FőképNem sok zeneszerzőről és hangszeres előadóról mondhatjuk el, hogy évszázadokon át ihletően hatottak és még ma is ekképp hatnak az újabb meg újabb generációkra, ám a kétszáz esztendővel ezelőtt Doborjában született Liszt Ferenc minden kétséget kizáróan közéjük tartozik. Művészi hagyatéka ráadásul nem csupán Európa- hanem világszerte muzsikusok nemzedékeinek jelentett inspirációt, épp ezért nincs mit csodálkozni azon, hogy az egyre népszerűbb ifjú kínai zongorista, Lang Lang úgyszintén a példaképei között tartja számon őt.
 
Ez az intim művészi kapcsolat a rég elhunyt mester és a feltörekvő „tanítvány” között tökéletesen tetten érhető a Liszt életművének különféle meghatározó elemeiből válogató album meghallgatásakor. Hallhatunk átdolgozásokat, tanító jellegű – de legalábbis valamely technikai probléma körüljárására hivatott – rövidebb darabot, az elsősorban a honfiságtudat kifejezéseként értelmezhető magyar rapszódiát, és csapongóan romantikus zongoraversenyt, melyek mindegyike mesterremek a maga műfajában.
 
Lang Lang mindehhez a kivételes tehetségek másokéhoz hasonlíthatatlan érzékenységével, a legnagyobb hangszeres művészek tökéletes technikájával és páratlan virtuozitásával, valamint az ifjúság hevével és egészséges magabiztosságával közelít. Efféle elemek kombinációjából pedig kizárólag valami egészen különleges származhat, amihez hasonlót legfeljebb ritkán hallhatunk. S ha az album összeállítói mindezt a gondos darabválasztással – a lassú, elmerengő és a gyorsabb, erőteljesebb vagy kifejezetten vidám művek váltakoztatásával – erősítik meg, tartalmas jó egyórányi szórakozásra számíthatunk.
 
Az ifjú kínai zongoraművész alkatához persze mindenekelőtt az olyan féktelenebb, sokszor elképesztő technikai bravúrokat megkövetelő kompozíciók illenek, mint a Paganini egyik témáját a végletekig kiaknázó, sziporkázó „La Campanella” vagy a magyarok számára sokáig a nemzeti érzület egyik legfőbb zenei kifejezését jelentő Rákóczi-induló feldolgozása – melyet ezúttal egy még újabb átdolgozásban, nevezetesen Vladimir Horowitz értelmezésében hallhatunk. Ám hasonlóképp hatásosak – ámbár inkább megkapóak és igézőek – az olyan finom mívű darabok is, mint Schubert „Ave Maria”-jának zongoraátirata, vagy a címéhez méltóan szerelmesen álmodozó hangulatú „Liebestraum”.
 
Az 1. Zongoraverseny számomra kissé meglepőnek hatott, mikor először hallottam ezen a lemezen, az orosz-oszét Valerij Gergijev vezette Bécsi Filharmonikusok ugyanis leginkább a hatvanas éveket idézőn szólalnak meg, ámde alapvetően romantikus muzsikáról és osztrák-magyar tradíciókról lévén szó, Liszt zenéjétől mégsem idegen az efféle, döngőbb, vastagabb zenekari megszólalás. Lang Lang játéka pedig, mondanom sem kell, kápráztatóan hibátlan és átéltségből sincs benne hiány, és ugyan nem felismerhetően magyaros, egyértelműen nemzetközi színvonalú.
 
Voltaképp az albumon szereplő bármelyik művet ajánlhatnám akár a Liszt zenéjével még csak most ismerkedőknek is, a rövidebb szólódarabok azonban mindenképp könnyebben befogadhatók, és belőlük talán még határozottabban is kiérezhető Lang Lang játékának meglepő érettsége és főképp sokszínűsége, mely a csermely fodrain megcsillanó napsugár finomságát idéző trilláktól a döngő akkordokig a kifejezés módozatainak végtelen tárházából válogat.
 
Előadók:
Lang Lang – zongora
Vienna Philharmonic (10-12)
Valerij Gergijev – karmester (10-12)
 
A lemezen elhangzó művek listája:
1. Romance „Ô pourquoi donc”, S 169
2. „La Campanella” from Grandes Études de Paganini, S 141/3
3. Consolation No. 3, S 172/3
4. Grand Galop chromatique, S 219
5. Liebestraum No. 3, S 541/3
6. Hungarian Rhapsody No. 6, S 244/6
7. „Un Sospiro” from Trois Études de Concert, S 144/3
8. Hungarian Rhapsody No. 15 „Rákóczy March”, S 244/15 (Horowitz version)
9. Ave Maria (Schubert), S 588/12
10-12. Piano Concerto No. 1, S 124