Főkép A Slytract nevű formációt még 2005-ben alakította Melegh Gábor B., ám a zenekar több tagcserén átesett és elkészített néhány kiforratlan és csapongó dalt, mielőtt 2007-ben végül elküldte a három, immár lényegesen kidolgozottabb számot tartalmazó anyagát több külföldi kiadónak is. Az osztrák NoiseHead Records ekkor csapott le a zenekarra, és a Slytract innentől szerződéses bandaként folytatta pályafutását. Sajnos az ezzel járó kötöttségek miatt újabb tagcserére került sor, de 2008 áprilisában így is megjelent a zenekar debütáló albuma, az Explanation: Unknown. A lemez igen pozitív visszhangot kapott, mind a rajongóktól, mind pedig a sajtótól. Az albumot még a tengerentúlon is elkezdték árusítani, Magyarországon pedig elnyerte „Az év debütalbuma” díjat.
 
A miskolci srácok második albuma, az Existing Unreal, 2011. augusztus 5-én került a boltokba. A death és thrash metalban utazó csapat egy igazi zúzós, mindemellett dallamos albumot alkotott, a tiszta éneksávok alkalmazása pedig még jobban megbolondítja az egész lemez hangzását. Nemcsak a mély, brutális hörgés mellé illik remekül a magasabb, dallamos ének, hanem egyszerűen összesimul a gitár hangjával, és mindez olyan zenei hangzást eredményez, ami totálisan bezsongatja az embert.
 
Az albumot nyitó „Aura” című szám lágyan kezdődik és tulajdonképpen csak háttérzajokat hallhatunk benne, mégis megfelelő hangulatot teremt, ahogy az egy intróhoz illik. Ezután a „Null&Void” mellbe vág minket a hirtelen megváltozó, agresszívvá és gyorssá váló hangzásával. Ez az a szám, ami szinte mindent tartalmaz, amit a banda eddig tudott: gyors dobot, kemény basszustémát, dallamos gitárszólót, miközben Gábor hangja szinte a mi torkunkban is kapar.
 
A „Recognize” már lényegesen lágyabban, egy dallamos gitárszólóval indul, ami pár másodperc után átvált a szinte már várt énektémába. Aztán persze itt is bekövetkezik a hirtelen agresszívvá váló témaváltás, ami pár másodperc után átalakul a fület simogató gitártémává, s nem sokkal később Gábor már a hangjával is beszáll gitárszólója mellé.
 
A „Prevailing Millions” ezután rendesen felpörget mindent: a dal rögtön gyors dob- és gitártémákkal indít, s ezekből csak egy kicsit vesz visszább az ének alatt. Természetesen Gábor itt sem hagyja ki az igazán gyönyörű és szinte sikító gitárszólóját, amelyet ezúttal még nagyobb magasságokba emel, mint az album korábbi részein.
 
A következő dal, a „Nothing seen within” egy már-már sivárnak ható basszusszólóval indít, amelybe remekül, szinte észrevétlenül kapcsolódik be az ének, idővel pedig a gitárszóló is „lágyan” betársul, s így együtt élvezhetjük a mély hörgés és a magasabb gitártéma remek összhatását, melyhez a basszus és a dob ad meghatározó alapot. Az egy-egy sáv háttérbe vonulása végigkíséri a számot.
 
A dal hirtelen ér véget, s az azt követő, „Shall they learn war any more” című szerzemény akkor veszi fel a gyors és kemény ritmust, amikor az előző szám utolsó hullámai is elhalnak, s így mintegy a föld felett kapja el, majd újra a magasba repíti a hangokat. Ebben a dalban mélyen belénk hasít a gyors ritmusú, mély hörgés. A szám során szinte végig a magas fordulatszám jellemzi a zenét, és ha éppen nincs ének, akkor a gitár zúz keményen és tempósan. A dal felénél aztán kicsit lelassul a zene, és ahogy a mély hörgés elhal, úgy kapcsolódik be egy lassú gitárrész, ami a lemezen bevezetett tisztahang-effektus csatlakozásával borzasztóan bizsergetővé teszi a számot. A betét után pedig visszatér a pörgés mind a gitárral, mind a hörgéssel.
 
Az ezt követő „Millenary Venus” ritmusos, szinte menetelésszerű bevezetővel indít, majd ismét zúzós pörgésbe vált át, ami mellé idővel bekapcsolódik Gábor mély hörgése. A szám utolsó harmadánál aztán az album egyik legdallamosabb és legszólisztikusabb gitártémáját hallhatjuk, de a dal végére a zenészek itt is visszatérnek a zúzáshoz és a mély hangú hörgéshez.
 
A „My mist” című szám leginkább az eklektikus gitárszólójával járul hozzá az album egyedi vonásaihoz, de a szólóhoz járuló körítést is jól eltalálták a fiúk. A szám vége felé a mély hörgés kontrasztjaként jelentkező magas, vékony hangú gitár igazán élvezetes hangzást eredményez.
 
A kilencedik, „Behind the closed” című szám az elején eléggé összeférceltnek tűnik a hirtelen témaváltásokkal és a totálisan eltérő hangzással, de a zenekar aztán visszazökken az igazi zúzós, pörgős gitárral megtámogatott stílusába. Ám ez is csak időleges, hiszen a banda később hirtelen témaváltásokkal teszi még érdekesebbé, még ütősebbé a számot.
 
Az albumot záró „Nexus” ismét egy remek, magasabb regiszterekben kalandozó gitárszólóval indít. Ez volt számomra az a szám, amelyről hirtelen és egyértelműen a Nevermore nevű banda jutott eszembe, s ebben nagy szerepe volt a gitár végig magasban izzó hangjának. A dalban jelentős szerepe van a suttogó „beszédnek”, de Szabolcs magas hangú „nexusa” megint csak a Nevermore-t juttatta eszembe, miközben Gábor szintén a magas regiszterekben túráztatta hangszerét. Ebben a dalban a leghangsúlyosabb a tiszta éneksáv jelenléte, ami a szikrázó gitárhanggal és a mély hörgéssel együtt tökéletessé teszi az alkotást. Nem lepődnék meg, ha a zenekar a következő albumon már gyakrabban használná ezt a remek hangzásegyüttest.
 
Összességében csak pozitívan szólhatok a banda albumáról, hiszen stílusosan, ugyanakkor változatosan és több újítással megspékelve dobták piacra az Existing Unrealt, s így van esély arra, hogy a csapat olyanokkal is megszerettesse a death metal műfaját, akik eddig ódzkodtak a hörgéstől. Persze a régi rajongók is szeretni fogják az új albumot, és azt sem nehéz elképzelni, hogy a tengerentúli hallgatók között is rengeteg rajongója akad majd a miskolci fiúknak.
 
Az együttes tagjai:
Melegh Gábor B. – ének, gitár
Galántay Tamás – dobok
Zsengellér Szabolcs – basszusgitár
Czeglédi Gyula – koncertgitár
 
Az albumon elhangzó számok listája:
1. Aura
2. Null&Void
3. Recognize
4. Prevailing Millions
5. Nothing seen within
6. Shall they learn war anymore
7. Millenary Venus
8. My mist
9. Behind the closed
10. Nexus
 
Diszkográfia:
Explanation: Unknown (2008)
Existing Unreal (2011)