Főkép A szerkesztőségünkben megfordult utolsó pár Koontz-kötet színvonala nem volt túl magas, ezért aztán kellett némi merészség az új regény bevállalásához. De mint már annyiszor, most sem bántam meg a választásomat, mivel Az éjszaka titka nem rossz, bár nyomába sem ér A rossz hely zsenialitásának. A cselekmény pergő, a leírások jók, a szereplők közepesen kidolgozottak, az alapötlet azonban sajnos most sem mondható eredetinek, elvégre ehhez nagyon hasonlót már évtizedekkel korábban láthattunk a moziban.
 
Aki egy kicsit is járatos a műfajban (legyen az horror vagy thriller), az a könyv elolvasása után biztosan nem fogja érteni, vajon miért szerepel Koontz neve a tíz legjobban kereső amerikai szerző listáján. Erre ugyanis nem elég magyarázat az eddig megjelent számtalan írása, és a belőlük készült filmek. Marad tehát az, hogy valami olyasmit tud, ami az amcsiknak annyira bejön, hogy rendre megveszik a műveit. Ez a regénye például az első helyig jutott a New York Times bestseller listáján, és hetekig az élbolyban tanyázott.
 
Persze az is érdekes kérdés, hogy miért igényli a fizetőképes népesség ezt a fajta borzongást, főleg, mert egy részük biztosan a kertvárosok nyugalmas házaiban él. Ha megfeszülök, akkor sincs értelmes magyarázatom, legfeljebb arra tippelek, hogy a könyv elolvasása után jobban értékelik mindazt, amivel rendelkeznek, s elsősorban nem az anyagiakra gondolok, hanem a családra és a szeretetre. Vagy épp ellenkezőleg, valami másra vágynak, valami különösre...
 
Megmagyarázhatatlan eseményekből, jelenségekből a regényben is van bőven, ami a szereplők többségénél lenéző elutasításra talál. Érdekes módon még azok sincsenek tisztában a történések mibenlétével, akik szenvedő alanyai azoknak – vagyis a Calvino család tagjai sem képesek helyesen értelmezni a furcsaságokat, kivéve talán az apát, aki viszont épp azért kezd becsavarodni, mert senkivel sem tudja megosztani a gondjait.
 
Ez a család, az apa, az anya és a gyermekeik képviselik a jó erőket ebben a regényben, bár ahogy menet közben alaposabban megismertem gondolataikat, jellemüket, komolyan mondom, ezzel arányosan erősödött az a meggyőződésem, hogy tévedésből keveredtek ide egy Disney film forgatásáról. Ezt követően már csak azt vártam, mikor bukkan fel végre egy kutya is a történetben – elvégre derék négylábú nélkül nem lehet igazán hatásos sztorit tálalni a nagyérdeműnek.
 
Mielőtt azonban menthetetlenül eltévedtem volna a középszer és a klisék hulladéktelepén, megmentett Koontz profizmusa, és nagyjából a kötet fele után, amikor már kiszörnyülködtem magam az ismerős motívumokon, váratlan fejleményként rájöttem, hogy minden gyengesége ellenére ez egy letehetetlen könyv. A végére érve pedig arra a következtetésre jutottam, hogy megérte kitartónak lennem, hiszen a befejezés sokkal jobb, eredetibb, mintsem az előzmények alapján sejtettem. Ehhez képest a levezetést kicsit rövidnek érzem, de még mindig sokkal jobb, mint David Morrell egyes produktumai.
 
Az éjszaka titka összességében egy korrekt regény, egyszerre thriller és horror, mindez profi módon megírva, és ez, no meg a befejezés ötletessége nagyjából feledtette a mástól kölcsönvett alapötlet okozta homlokráncolást.
 
A szerző életrajza

Részlet a regényből