Red Hot Chilli Peppers: I’m With You (CD)

 
A Red Hot Chili Peppers minden idők egyik legsikeresebb rockzenekara. A ’80-as évek elején indult csapat kezdetben őrült színpadi akcióival és merész zenei megoldásaival sokkolta a népeket illetve szerzett rajongókat. Az elsők között voltak, akik a rock és punk zenéhez funky és rap témákat kevertek. Világsztárrá a ’90-es évek eleji alternatív rock-robbanáskor és Blood Sugar Sex Magic című albumukkal lettek, ám még annál is nagyobb sikereket értek el a ’99-es Californication és a 2002-es By the Way lemezekkel. De még 5 évvel ezelőtt legutóbbi soralbumuk, a dupla CD-n megjelent Stadium Arcadium is olyan eladásokat produkált, amilyenekre az internetes letöltések korában nagyon-nagyon kevés zenekar képes.
 
Jókora szünet előzte meg tehát az I’m With You megjelenését, s a köztes idő legfontosabb eseménye az volt, hogy John Frusciante gitáros másodjára is otthagyta a bandát. John ugyan nem volt alapítótag, ám a többieknél fiatalabb srác így is ugyanolyan meghatározó arcává vált a zenekarnak, mint a két őstag, Anthony Kiedis énekes és a magyar származású basszugitáros, Flea. (A dobost Chad Smith-nek hívják, és ő is külön fazon, egyben remek muzsikus.)
 
Így aztán sokak szerint az volt a legfőbb kérdés, hogy a saját stílussal rendelkező, ízig-vérig művészlélek Frusciante-t hogy tudja majd pótolni Josh Klinghoffer, aki session-zenészként számos nevesebb előadóval játszott (pl. PJ Harvey, Beck), és a Chili 2007-es turnéján is gitározott meg billentyűzött. Csakhogy John-t nem lehet pótolni, kár erre még egy gondolatot is pazarolni, és az új lemezt hallva nem vonhatom kétségbe Flea-ék véleményét, miszerint Josh remekül illik közéjük.
 
De Josh-nak is megvan a maga stílusa, ő nem olyan ösztönös és ihletett játékos, mint John, meg érezhetően nem is kapott annyira sok teret, sokkal inkább csak díszít. De azt sem mondanám, amit a John első kiválását követő One Hot Minute albumról lehetett, hogy Flea anyaga ez. Inkább csak ez az a Chili lemez, amin pár dolgot kivéve már mindent hallottunk tőlük, és ami mégis más, mint az eddigiek.
 
Először is, ez a legkönnyedebb anyaguk. Ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy a legslágeresebb is. A ’70-es és ’80-as évek diszkózenéje már régóta része az RHCP-muzsikának, de itt minden korábbinál erősebb a hatása. Ez olyasmi, amit én személy szerint csak a Chili-től vagyok képes elfogadni és meghallgatni, és ez még mindig így van. Az már sokkal inkább zavar, hogy olyan igazán megrázó, megragadó, kitörölhetetlen dalt, mint amilyenből olyan sokat írtak korábban, egyet sem találok itt.
 
A Chili-re jellemző derű most is megvan, a fékezhetetlen energia, meg a dinamika, a groove-ok zseniális alkalmazása azonban kevésbé. Ezek a számok nem annyira pörgetnek fel, mint inkább csak visznek. Vagy még azt sem. Háttérzenének, autóvezetéshez való, és meglehet, koncerten meg házibuliban is működne az anyag zöme, de olyan tombolást, ovációt, Uram bocsá’ extázist, mint sok régi slágerük, ezek a dalok kötve hiszem, hogy valaha is kiválthatnak.
 
Az első klipdal, a „The Adventures of Rain Dance Maggie” például nyomban olyan, amihez hasonlót már épp eleget hallottunk tőlük korábban, épp csak nem annyira jó... Ha az ember odafigyelve hallgatja, észrevehet benne apró finomságokat, de ilyen nagyszerű zenészektől ez még önmagában nem eredmény, és maga a dal, legyen bármily’ fülbemászó a refrénje, igazából semmi különös. Ha hallgatom, nem tölt fel annyi energiával, hogy Pókembereset játszva ugorjak fel a falra, vagy versenyt fussak az idővel és én nyerjek – legfeljebb konditermekbe, aerobic órákhoz való szerzemény ez...
 

Aznap, mikor az új felállású Chili először próbált, meghalt Brendan Mullen, a Los Angeles-i körökben legendás koncertszervező, akinek a korai időkben nagyon sokat köszönhettek Flea-ék, és aki könyvet is írt róluk. Ahogy meghallották a hírt, nyomban írtak egy dalt az emlékére, és a „Brendan`s Death Song” tényleg a lemez egyik legjobbja lett. Nem is annyira szomorú, inkább ünnepli Brendan életét, és ez klassz, de még így is azt érzem, hogy túl sokáig húzzák, túl sokszor hangzik el a refrén.
 
Mi érdekes van még itt? Például az „Ethiopia” és a „Did I Let You Know”, mivel ezekben afrikai zenei hatások is vannak. Előbbi közepén van egy kis rész, amire koncerten tán majd jammelnek egy jót a zenészek, utóbbiban meg trombita szólót hallhatunk sűrű ütőhangszeres kísérettel. Érdekes, de hogy jó is...? Hát, relatív...
 
Aztán a lemez második felében van négy dal, amelyik mindegyikéről eszembe jutott a Beatles, ami lehet tévedés is (Flea pl. azt mondta, a lemez írása idején sok korai Rolling Stones-t hallgatott, de én az ő hatásukat nem igen érzem itt), mindenesetre a zongorás, szép vokálokkal támogatott „Happiness Loves Company”, az igen hangulatos „Police Station”, a musical-szerű, mesélős verzéket és gyengébb refrént hozó „Even You Brutus?”, valamint a könnyed, fülbemászó, kicsit tán esős meg szakítós „Meet Me at the Corner” így együtt, egymás után egész jó. De talán a záró „Dance, Dance, Dance” szinte pszichedelikus, elvontabb részei még jobban tetszenek.
 
A többi dal meg... hát, azok sem rosszak, kis kellemes az egész, és az az igazság, hogy ha nem Chili lenne, nem hogy meg nem hallgatnánk, de hírét sem hallanánk soha. Az, hogy jól zenélnek, hogy a lemez nagyon szépen szól (újfent a sokat látott fenegyerek, Rick Rubin volt a producer), alap, ezért nekik már nem igazán jár elismerés. Ezzel együtt persze biztosan siker lesz mind a lemez, mind a turnék, és ez így végül is rendben van, mert a Chili (ahogy egy régebbi dalban Anthony énekelt) arra született, hogy szórakoztasson. Most is azt teszi, csak már nem olyan hő- és hatásfokkal, mint régen. És ezzel sincs semmi baj, mert nem lehet mindig minden ugyanolyan jó.
 
Az együttes tagjai:
Anthony Kiedis – énekes
Michael „Flea” Balzary – basszusgitáros
Chad Smith – dobos
Josh Klinghoffer – gitáros
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Monarchy of Roses
2. Factory of Faith
3. Brendan`s Death Song
4. Ethiopia
5. Annie Wants a Baby
6. Look Around
7. The Adventures of Rain Dance Maggie
8. Did I Let You Know
9. Goodbye Hooray
10. Happiness Loves Company
11. Police Station
12. Even You Brutus?
13. Meet Me at the Corner
14. Dance, Dance, Dance
 
Diszkográfia:
The Red Hot Chili Peppers (1984)
Freaky Styley (1985)
The Uplift Mofo Party Plan (1987)
Mother`s Milk (1989)
Blood Sugar Sex Magik (1991)
One Hot Minute (1995)
Californication (1999)
By the Way (2002)
Stadium Arcadium (2006)
I`m with You (2011)

Kapcsolódó írás:Dave Thompson: By The Way - Red Hot Chili Peppers
Brendan Mullen: A Red Hot Chili Peppers története saját szavaikkal