Főkép A távoli jövőben az emberi faj a teljes pusztulás felé rohan. Ebben a sötét, technokrata korban a rendőrök békés tüntetők ellen tömegpusztító fegyvereket vetnek be, a szexuális zaklatás megszokott dolog, bármit meg lehet venni pénzen, és az intravénás drogokat élelmiszerüzletekben árulják.
 
A Föld züllött lakosságát egy minden korábbinál nagyobb pusztításra képes szerkezet rázza fel a kéj végletekig fokozott hajszolásából, melynek tesztelésekor rés keletkezik a különböző dimenziókat egymástól elválasztó falon. Furcsa, láthatatlan és testetlen lények kerülnek a Naprendszerbe, akik képesek a jövőbe látni. Nem csoda, hogy azonnal megindul a harc a gátlástalan, könyörtelen, számító politikusok, tudósok és üzletemberek között e különös „őrangyalok” birtoklásáért, akik védtelenül, az embereknek teljesen kiszolgáltatva léteznek dimenziónkban.
 
A társadalmi elit háttérben zajló gonosz vetélkedéseinek jelentősen megnő a tétje, amikor a Naprendszer határán megjelenik egy titokzatos féregjárat, mely az őrangyalok hazájába és az örök fiatalság forrásához vezet. Az átkelés veszélyessége miatt a Terra Bizottság versenyt hirdet, hatalmas összeget ajánlva annak, aki elsőként élve visszatér a járat túloldaláról. Természetesen a vakmerő pilóták nem sejtik, hogy a bizottságnak alapos okai voltak arra, hogy nem a saját embereiket küldték elsőként a féreglyukba.
 
A Vágyálmok ligájának legérdekesebb vonása, hogy az elénk tárt társadalmi körkép ugyanannyira fontos, mint a benne játszódó cselekmény. Ez a korrupt, minden szempontból erkölcstelen világ a 21. század elkorcsosult fogyasztói társadalmának tart torz tükröt, bemutatva, hogy milyen mélyre süllyedhet az emberiség, ha a mai tendenciák folytatódnak. Kovács Ákos disztópikus világában napjaink értékei egyáltalán nem léteznek, a pénz az egyetlen fizetőeszköz, amivel bármit meg lehet venni: erkölcsöt, rendőrt, sőt még életet is.
 
A Föld sötét sikátorait járva az olvasó percről percre rácsodálkozik Kovács Ákos világának zavarba ejtő részletességére. A könyv minden helyszínét páratlan alapossággal alkották meg, a kitalált kütyük gazdag parádéja egészen az utolsó oldalig tart. Az író teljesen kihasználja a magyar nyelv nyújtotta lehetőségeket, a regényben leírt mesés szerkezetek hangfestő illetve hangutánzó nevei teljesen egyedi atmoszférát adnak a történetnek, hiszen oly ritkán olvashatunk komoly sci-fit hazai szerző tollából.
 
A könyv cselekménye eltér a megszokottól, ugyanis a történetnek nincs hagyományos értelemben vett főszereplője. A legtöbb fejezetben egy új karaktert ismerhetünk meg, és csak nagyon ritkán láthatjuk őket viszont a regény folyamán. A történet egymáshoz lazán kapcsolódó epizódokból áll, a különböző fejezetek között sokszor 10-20 év különbség is van. Kovács Ákos a legtöbb részt in medias res kezdi, ezzel maximális figyelmet és koncentrációt követelve az olvasótól, ugyanakkor a feszültség és az izgalom is jelentősen megnő, ugyanis sokszor húsz-harminc oldalon kell átrohannunk, mire képesek vagyunk megállapítani, hogy mennyi idő telt el az előző fejezet óta. Ez a ritka és különleges cselekményszerkezet sokban W. Hamilton Green A negyedik birodalom című regényére emlékeztet.
 
A Vágyálmok ligájának egyetlen gyengéje, hogy sokszor túl kevés információt közöl velünk az író, így bizonyos részeket csak akkor tudunk megérteni, hogyha minden figyelmünket a könyvnek szenteljük. A történet folyamán sokszor úgy érzi az olvasó, mintha egy rendőrségi nyomozáson, vagy egy történelmi ásatáson venne részt, ahol a regény fejezetei képezik a megtalált nyomokat, és a teljes kép csak akkor áll össze, hogyha a hiányzó részeket a saját fantáziájával tölti ki.
 
Minden sci-fi és krimi rajongónak gondolkozás nélkül ajánlhatom ezt a sok szempontból kimagasló és különleges regényt, mely vitathatatlanul a kortárs magyar tudományos-fantasztikus irodalom egyik nagy értékű alkotása.