FőképCarlos Santana valahányszor nálunk jár, nem felejti el megemlíteni, hogy B. B. King és a blues mellett egy magyar jazz-zenész, Szabó Gábor stílusa tette rá a legnagyobb hatást és segített kialakítania saját zenei arculatát. No de mit tudunk mi, e valaha láthatóan nagy tekintélynek örvendő muzsikus mai honfitársai Szabó Gábor pályafutásáról és zenészi erényeiről? Legtöbben mindössze annyit, hogy nem sokkal halála előtt visszatért Magyarországra, és 1981-ben a Pepita Kiadó gondozásában itt adatta ki utolsó stúdió-nagylemezét, a Femme Fatale-t.
 
Most azonban a Universal Music újrakiadásának köszönhetően végre itthon is hozzáférhetővé válik Szabó két első élő albuma, melyek – egyáltalán nem véletlenül – a Sorcerer és a More Sorcery, vagyis nagyjából „A mágus” és „Még egy kis mágia” címet kapták annak idején. A felvételek különlegessége, hogy a kiadó szerint az utómunkálatok során egyetlen hangot sem változtattak a ténylegesen elhangzottakon, és így pontosan ugyanazt élvezhetjük, amiben a bostoni Jazz Workshopban, valamint a monterey-i jazz fesztiválon 1967 áprilisában és szeptemberében az ottani közönségnek része lehetett.
 
És hogy mitől oly nagyszerű Szabó Gábor és csapata? Mindenekelőtt a jazz és a pop akkoriban még szokatlannak tetsző összeházasítása miatt, amit az egyéb népek – elsősorban a magyar cigányok, a latin-amerikaiak és a spanyolok – jellegzetes motívumkincsével gazdagított, így hozva létre elsőként az akkoriban még inkább a nemzetközinek nevezett, manapság inkább a „világ” attribútummal jelölt zenét. 1967-ben mindehhez a gitáros a máig legjobbnak tartott csapatát toborozta össze, köztük a klasszikus képzettségű bőgőst, Kabok Lajost, a spanyolgitár rejtelmeiben is jártas Jimmy Stewartot, Hal Gordon ütőhangszerest és Marty Morell dobost, akit a fesztiválon (vagyis az album utolsó három számán) Bill Goodwin helyettesített.
 
Azt voltaképp említenem sem érdemes, hogy mindegyikük abszolút ura a hangszerének, Szabó Gábor pedig saját instrumentuma, egy hangszedővel felszerelt akusztikus gitár döbbenetesen virtuóz mestere, hiszen a közösen létrehozott hangzás az, ami leginkább megragadja az embert – és nem kizárólag a jazz szerelmeseit, hiszen a latinos ritmusoktól izgalmas, jazzesen improvizatív és a popra jellemzően fülbemászó kompozíciók elsőre és sokadikra is ugyanolyan erővel hatnak.
 
A leginkább Santana stílusát megelőlegező számokra, az eredetileg a Sorcerer második oldalának felét kitevő „Space”-ben és „Stronger Than Us”-ban ismerhetünk rá, ám a kissé arabos-indiai beütésű „Mizrab” sem üt el nagyon az utód elvontabb opusaitól. Aki inkább a hatvanas évek végén hagyományosnak mondható jazz-zenére kíváncsi, annak a „What Is This Thing Called Love” no meg a „Comin’ Back” két verziója nem fog csalódást okozni. A „Los Matadoros” ugyanakkor igazi spanyol zene Jimmy Stewart nagyszerű játékával és kiállásával, a vége felé pedig Szabónak a bundozást meghazudtolóan magas hangjaival. A legmeglepőbb feldolgozás azonban egyértelműen a „Lucy In The Sky With Diamonds” Szabó-féle értelmezése, mely megtartja a Beatles számának frissességét, amihez Szabó és csapata a jazz felszabadult játékosságát teszi hozzá - meghökkentő elegyet hozva létre ezzel.
 
Az igazi ínyencek külön örömüket lelhetik a két gitár eleven interakciójában, mivel mind Szabó, mind Stewart rendkívül telten játszik, ezzel együtt mégis mindketten képesek teljesen alávetni magukat az éppen szólózónak vagy az együttes hangzásnak. Ugyanilyen izgalmas a ritmusszekció sokszor stílushatárokat áthágó, konvencióknak és elvárásoknak fittyet hányó eredetisége, ahogy csodálatraméltó a többnyire sűrű zenei szövet ellenére a megszólalás meghökkentő tisztasága is.
 
Nem szabad csodálkoznunk hát, hogy minden idők egyik legsikeresebb popgitárosa, Carlos Santana épp Szabó Gáborban találta meg azt az elődöt, akinek példájából feltétlenül tanulni akart, mivel ez a zene a mai napig nem veszített semmit érvényességéből és elevenségéből. Szabó technikája képes bárkit lenyűgözni, de az igazi újítás – és ezt nem lehet elégszer kihangsúlyozni – a jazz, a pop, a latin és a keleti eredetű zenék tökéletes, természetesnek tetsző fúziója volt. Bárhonnan származunk, találhatunk e muzsikában valamit a sajátunkból is, ugyanakkor a számok a maguk eklektikus valójában hatnak igazán, egy magyarnak viszont egyenesen szégyen lenne nem ismernie Szabó Gábort azok után, hogy hosszú évek után hozzánk is eljutott CD-n a zenéje.
 
Az együttes tagjai:
Szabó Gábor – gitár
Jimmy Stewart – gitár
Kabok „Louis” Lajos – bőgő
Marty Morell – dob
Hal Gordon – ütőhangszerek
Bill Goodwin – dob (More Sorcery)
 
A lemezen elhangzó számok listája:
The Sorcerer
1. The Beat Goes On
2. Little Boat (O Barquinho)
3. Lou-ise
4. What Is This Thing Called Love?
5. Space
6. Stronger Than Us
7. Mizrab
8. Comin’ Back
 
More Sorcery
9. Los Matadoros
10. People
11. Corcovado
12. Lucy In The Sky With Diamonds
13. Spellbinder
14. Comin’ Back
 
Diszkográfia:
Gypsy ’66 (1966)
Spellbinder (1966)
Simpático (1966) with Gary McFarland
Jazz Raga (1966)
The Sorcerer (1967)
More Sorcery (1967)
Light My Fire (1967) with Bob Thiele
Wind, Sky and Diamonds (1967)
Bacchanal (1968)
Dreams (1968)
Gabor Szabo (1968)
1969 (1969)
High Contrast (1969)
Magical Connection (1970)
Mizrab (1972)
Rambler (1974)
Macho (1975)
Nightflight (1976)
Faces (1977)
Femme Fatale (1981)