Főkép

Utólag végiggondolva az eseményeket, ott szúrtam el az ismerkedést, hogy az új lemez megjelenése előtt levettem a polcról a Trivium előző, 2008-as albumát, és egy-két hétig sokat hallgattam. Most is tetszett, sőt, ha szabad ilyet mondanom, akkor még jobban élveztem, mint három évvel korábban. Érthető módon ezek után komoly várakozással helyeztem be a feketére mázolt korongot a CD lejátszóba, és bizony egyszuszra végighallgattam, aztán újra. Másnap megint, és azóta is gyakran elindítom. Nem azért, mert annyira lenyűgözött és földbe döngölt, hanem mert még mindig keresek benne valamit, ami a Shogun szintjére, vagy fentebb helyezi ezt a lemezt.
 
Amiben teljesen biztos vagyok, az az, hogy az In Wawes teljesen más – és nem csak azért, mert új dobos ül a hátsó sorban. Nick Augusto egyéként jó vásár volt, nagyon szimpatikus, amit művel a dobszerkó mögött. Ötletesen, változatosan játszik, nála egyszer sem gondoltam arra, hogy kapálásként értelmezi a feladatát. Ha lehet, általa csak még súlyosabb lett a Trivium zenéje. Ez persze egyáltalán nem baj, legalább az egyszerű metallista megdolgozik a befogadásért.
 
Nekem sem sikerült rögtön azonosulnom a 2011-es muzsikával, bár mostanra egész jól összebarátkoztunk, és kifejezetten megkedveltem a „Built To Fall” című nótát. De az „A Grey So Dark” se rossz, ez lehet a rádióslágeres nóta, ami már-már poposnak hat a többi szerzemény mellett. Említést érdemel még a „Of All These Yesterdays”, mivel Matt Heafy talán itt énekel a legérdekesebben, viszont ritmusát tekintve a „Forsake Not The Dream” sem maradhat ki a felsorolásból, hiszen ez a fajta töredezett, tempóváltásokkal tarkított tétel kicsit kilóg a többi közül. Itt muszáj megállnom, mert különben ki tudja, hol lenne a vége a felsorolásnak. Egyébként van pár nóta, ami közömbös számomra, ráadásul úgy vélem, a „special edition” verzió egyszerűen túl hosszú.
 
Szerencsére a címadó dal rögtön másodikként érkezik, így biztosan mindenki végighallgatja, sőt, a kíváncsiak meg is nézhetik, lévén ebből készült az első klip, ami egészen jól sikerült. Nem csodálnám, ha ennek köszönhetően slágerként gondolna rá mindenki.
 
 
Sok-sok meghallgatás után aztán eldőlt, hogy igenis tetszik a floridai Trivium 2011-es, In Wawes című albuma. Nagyon jól sikerült a felvétel, minden arányosan szól, a hangzás erőteljes, dinamikus, a zene korrekt thrash, van rajta pár kellemes gitárszóló, ráadásul az új dobos is tehetséges. Egyetlen negatívumot említek csak: ez a lemez inkább technikás, mintsem dühös.
 
Az együttes tagjai:
Matt Heafy – ének, gitár
Corey Beaulieu – gitár
Paolo Gregoletto – basszusgitár
Nick Augusto – dob
 
A lemezen elhangzó számok listája:
CD
1. Capsizing The Sea
2. In Waves
3. Inception Of The End
4. Dusk Dismantled
5. Watch The World Burn
6. Black
7. A Skyline`s Severance
8. Ensnare the Sun
9. Built To Fall
10. Caustic Are The Ties That Bind
11. Forsake Not The Dream
12. Drowning in Slow Motion
13. A Grey So Dark
14. Chaos Reigns
15. Of All These Yesterdays
16. Leaving This World Behind
17. Shattering the Skies Above
18. Slave New World (Sepultura feldolgozás)
 
DVD
1. In Waves (élőben a Chapman Studióban)
2. Black (élőben a Chapman Studióban)
3. Built to Fall (élőben a Chapman Studióban)
4. Watch the World Burn (élőben a Chapman Studióban)
5. The Deceived (élőben a Chapman Studióban)
6. Suffocating Sight (élőben a Chapman Studióban)
7. Down from the Sky (élőben a Chapman Studióban)
8. Ember to Inferno (élőben a Chapman Studióban)
 
9. In Waves dokumentary
10. In Waves (videóklip)
 
Diszkográfia:
Demo (2003)
Ember to Inferno (2003)
Ascendancy (2005)
The Crusade (2006)
Shogun (2008)
In Waves (2011)

Vengeance Falls (2013)