Főkép

Trócsányi Gergővel, a Hollywoodoo zenekar frontemberével ültünk le beszélgetni egy félig napos, félig esős, stúdiózást követő hétköznap délután. A kólás-fantás kellemes beszélgetés eredménye az alábbiakban olvasható.
 
ekultura.hu: Csiripelik a madarak, hogy már javában folynak az új lemez előkészületei. Most hol tartotok, és mikorra várható?
Trócsányi Gergő: Konkrétan január óta stúdiózunk, eddig öt dalt rögzítettünk, s másik ötöt-hatot szeretnénk még megírni és felvenni, így ha minden jól megy, akár már idén megjelenhet a komplett lemez. Illetve felvetődött az az ötlet, hogy félúton jelentessünk meg egy kislemezt négy számmal és valami bónusszal, de még függőben, engedjünk-e belekóstolást szeptember környékén a félkész süteménybe.
 
ekultura.hu: Lemezbemutató turné kapcsán lehet tudni már konkrétumot?
Trócsányi Gergő: Mindenképpen szeretnénk vidéki és budapesti szórakozóhelyeken egyaránt bemutatni az új anyagot, viszont még igen képlékeny a stádiumát tekintve. Annyiban változott mostanság a zenekar élete, hogy néhányunk családjában nagy örömünkre megérkezett az első baba, ebből kifolyólag kevesebb idő jut a zenekari dolgokra. Ez az oka annak is, hogy idén volt egy-két fesztivál, amin nem tudtunk részt venni. Viszont jópár koncerten ennek ellenére is ott voltunk pótdobos segítségével, pl. az Fishing on Orfű fesztivál. Illetve kicsit későn kaptunk észbe ahhoz, hogy kisegítő taggal koncertezzük végig a szezont, hiszen korábban erről szó sem volt. Reméljük jövőre intenzívebb lesz a részvételünk; amennyiben a fesztiváloknak igénye lesz a mi zenénkre, és egészségünk is úgy adja.
 
ekultura.hu: A közönségetek koncertre járós hányada pár új dallamot már hallhatott is. Milyen a fogadtatásuk?
Trócsányi Gergő: Igen, mostmár játszunk több új számot; egyrészt rutinszerzés, miképpen szólnak próbatermen kívül, meg persze teszteljük a közönséget. Szerencsére az a tapasztalat, szeretik az újakat, s volt rá példa, hogy első hallásra dalra fakadtak; azonnal felvették a ritmust.
 
ekultura.hu: Friss klip várható a közeljövőben?
Trócsányi Gergő: Amennyiben készítünk EP-t, akkor azzal párhuzamosan jelenik meg; ha nem, akkor a lemez megjelenése környékén. Jelenleg még nem találtuk meg a megfelelő alanyt hozzá.
 
ekultura.hu: Amikor klipkészítésre kerül a sor, mennyire valósulnak meg a saját ötleteitek?
Trócsányi Gergő: Régebben számottevően, ma már inkább kiválasztjuk a dalt, és utána megkeressük a cipészt, hogy megcsináltassuk vele a cipőt. Volt szerencsém betekintést nyerni a film világába, megismerni oldalágait, illetve olyan emberekkel dolgozni együtt, akik igazán igényesek a munkájukra. Számunkra nem az a cél, hogy vegyünk egy kézi kamerát, úgy-ahogy összerakjuk az anyagot és felrakjuk különböző közösségi portálokra. Persze, lehet ilyet csinálni, és mi is csináltunk, de ezt házi videónak vagy koncertfelvételnek hívjuk. Amit a videoklip kategóriába sorolunk, az egy igényesebb munkafolyamat eredménye, és ilyenkor bizony rábízzuk a rendezőre, hogy legyenek ötletei, legyen forgatókönyve, gondolati és képi világa; ezek után persze büszkén vállaljuk a szakembert termékeny munkájával együtt.
 
ekultura.hu: Elég komor mondanivalót fémjeleznek a szövegeitek; nem feltétlen az élet cseresznyeszemmel megspékelt habos oldalát mutatják, illetve a klipjeitek hangulatvilága is ezt tükrözi. Ellenben a Hollywoodoo Light, valamint a kimondottan jó hangulatú koncertek látszólag homlokegyenest mondanak ellent mindennek. Pánikzene versus örömzene. Mit gondolsz erről?
Trócsányi Gergő: Alapvetően mi mindig is egy önkifejező, önmegvalósító zenekar voltuk, zenei és szövegi téren egyaránt; csak azt vagyunk képesek interpretálni, ami bennünk valóban lezajlott. S amennyiben ilyen jellegű dolgok történtek meg velünk, illetve dalszövegíróként velem, akkor ezeket tudom megélni, feldolgozni és átadni. De vannak benne pozitívumok is. Úgy vélem, érezhető a két életérzés összjátéka. Arra a rendkívül érdekes kettősség érzetre tudok visszakanyarodni, ami az életemhez való hozzáállásomat fémjelzi. Aki ismer, tudja, más a biográfiában olvashatta, nem szeretném különösen domborítani. Viszont megéltem dolgokat, amiket ilyen formában tudok feldolgozni. A másik oldalon a zenénkben és szövegeinkben egyaránt van egy jó adag maró irónia, nomeg humor; ezen oldalát a zenekarnak szeretjük ám hangsúlyozni. Azt hiszem, ez intelligencia kérdése, de a közönség nyitott rá. A Hollywoodoo Light felállás szintén ennek képviselője: saját magunkat is képesek vagyunk görbe tükrön keresztül nézni, és egy jó nagyot nevetni. Hiszen nem feltétlen kell mindent véresen komolyan venni, nem árt olykor a sorok között olvasni.
 
ekultura.hu: Nálatok hogy születik egy dal: van egy alapkoncepció, vagy abszolút az ihlet és annak kiteljesedése vezérel benneteket?
Trócsányi Gergő: Igazából ez egy nagyon spontán alkotói folyamat, általában jön a múzsa és homlokon csókol; ezt erőltetni, hívni nem lehet. Vannak olyan ciklusok, olyan hangulatok inkább, amikor az ember szerzői szempontból termékenyebb, ekkor kiír magából mindent – úgy érzi; utána egy intenzív vákuum-érzet telepedik rá. Már-már azt gondolja, soha többet egy szót sem tud papírra vetni, és ekkor egyszercsak felgyülemlik megint az élményanyag, átmegy a belső érzés és gondolati világon, s újfent lecsapódik dallamokban, hangulatokban, szavakban.
 
ekultura.hu: Emlékszel nagyjából a kiinduló ihletekre, azokra a bizonyos „múzsacsókokra”?
Trócsányi Gergő: Vannak, amiknek emlékszem a motivációs hátterére, arra, hogy mi mozdította meg bennem az adott lüktetést. De az a véleményem, ezt nem szabad az emberek szájába adni. A legfontosabb, hogy nekik miről szól, ők tudjanak vele azonosulni. Mindig is utáltam a verselemzést az iskolában, pont ezért. Nem azt kell kulcsként definiálni, mire gondolhatott éppen akkor a költő; hanem ráz-e a hideg, miközben olvasom, vagy sem.
 
ekultura.hu: Mit érzel akkor, amikor magatokat hallod vissza valamelyik orgánumból?
Trócsányi Gergő: Hogy mit érzek... Olyankor a tartalmi mondanivalóra nem figyelek; örülök, hogy eljut a közönségéhez a muzsika. Ez mindig jó érzés az előadónak. Eleinte furcsa volt, persze, de hát tizensok év távlatában az ember kicsit már máshogy látja. Először nagyon büszke voltam, nyilván, most is az vagyok; inkább az alakult át, hogy régen baromira élveztük, ha felismertek az utcán, vagy megjegyezték a nevünk. Valahogy ez a kezdeti eufórikus érzés vált egészen mássá.
 
ekultura.hu: Terveitek között szerepel intenzívebb külföldi megjelenés?
Trócsányi Gergő: Nem feltétlen, hiszen magyar nyelvűek a dalok, ezért legélvezetesebben hazánkban tudjuk őket előadni. Ennek ellenére most jöttünk haza Szlovéniából, ahol egy film-, bor és zenei fesztiválon játszottunk. Itt a Taxidermiának volt vetítése, ahol komoly meghívott vendégek voltunk Christopher Lee és az általa tartott közönségtalálkozó mellett. Ez igen megtisztelő.
 
ekultura.hu: Mennyire vagytok fesztiválozós lelkületűek?
Trócsányi Gergő: Régebben intenzívebb volt a részvételünk, mostanában inkább azokon maradunk ott, amik valamiért különösen kedvesek szívünknek, akkor is legfeljebb egy éjszakára, ugyanis a pici gyerekek miatt a hazamenős korszakát éli a zenekar. Amint csöppet nagyobbak lesznek, ez változni fog, hiszen az igény megvan rá. Ha mondjuk a koncerteket nézzük, akkor nem válunk köddé rögtön muzsikálás után,  minimum egy-két órát ott szoktunk maradni. Hagyunk lehetőséget fényképezkedésre, beszélgetésre; erre fontos hangsúlyt fektetni, úgy gondolom.
 
ekultura.hu: Minden zenekar átmegy több-kevesebb hullámvölgyön; mikor érezted úgy igazán, hogy megérte?
Trócsányi Gergő: Arra vagyok változatlanul a legbüszkébb, hogy lassan tizennyolc év zenélés után még mindig együtt van ez a zenekar, tűzön-vízen keresztül; rengeteg mindent megéltünk már együtt. Több időt töltöttünk egymás társaságában, mint a családunkkal, vagy bárki mással a világon. Hatalmas élményanyag gyűlt össze és gyúródott nagy gombóccá, és egyszercsak azt vettük észre, hogy ezt görgetjük s fogjuk még egy életen át. Mi nem az a zenekar vagyunk, akik tudatosan álltak neki muzsikálni, akár produceri hívásra; mi egy baráti társaság voltunk, és vagyunk. Elkezdtük csépelni a vödröket és nyúzni a gitárokat egy garázsban ramaty körülmények között, aztán hirtelen azon vettük észre magunkat, hogy ott állunk a színpadon, már van egy kis felvett demónk, elkészült az első lemezünk, és így tovább. Egy igen kreatív társaságot testesítünk meg, szerencsére.
 
ekultura.hu: Említetted a Taxidermia című filmet, mely egyben jelentős elismerést is hozott a számodra. A filmes szakma egy rövid élettársi viszony volt, vagy azóta is kacérkodsz vele?
Trócsányi Gergő: Nem, ez megvan a mai napig folyamatosan, de bátran merem mondani, hogy ez nekem szigorúan hobbi. Soha nem kapaszkodtam filmes helyzetek és elismerések után, ők találtak meg engem. Ha kapok egy lehetőséget, s itt van a lényegi része a dolognak: nekem is tetszik, tudok vele azonosulni, valamint fontosnak érzem a megvalósulását, akkor örömmel veszek benne részt. A reklámfilmek más megítélés alá tartoznak: pénzkereseti forrásként determinálom, így igen szélesek a határok.
 
ekultura.hu: A fentebb említett filmben való szereplést miért vállaltad?
Trócsányi Gergő: Azt gondoltam, igen jelentős kortárs mű elkészültében vehetek részt, egyrészt. Másrészt a rendező ízlésvilága valahol keresztezi az enyémet. Harmadrészt pedig az elejétől kezdve éreztem, hogy egy borzasztó izgalmas produkciónak vagyok a része, mert már az elindulását tekintve sem nevezhető hétköznapinak. Lebilincselő sodrása, meredek zuhanása van a történetnek, s úgy repültem bele a filmbe, mintha ezt a szerepet nekem találták volna ki. Ez egy kisebb fajta csoda számomra, mint maga az alkotás is, minden tekintetben. Ennek az interjúnak a kerete viszont szűkös ahhoz, hogy elmesélhessem. Az tény, hogy nem egy könnyed vígjátékról van szó. Azt gondolom, ez a film nem akar moralizálni, sem válaszokat adni, hanem csak a kérdést teszi fel, és a választ rád bízza.

Fotó: Páth Dani