Főkép1720-as kiadású Il Teatro Alla Moda című szatirikus pamfletjében Benedetto Marcello kíméletlenül kritizálja kora olasz operáját, beleértve ebbe Vivaldi műveit is. Marcello külön kitér a kiszámíthatóságra, a recitativók és áriák szinte mechanikus váltakoztatására, és pellengérre állítja a tarthatatlanul rövid határidőt megszabó megbízások miatt egyenetlen színvonalat produkáló, a műveket legtöbbször szó szerint összeollózó szerzői gyakorlatot. Az 1735-ben, Veronában bemutatott Bajazet (avagy Il Tamerlano) a közvetlenül a sikeres velencei visszatérést jelentő Griselda előtt készült „tragedia per musica” szintén pasticcio, melyhez Vivaldi leginkább a nyolc évvel korábbról származó Farnace című operájából kölcsönzött áriákat – természetesen a librettista, Agostino Piovene új szövegéhez igazítva azokat.
 
A látszólag toldozott-foldozott darab mégsem fércmű. Noha ma már a jogvédők felháborítónak tartanák, hogy bárki is a sajátjaként adja el mások műveit, a 18. században még nem számított szégyennek a kölcsönzés sem saját, sem idegen művekből. Vivaldi ekképp nyugodtan megtehette, hogy behódoljon a kor divatjának, és a hanyatlófélben lévő velencei stílust az épp uralkodó nápolyi formanyelvvel keverje. Ugyanakkor az átvett áriákat nem véletlenszerűen, hanem szigorú rend szerint építette be művébe: a gonosz, az elnyomással azonosítható alakok (Tamerlano, Andronico és Irene) áriái egytől egyig nápolyi szerzők (mindenekelőtt Hasse és Giacomelli) alkotásai, míg a jó oldalon álló szereplők, az elnyomottak (Bajazet, Asteria és Idaspe) áriái, valamint az opera gerincét adó recitativók kivétel nélkül saját szerzemények – az utóbbiak emellett valóban eredeti, a szöveg legapróbb árnyalatait is visszaadó, átgondolt kompozíciók.
 
A kettősség a leigázók és a hősiesen védekező leigázottak politikai, és mindenekelőtt zenei értelemben értelmezhető allegóriája, hiszen a velencei opera sokáig megkérdőjelezhetetlen egyeduralma épp a nápolyi „hódítás” következtében szakadt meg. Könnyű felfedezni a párhuzamokat a librettó alaphelyzetével, melyben Bajazet – vagyis I. Bajazid – török szultán egy vesztes csata után a kegyetlen és vérszomjas tatár fejedelem, Tamerlano – ismertebb nevén Timur Lenk – fogságába esik, ám bonyolult szerelmi, valamint hatalmi intrikák eredményeképp élete tragikus véget ér, és ezzel önnön kegyetlenségére ébreszti rá a despotikus tatár hódítót.
 
Ahogy azonban a librettista is szabadon kezelte a történelmi tényeken alapuló történetet, Vivaldi ugyancsak a saját képére formálta át az idegen betéteket, és sikerült a kor itáliai viszonyaihoz képest egységes drámai hangulatot teremtenie. (Megjegyzendő, hogy a francia opera ekkorra már összehasonlíthatatlanul előbbre tartott a szerkezetileg átgondolt, tematikusan ténylegesen egységes és kerek operák megteremtésében.)
 
Fabio Biondi és az Europa Galante előadásának fontossága nem merül ki abban, hogy a18. század óta elfeledett művet először adták elő és rögzítették a maga teljességében, hanem előadásmódjuk is valóban párját ritkítja. A szólisták mind rendkívüli beleéléssel és tökéletes technikával éneklik el a szerepeiket, a zenekar pedig minden kétséget kizáróan a legkiválóbb Vivaldi-előadók közé tartozik. Erről a DVD-melléklet megtekintésével győződhetünk meg a legkönnyebben. Ugyan a technikailag hatalmas igénybevételt jelentő áriák előadása közben az énekesek arcáról készült közelképek nem feltétlenül szépek a szó klasszikus értelmében, ám mindig sokatmondóak, a hangszeresek nagyszerű játéka és elismerő gesztusaik pedig éppily meggyőző erővel árulkodnak a felvételek hangulatáról.
 
Ha nagyon akarjuk, lehet kritizálni, sőt, egyenesen pocskondiázni Vivaldi operáit, hiszen Mozart, Wagner vagy Puccini, de akár Lully vagy Rameau műveihez képest is még egy kiforratlanabb szintet képviselnek, de a melódiák természetessége, az a kirobbanó energia, amely megtölti még a kevésbé sikerült frázisokat is, valóban halhatatlanná teszi a Vörös Papot, mert nélküle, a muzsikája nélkül egyértelműen szürkébb lenne az életünk. Amint azt ez a fantasztikus felvétel is bizonyítja.
 
Előadók:
David Daniels – kontratenor (Tamerlano)
Ildebrando D’Arcangelo – basszbariton (Bajazette)
Marijana Mijanović – mezzoszoprán (Asteria)
Elina Garanča – mezzoszoprán (Andronico)
Vivica Genaux – mezzoszoprán (Irene)
Patrizia Ciofi – szoprán (Idaspe)
 
Europa Galante
Fabio Biondi – karmester
 
A lemezen elhangzó művek listája:
Bajazet, Tragedia per musica RV 703
 
CD 1
1-3. Sinfonia
4-19. Atto primo
20-24. Atto Secondo (Scena 1 – Scena 3)
 
CD 2
1-12. Atto secondo (Scena 4 – Scena 9)
13-27. Atto terzo
 
DVD
1. Aria: Qual guerriero in campo armato (Vivica Genaux)
2. Aria: Anche il mar par che sommerga (Patrizia Ciofi)
3. Aria: Dov’e la figlia (Ildebrando D’Arcangelo)
4. Aria: Barbaro traditor (David Daniels)
5. Aria: Spresso tra vaghe rose (Elina Garanča)
6. Arioso: Verro crudel, spietato (Ildebrando D’Arcangelo)
7. Aria: Svena, uccidi,abbatti, atterra (Marijana Mijanović)