk, vagy bukásuk miatt izgalmassá vált a végkifejlet, ami ráadásul nem is feltétlenül előre kiszámítható. Nem éreztem ugyan indokoltnak a karakterek ilyen mély jellemábrázolását, a sok közbeékelt eseményt és visszatekintést, de örülök, hogy ezek az unalmasnak tetsző részek sem vették el a kedvem az olvasástól. Ez persze az író érdeme is, aki egyébként roppant érzékletesen képes fogalmazni.
Alapjában véve a regényben szereplő Miriam is nagyon hasonlít az általunk ismert vámpírokra, mégsem az a tipikus, sebezhetetlen éjszakai vérszívó szörnyeteg, hanem egy, az emberi fajjal párhuzamosan kifejlődött faj egyede, aki történetesen vérrel táplálkozik, évezredes magányát pedig félvámpírrá változtatott társakkal igyekszik enyhíteni, akik ugyan hozzá hasonlatos lényekké válnak, ám legfeljebb néhány száz év után kivétel nélkül elsorvadnak.
Amikor Miriam jelenlegi párja is vámpírlétének vége felé közeledik, a nő újabb társat keres magának. Sarah ráadásul kiemelt jelentőséggel bír: éppen az emberi élet meghosszabbításának érdekében, a halhatatlanság titkát keresve végez kutatásokat és ha Miriam segítségével sikerrel jár, könnyen lehet, hogy az átváltoztatott egyedek elkorcsosulását is megakadályozhatná. A doktornő erős akaratának megtörése és érzelmi kötődésének kialakítása azonban még a sokat tapasztalt vámpír számára is nagy kihívást jelent.
Mindent összevetve ez egy érdekes megközelítése a vámpírmítosznak, amely a megszokott romantikus, vagy akciódús ábrázolással szemben tudományos magyarázatot kíván adni e különleges lények létezésére, amit bőven fűszerez erotikával és egy csipetnyi izgalommal. Nem kötelező darab, de azért az igénytelennek tetsző külcsín mögött ezúttal egy valamivel értékesebb belbecs rejtőzik.
A kötet itt is megvásárolható
Azt azért persze nem állítom, hogy teljesen eredeti lenne az elképzelés, még azt sem, hogy kihagyhatatlan lenne a könyv, mindenesetre rossznak sem titulálnám. A szerző korábbi művéhez hasonlóan eleinte itt is kissé nehezen keltette fel az érdeklődésemet, ám a vége felé közeledve már izgalmassá vált a játszma és még a túlzottan aprólékos leíráshoz is hozzászoktam.
Tulajdonképpen ez is tette érdekessé a sztorit, hiszen a részletekbe menő jellemábrázolásnak köszönhetően már érthetővé vált az egymással szemben állók indítéka és - még ha nem is váltak kimondottan szimpatikussá - sorsuk, vagy bukásuk miatt izgalmassá vált a végkifejlet, ami ráadásul nem is feltétlenül előre kiszámítható. Nem éreztem ugyan indokoltnak a karakterek ilyen mély jellemábrázolását, a sok közbeékelt eseményt és visszatekintést, de örülök, hogy ezek az unalmasnak tetsző részek sem vették el a kedvem az olvasástól. Ez persze az író érdeme is, aki egyébként roppant érzékletesen képes fogalmazni.
Alapjában véve a regényben szereplő Miriam is nagyon hasonlít az általunk ismert vámpírokra, mégsem az a tipikus, sebezhetetlen éjszakai vérszívó szörnyeteg, hanem egy, az emberi fajjal párhuzamosan kifejlődött faj egyede, aki történetesen vérrel táplálkozik, évezredes magányát pedig félvámpírrá változtatott társakkal igyekszik enyhíteni, akik ugyan hozzá hasonlatos lényekké válnak, ám legfeljebb néhány száz év után kivétel nélkül elsorvadnak.
Amikor Miriam jelenlegi párja is vámpírlétének vége felé közeledik, a nő újabb társat keres magának. Sarah ráadásul kiemelt jelentőséggel bír: éppen az emberi élet meghosszabbításának érdekében, a halhatatlanság titkát keresve végez kutatásokat és ha Miriam segítségével sikerrel jár, könnyen lehet, hogy az átváltoztatott egyedek elkorcsosulását is megakadályozhatná. A doktornő erős akaratának megtörése és érzelmi kötődésének kialakítása azonban még a sokat tapasztalt vámpír számára is nagy kihívást jelent.
Mindent összevetve ez egy érdekes megközelítése a vámpírmítosznak, amely a megszokott romantikus, vagy akciódús ábrázolással szemben tudományos magyarázatot kíván adni e különleges lények létezésére, amit bőven fűszerez erotikával és egy csipetnyi izgalommal. Nem kötelező darab, de azért az igénytelennek tetsző külcsín mögött ezúttal egy valamivel értékesebb belbecs rejtőzik.
A kötet itt is megvásárolható