FőképFigyelemfelkeltő sötét rózsaszín könyv, háromnegyedénél szivárványszínű csíkkal, elején tetovált karú melankolikus fiatalemberrel. Melyik fiatal lány tudna elmenni a könyv mellett anélkül, hogy elolvasná a tartalmát?
 
Martin tipikus brit férfi – harmincas, dolgozó fiatal, aki – homoszexuális körökben – egy örökkévalóság óta él együtt barátjával, Christopherrel. Egy napon azonban az otthon melege helyett az üres lakás fogadja – Chris ugyanis egy frissebb, fiatalabb férfiprostival tervezi tovább az életét. Martin összeomlik a szakítás után, nem találja a helyét az életben. Ám mire valók a barátok, ha nem arra, hogy szakítás utáni jó tanácsokkal lássanak el minket?
 
A legjobb – meleg – barát, a légiutaskísérőként dolgozó John nem ér rá a lélekápolásra: ha éppen nem repked, akkor éjt nappallá téve szexpartnert keres az Interneten egy újabb egyéjszakás kalandhoz. A legjobb – hetero – barátnő, Caroline a kábítószermámort tartja a legjobb búfelejtőnek ­– talán azért, mert ki akarja verni a fejéből azt a kósza gondolatot, hogy kedvese, a csodálatos Graham inkább a fiúkat szereti… És amikor Martin azt hiszi, hogy ennél rosszabb már nem lehet az élete, betoppan az édesapja egy kitűzővel, ami kevélyen hirdeti: „Büszke vagyok rá, hogy cikis szülő lehetek!”.
 
Martinnal néhány nap alatt száznyolcvan fokot fordul a világ – elkezdi élni és élvezni az életet: rendszeresen eljár kondizni, részt vesz a legtöbb meleg bulin, és kokainmámoros egyéjszakás kalandokba keveredik… Burston karakterei életre kelnek a papíron – minden fő és mellékszereplő megkapja a saját történetét. A mellékszereplők epizódjai, cselekedetei szorosan kötődnek a főszereplőhöz, így nem törik ezer apró részre a regényt.
 
Paul Burston könyve a szerelemről, a szexről, a szakításról, a kábítószerről és az elfogadásról szól. Olyan kérdéseket vet fel, mint például: hogyan tudja feldolgozni egy szülő azt, hogy a gyereke a saját neméhez vonzódik? Vagy mi történik akkor, ha a szülőről derül ki, hogy transzvesztita…?
 
Ajánlom a Szégyentelent minden előítélettel élő embernek, hogy a 296. oldal végére tisztában legyenek azzal, hogy mit is ítélnek el pontosan. Ajánlom továbbá azoknak, akik nyitottak a világra, és szórakoztató formában szeretnék megismerni a meleg társadalom egy kis szeletét.